Jól szétverte az emberiség saját létének körülményeit. A világszerte ezertonnaszám szétszórt műanyag hulladékoknak köszönhetően hamarosan mindannyian belefulladunk az ezek gyártástechnológiájából eredő nanorészecskék árjába.
Osztrák, svájci, illetve holland kutatók végeztek hógyűjtést akár háromezer méter magasságig a svájci Alpokban, hogy fényt derítsenek a szétszórt műanyagok révén keletkező környezetszennyezés mértékére.
Az eredményekre nem igazán voltak felkészülve: a hónapokon át való szorgos gyűjtögetést követő becsléseik szerint minden évben 43 billió (43 000 000 000 000) mikrorészecske landolhat Svájc területén, ami súlyra 3 ezer tonnának felel meg. E mennyiség szépen szétterül az ország teljes területén a zöldellő rétektől kezdve a kisvárosi környezeten át a hegycsúcsokig bezárólag. Az élő szervezet által lebonthatatlan anyagok bejutnak állatok és emberek emésztőrendszerébe. Egyes elméletek szerint a nanométer nagyságúvá lett műanyagrészecskék akár a véráramba is képesek felszívódni.
Mivel a mikrorészecskék folyamatos mozgásban és keringésben vannak, gyakorlatilag korlátok nélkül vegyülvén a levegővel, azok beférkőznek az emberek tüdejébe, hol krónikus gyulladást, fulladásos rohamokat, vagy tartós kitettség esetén akár tüdőrákot idézhetnek elő.
A mikrorészecskék nem helyben teremnek: olykor 1500 kilométernél is távolabb fekvő vidékekről érkeznek az ország területére. A levegőmozgás irányának és szelek erősségének naplózásával ezek eredetének helye nagyjából száz kilométer pontossággal meghatározható. A legdúsabb forrásnak számító „eredet-központok” természetesen a nagyvárosok, őket követi a tengerekbe és óceánokba szórt műanyag szemét lebomlásából eredő porszemcse-áradat, melyek szállítását a világ minden elérhető szegletébe a nagy áramlatok biztosítják.
A kutatás mérföldkőnek számít ama tekintetben, hogy korábban soha nem határozták meg ekkora pontossággal az emberiség és környezet egészségét pusztító nanoműanyagok légköri, illetve csapadékkal együtt aláhulló mennyiségét. Szintén újfajta módszer a műanyagok kémiai módszerekkel való szétválasztása a természetes eredetű porrészecskéktől, mely folyamat révén még pontosabb mérések készülhettek.
Általános becslések szerint a világ a mai napig 8300 millió tonna műanyagot használt fel modern életvitele biztosításához. E mennyiség jó 60%-a kering a nagyvilágban használhatatlan szemétként. A mikroplasztikok problémája azonban a használatban lévő hétköznapi eszközeinket, mint ruházatunk, csomagolóanyagok sokasága, háztartási gépek is súlyosan érinti, hiszek ezekről úgyszint folyamatosan szakadoznak le a pusztító nanorészecskék.
