Érdekes jelenségről cikkezett a minap az egyébként álhírterjesztő Index: Húsvét alkalmából a turisztikai látványosságnak számító településeken, mint például Hollókő belépőt szednek. Ráadásul pofátlan mértékűt: személyenként ötezer Forintjuktól fosztanák meg ama balgatag lényeket, akik ellenállhatatlan késztetést éreznek néhány lepukkant vályogviskó megbámulására.
A fenevad bélyegének korában, mikor az ember se nem vehet, se nem adhat el oltásigazolás nélkül semmi meglepő nincs abban, hogy az embert lassan már a séta, valamint a levegővétel jogától is megfosztja a rendszer. Több tucat disztópikus sci-fi szólt ugyanerről, csak hát ugye a keserű pesszimizmusra indokot biztosító tendenciák felvázolása audiovizuális élményeken keresztül maximum az egyszerű jobbágyok elaléltatását végzi. Amit a tévéképernyőn keresztül megmutatnak nekünk, nyilván soha nem létezhet és kerülhet megvalósításra a valóságban. Mit beszélnek ezek a rémhírterjesztő konteósok, tán megkergültek?
A komplett Balatont elzárják a népesség elől, a Duna-parti öblökben, ahol korábban fürdőzni tilos volt meg fizetős strandokat rendeznek be. Az egyszeri birkák, kiváltképp a náluk is ostobább közgazdászok meg mind azt bégetik, hogy aranykor van, itt a földi Kánaán, soha ekkora prosperitás még nem költözött szeretett bolygónkra, mióta vámot fizetünk a járdára lépésért.
Pörög ám a GDP, mióta kitalálták, hogy nem megfizethető lakhatást kell biztosítani a fiatalságnak, hanem 8-10 rabszolgát összezsúfolni ugyanakkora helyre, ahol húsz évvel korábban legfeljebb egy gyermektelen házaspár érezhette magát kellő komfortban, és máris triplájára nő a profit.
Azt képzelik a legtöbben, hogy a „semmid nem lesz, és boldog leszel” filozófiája majd szép lassacskán, hosszú évek leforgását követően érkezik be az életterünkbe, holott immár jó néhány évtizede tényszerűen ebben a valóságban élünk.
Egyre több alanyi jogon járó létszükségletünktől fosztottak meg bennünket, majd kényszerítettek minket arra, hogy az elrabolt javainkat visszabéreljük, vagy meg nem rendelt szolgáltatás formájában havidíjat fizessünk értük. A 2008-at követően elvett ingatlanjaink, majd a vakcinaprogramok révén véráramba juttatott nanochip már csak a legutolsó helyére igazítandó puzzle-darabkáját biztosítja az elnyomásnak. Kevesen tudják, és mai fejjel hihetetlennek hangzik, de 2006-ig nem kényszerítették TB-fizetésre a megélhetés nélkülieket, 1992-ig pedig nem volt vízdíj a vezetékes vízzel ellátott településeken.
Boldoggá tételünkről a 2008-as válság óta tragikus méreteket öltött opioid-krízis gondoskodik, meg persze a mesterségesen kikotyvasztott filléres dizájnerdrogok hada. Mire érkezik a QR-kód a homlokunkra, addigra az épeszű ellenállás puszta esélyétől is megfosztanak bennünket, csorgó nyálú zombikként ér minket utol a végzetünk.
Ahogy az ételt kiütötték a szánk elől, majd kényszerítettek minket mérgező kemikáliákkal dúsított ipari hulladék nyesedékek fogyasztására, ahogy rászoktattak bennünket a százötvenszeresen túlárazott palackos ásványvíz kosárba helyezésére, ugyanígy fogják játszi könnyedséggel porciózni részünkre a beszívható levegőt meg azt a területet, amelyen mozoghatunk. Majd megtanuljátok ti büdös, szabadpiac-ellenes szocialista ingyenélők, hogy a levegő sincs ingyen.
Ezért fizettünk be annak idején a kapitalizmusra, nem?
