Sokat gondolkoztam, mit is írhatnék a 30. születésnapomra.
Ilyenkor születnek meg a “30 dolog, amit életem első 30 éve alatt megtanultam” és a “30 tanács fiataloknak egy 30 évestől” szerkezetű írások.
Tőlem viszont távol álljon, hogy bárkinek is tanácsokat adjak. Egyrészt, mert a Revolife komplett tematikája többek között erről szól, másrészt azon dolgok, melyeket megtanultam vagy amiket tanácsként adhatnék át tőlem fiatalabb olvasóim részére, jórészt szinte biztosan alkalmazhatatlanok volnának saját magukra, lévén minden ember más és más. Máshova születik, más életutat jár be, más neveltetést kap, mások befolyásolják viselkedését és ő is máshogy befolyásolja a környezetében élőket.
Így aztán csupán azon estem gondolkodóba, mi is az a rövidke megjegyzés, vagy ha úgy tetszik életfilofózia, ami szinte minden esetben elkísért életem útján. Amely közös jellemzőként aposztrofálható azokra a történésekre, körülményekre, emberekre, választási kényszerekre, melyet végig kellett járnom.
Végül eszembe jutott az ultimate tényező, mely tényleg az égvilágon mindenre ráhúzható. Minden egyes örömnél, bánatnál, sikernél, kudarcnál, édes és keserű élménynél ott lappangott az életemben, az elmémben, az engem körülvevő világban. 30 éven át minden egyes életeseményt ezen életfilozófia teljesített be, vagy éppen átkozott el. Amely élményen kevés számú jó barátaim osztozkodtak velem, és amelytől ellenségeim irtóztak. Ott volt velem minden ébredésnél, vagy mikor álomra hajtottam fejem. Ott volt akkor is, amikor hónapokon át küzdöttem a Revolife összerakásával, sokszor úgy érezvén, mindhiába.
Mégis, amikor komoly bajban voltam, eme remek bölcsesség rendszerint megkönnyebbülést és megváltást hozott. Világítótoronyként kalauzolt a konstans tragédiák és értelmetlen kihívások útvesztőjében.
Megtanított elfogadni az élet legkeserűbb és legédesebb aspektusait egyaránt. Megtanított örülni a néha spontán jövő sikereknek, és arra is, hogy megalkudni a züllött világ veszedelmeivel az az életút, mely a pokol legmélyebb bugyrába taszigál.
A legcsodálatosabb, hogy eme remek életbölcsességet pusztán egy két szavas tőmondatban le lehet írni. Hiszen a legnagyszerűbb dolgok mindig egyszerűek és nyilvánvalóak.
Eme mondat pedig így hangzik:
Szar minden.
Pogácsa és lyukas húszfilléres helyett eme értékes mondatot van módon fiataljaink tarisznyájába helyezni útravalóul. Kazauzoljon mindenkit a helyes úton, ahogy velem tette.
