Figyelem! Ez a cikk jóval a Revolife indulása előtt keletkezett, és archiválási céllal került az oldalra. A benne szereplő információk esetleg elavultak lehetnek.
Van egy mazochista hajlamom, miszerint szeretek olyan tartalmak – jelen bejegyzés apropójából épp Youtube-videók – után kutakodni a neten, melyek tartalmával egyébként nem értek egyet, mégis úgy gondolom, a többfajta szempont ismerete által kaphatok csak igazán épkézláb képet a világról, szemben azzal a hozzáállással, amikor mindenki csak a saját maga szektája által hajtogatott baromságokat képes befogadni és feldolgozni. Ha egyébként konzisztens világképpel rendelkezem, nyilván könnyedén ki tudom válogatni a megfontolásra, esetleg akár továbbadásra érdemes szellemi tartalmakat anélkül, hogy bizonyos szekták káros hatásai megfertőznének.
Egy ilyen, általam egyébként rendszeresen nézett műsor a Fix TV Ámor című párkapcsolati és ismerkedési tanácsadó műsora, amit egy Csides Kata nevezetű szexuálpszichológus vezet. Mivel minden egyes héten meglehetős határozottsággal, vérmes egoizmussal, ellentmondást nem tűrően adja elő a tutit, egyből megragadott ez a nem mindennapi előadás, pont ez kell a mazochista lelkemnek. Öcsém el is nevezte a műsorvezetőt női Puzsérnak, bár el kell ismerni, Puzsérnak általában legalább igaza van, míg ez a nő kizárólag a saját egójából és elfuserált értékrendjéből adódóan képes bármiről ítéletet mondani.
A parttalan ítélkezés általam eddig tapasztalt legnagyobb performanszát épp a múlt héten adta elő, amikor teljes műsoridőben megállíthatatlanul alázta-gyalázta az introvertált lelki beállítottságú embereket, mint amilyen egyébként én is vagyok. Ez a nőszemély nem első ízben húzza ki a gyufát a nálánál hajszálnyit kifinomultabb ízléssel rendelkező egyéneknél, volt Férfihangos kollégám, Deansdale már évekkel ezelőtt részletes elemzést írt a műsora egyik részéről, melyet a bejegyzés alján található linkgyűjteményben találhattok.
A most elemezendő epizódban egy Laci Bácsi nevezetű egyéntől kapott levelet olvasnak fel, majd reagálnak rá. A mesebeli Laci Bácsi azt kérdezte Katától, hogy egy (gondolom magafajta) introvetált embernek milyen lehetőségei vannak az ismerkedésre. A kérdés teljesen jogos, hiszen újabban nagyon felkapott téma lett a Jung által felosztott lélektani típusok elemzése, különös tekintettel a kívülről csak csodabogárnak tekintett introvertáltakra, akik az elmúlt száz évben a pszichológia tudományában történt fejlődés ellenére továbbra sem örvendhetnek semmiféle megértésnek.
Miután Laci Bácsi kérdése az introvertált emberek ismerkedési lehetőségei iránt vonatkozott, a női Puzsér a műsor 55 percében természetesen semmi használható információval nem szolgál Laci bácsinak, ehelyett olyan fékeveszett fikázásnak veti alá az introvertáltakat, melynek kizárólag a műsoridő lejárta szab gátat, ellenkező esetben minden bizonnyal további három napon keresztül folytatná a tartalmatlan bullshitözön okádását az egyébként jobb sorsra érdemes nézőközönség felé.
Bevezetésként megkapjuk az arcunkba, hogy a mai világban rendkívül gyorsan kell döntéseket hoznunk és kommunikálnunk, nincs idő a gondolkodásra és az információk értelmes megemésztésére, hanem vicsorgó kutya módjára azonnali hatállyal kell reagálnunk minden létező ingerre. Ennek az oka Csides Kata szerint nem az, hogy a társadalomban egyébként erős többséget alkotó extravertáltak nem igénylik a tárgy elmélyült ismeretét, és kizárólag a felszín (értsd: külső + kommunikációs stílus) alapján ítélkeznek más emberekről, hanem mert az introvertáltak mind teljesen életképtelen, nárcisztikus, elmebeteg, maguknak való „képződmények”. Jelenti ki, mint szakértő, ugyebár.
Megjegyzem, hogy a Jungi tipológiában az alany jelenti a vizsgálandó egyént, a tárgy pedig azt a dolgot, vagy embert, amellyel kapcsolatban az alany viszonyulását vizsgáljuk. Tehát ha az alany én vagyok, mint introvertált személy, akkor a tárgy lehet pl. egy barátom, akivel kapcsolatban megvizsgálom, milyen a viszonyunk egymáshoz, hogyan kommunikálunk, milyen értékrend szerint kapcsolódunk egymáshoz, stb.
A fenti mondatból rögtön rálelhetünk az extravertáltak egyik legidegesítőbb tulajdonságára, a végtelen korlátoltságra. Tudniillik mivel ők nem szívesen töltenek időt az őket körülvevő környezet alapos megismerésével – hogy olyan eretnekségekről ne is beszéljünk, mint mondjuk egy könyv értő elolvasása -, így automatikusan beszűkítik magukat egy számukra komfortos, de mindazonáltal rendkívül szubjektív keretrendszer közé. Ezek a keretek segítenek számukra eltüntetni azon kognitív disszonanciákat, melynek hiányában ők nagyon kellemesen érzik magukat a saját egójukkal, szemben az introvertáltakkal, akik bizony rendkívül nehezen viselik a rájuk erőszakolt kereteket.
Az említett mondatot maga a műsorvezető is abszolút igazságként aposztrofálja, tudtára adva ezzel mindenkinek, hogy ő itt a királynő, mindenki másnak félre az útból. Az introvertált elme viszont gyakran megkérdőjelezi akár mások, akár a saját gondolatait és keretrendszereit, ezért számunkra a fenti mondatra adható helyes reakció a következő: „De vajon miért is van ez, hogy nincs lehetőségünk megismerni a tágas világot, és benne minden egyes felmerülő új helyzetre adekvát válaszokat keresni, miért kell minden helyzetben azonnal, csípőből tüzelni, és ugyanazokat a bemagolt, beszűkült reakciókat adni mindenre?” A válasz pedig az, hogy az extravertáltak diktatúrájában ezt kell tenni és kész, ne merészeld megkérdőjelezni a beszűkült tudatomat, mert azonnali hatállyal megszégyenítelek a fél világ előtt, ha akarom.
Természetesen a lényegi tartalom csak ezután következik, hiszen a műsor első tíz perce leginkább a forró kása kerülgetésével és értelmetlen vagdalkozással telik el, ám ezután Kata nénikénk végre alaposan felizzik, és az introvertált embertársai iránt érzett ellenszenv szupervulkánként tör ki vaskos testéből.
Előtte azért állandó beszélgetőtársának, Lehel Zoltánnak akad egy félig-meddig értelmes gondolata. Mivel ő – gondolom munkáltatóként – gyakran kap önéletrajzokat, szinte mindegyikben ugyanazok az egyébként kötelező lózungok szerepelnek: kivétel nélkül mindenki kiváló csapatjátékos, kreatív, jól tűri a stresszt és rendkívüli problémamegoldó képességekkel rendelkezik. Az ezekből általa leszűrt következtetések viszont homlokegyenest ellentmondanak minden józan észnek. Ha egy introvertált ember nem képes nagy csapatban jól dolgozni, nem azt kell megvizsgálnunk, vajon miért kötelező ezeket a paneleket minden önéletrajzba beleírni – amire a helyes válasz az, hogy azért, te büdös paraszt, mert ha nem hazudozol a munkáltatóknak pofátlanul, akkor nyugodtan dögölj éhen, mert különben munkát, és így megélhetést nem kapsz. Hanem hogy van pofája egy introvertáltnak beleírni az önéletrajzába, hogy márpedig ő jó csapatjátékos, amikor egyébként nem az.
Van sapka, nincs sapka: ha az introvertált nem jó csapatjátékos – márpedig a műsor további részében terítékre kerül, hogy teljes személyiségünkben alkalmatlanok rá -, akkor vagy azért dögöljön éhen, mert nem hazudozik, vagy azért, mert a hazudozásait nem képes hitelesen színészkedve előadni, szemben egy extravertálttal, akinek csakis az adott tárgy meghódítása a fontos bármi áron, a tisztesség és a hitelesség abszolút huszadrangú tényezők. Az extravertáltak képtelenek elviselni, ha valaki nem ugyanúgy viselkedik, mint ők – ez azt jelentené ugyanis, hogy ki kéne mozdulniuk a beszűkült kereteik közül, és rácsodálkozni, hogy jé, léteznek másfajta emberek is, mondjuk olyanok, akik rendelkeznek értékrenddel.
A jobb sorsra érdemes Laci Bácsi máris forog a sírjában, pedig az igazán zaftos állítások csak ezután következnek. A következő percekben megtudhatjuk, hogy minden introvertált ember igazi hangulatgyilkos, akiknek az egyetlen életörömük tönkretenni az extravertáltak pletyifesztiváljait; akik lépten-nyomon azt képzelik magukról, hogy őket márpedig mindenki utálja, és akik elvárják, hogy a világ alkalmazkodjon hozzájuk – inti őket pedáns rendre a műsorvezető.
Kata néninek természetesen nem fűlik a foga ahhoz, hogy megvizsgálja a másik oldalt is. Állításával ellentétben az introvertáltak nem csak kettesben érzik jól magukat: jobb napjaikban akár egy 4-5 fős összejövetel sem okoz gondot. Ha egy ilyen 5 fős introvertált társaságba véletlen berongyol egyetlen extravertált figura, ugyanúgy tönkrevágja a hangulatot, mint ahogy azt Kata néni fordítva elképzeli.
Az extravertált ember ugyanis annál jobban érzi magát, minél többen figyelnek rá, így számára nem elegendő egyetlen értelmes beszélgetőpartner – egyből magára kell vonnia a teljes társaság figyelmét, és hiperaktív módon mindenkiből kikényszeríteni az azonnali válaszreakciót. Innentől természetesen két eset lehetséges, vagy képes szóval tartani az introvertáltakat és az addig meghitt, értelmes beszélgetés elviselhetetlen zsivajjá alakul át – tehát teljesen felbomlik a társaság -, vagy nem sikerül a figyelemmeghódítási akció. Ekkor az extravertált sértődötten visszavonul, rendkívül heves szidalmazáscsomagot hátrahagyva minden beszélgető fél számára, esetleg egy-két spontán rángásrohammal vagy lábon kihordott szívrohammal tarkítva.
