Újabban kezdenek egyre terjedelmesebb orgánumot felvenni azok a hangok, miszerint bizonyos társadalmi csoportoktól – random módon kiválasztott tényezők alapján – törvényileg meg kell vonni a szavazati jogot. Ne lehessen beleszólásuk abba, a föléjük pöffeszkedő feudalista földesurak milyen módon fosszák ki őket legalább négy éven keresztül. Az utóbbi kábé 25 év tendenciái alapján – és ez szinte globális méretű jelenség – a viselkedésükben egyre inkább elproletarizálódó gazdagok és a politikai elit évről-évre fokozottabb irigységgel és gyűlölettel viseltetnek az általuk egzisztenciálisan egyre lejjebb süllyesztett és elszegényített rétegek iránt.
Az emberiséget időrendiségben a XXI. századba, szellemiségben valójában valahová a XIV. századi feudalista-kiskirályi rendszerek környékére vezető elit hosszú évtizedekig tartó tettleges züllesztés árán érte el, hogy a mai választópolgárok mintegy 40-60%-a teljesen alkalmatlan legyen a választási szabadság gyakorlására akár a saját pillanatnyi késztetéseik és magánéleti céljaik valóra váltása, akár a nemzetük hosszú távú érdekei figyelembe vétele tekintetében.
Ennek a folyamatnak a végső beteljesítésére jött most létre a halottaiból feltámasztott, identitásalapú választási cenzus ötlete. A probléma valós: tényleg akadnak olyan rétegek, egyre nagyobb számban, akik száraztésztáért vagy hasáb tűzifáért adják X-üket olyan pártoknak, melyek aztán négy éven át korlátlanul sanyargathatják népüket. Pedig ezek a szegény emberek pusztán lélekszakadva igyekeztek megfelelni uralkodó rendszerük elvárásainak, és hű kiszolgálókként fillérekért kiárusítani komplett identitásukat kizsákmányolóiknak.
Kísérleti telepről gyarmati sorba, gyarmati sorból az elállatiasodás felé
Maga a javaslat nem a nevetségesség mintapéldája – semmi röhögnivaló nincs ezen. Inkább a demokratikus alrendszerek leépítése nyomán állati sorba visszazüllesztett, élethez való joguktól fokozatosan megfosztott néptömegek végső tönkretételéről szól. 70 év szünet után Ismét előtérbe került az identitásalapú politizálás, ismét lehet komplett társadalmi csoportokat bizonyos mondva csinált indokok alapján tartósan diszkriminálni.
Ez a folyamat nem teljesen analóg a tíz évvel ezelőtt elterjesztett „cigánybűnözés” fogalmával, hiszen akkor még egy valós társadalmi probléma megnevezése volt a cél megbélyegző retorikával és egybites megoldási javaslatokkal. A XXI. század politikája azonban már arról szól, hogy a megnevezés hívja életre a jelenséget, és nem egy létező jelenség kap (esetenként hibás) megnevezést. Ahol az eszme hozza létre a valóságot, és nem a létező valóságon belüli tájékozódás megvalósítása céljából működnek az eszmék.
Vonjuk meg tehát a szavazati jogot a szegényektől, mert minden szegény potenciálisan alkalmatlan az emberi működésre. Ennek alapján börtönözzünk be előre minden politikust, hiszen nagy bizonysággal feltételezhetjük, hogy előbb-utóbb korrumpálódni és lopni fognak. Akasszunk fel minden rendőrt és katonát, elvégre élet kioltására alkalmas eszközzel rendelkeznek, tehát csakhamar saját indíttatásból is gyilkolnak. A mostanra már egyáltalán nem érvényes, legfeljebb látszólagos demokratikus eszközök utolsó morzsáit is irigyeljük el az emberektől. Végül mindenkinek megszűnik a szavazati joga, sikerrel zárult a komplett emberiség elállatiasítása.
A magyar-kompatibilis választási cenzus
Nem kétséges, hogy az effajta választási cenzus ötlete rátalált jópár lelkes követőre. Szóval a mindenki más felett hatalmaskodni kívánó alakok számára lenne egy pofonegyszerű javaslatom a lehető legigazságosabb választási cenzus bevezetésére, ami abszolút összhangban van az egyetemes erkölcsi törvényekkel, és amely alapján egyértelműen eldönthető, kik azok a konkrét személyek, akik alkalmatlanok a demokratikus létben való részvételre, és ezért a társadalom érdekéből és önvédelmi jogából adódóan ki kell zárni a szavazás lehetőségéből.
Küldjünk ki minden állampolgárnak egy, a népszavazási ívekhez hasonló papírt, melyen a szükséges személyes adatok feltüntetésén felül egyetlen nagy, üres rubrika szerepel a következő kérdéssel: “Ön szerint kiktől vonja meg a mindenkori magyar kormány a szavazati jogot? Írhatja gazdasági, politikai, társadalmi vagy népcsoportok nevét, földrajzi helyet országhatáron belül, vagy akár konkrét személyek neveit is.” Miután a határidő lejárt és beérkeztek a kérdőívek, válogassuk ki az eredményeket a következő módon: aki üres, kitöltetlen lapot küld vissza, vagy nem küld vissza semmit, azokkal nincs további tennivaló. Aki nem üres lapot küld vissza, tehát bármilyen felsorolást ír arról, hogy kiktől vonják meg a szavazati jogot, attól meg kell vonni a szavazati jogot.
Merthogy az egyetemes erkölcsi törvények a földi törvények fölött állnak. És mint ahogy vallástól függetlenül minden szentírás hasonlóan megfogalmazza: “Ne kívánd másnak, amit saját magadnak ne kívánnál”, aki azt kívánja másnak, hogy a saját korlátlan kifosztásával szemben a cselekvőképesség utolsó – ámbátor illuzórikus – lehetőségét is elvegyék, arra teljesüljön mindaz, amit a másikra követel. Ezzel az egyszerű módszertannal a probléma 50%-a azonnal megoldásra kerülne. Olyanok ne szavazhassanak, akiknek fogalmuk sincs, mi fán terem a demokrácia, vagy egyszerűen nem hajlandóak a saját magukra is vonatkozó egyetemes erkölcsi keretrendszer elfogadására.
A ténylegesen is igazságos választási cenzusról
Az erkölcsi törvényekre való hivatkozás ellenére nyilvánvaló, hogy a demokratikus jogok gyakorlásához szükséges megfelelő tudati szint hiányából következően a rendszerben maradnak olyan egyedek, akik ugyan a diktatúrát bevezetni kívánókkal ellentétben értik a demokrácia mibenlétét, azonban elhasalnak akkor, amikor tudniuk kellene, mi is forog kockán, amikor néhány csomag száraztészta ellenében egyik vagy másik párt mellé leteszik az X-et. Ennek megoldására viszont már Puzsér Róbert szállított egy rendkívül egyszerű, hatásos, mégis igazságos algoritmust. Épp ezért ezt a módszertant apróbb kiegészítésekkel csupán elismételném.
Adjunk minden szavazónak egy rendkívül egyszerű módon megfogalmazott, néhány oldalas brossúrát, melyben a demokratikus jogaik gyakorlásához szükséges legminimálisabb állampolgári ismeretek találhatók összeírva. A választások, ill. népszavazások idején tegyünk a szavazópolgárok elé egy gyorsan elvégezhető, maximum 10 kérdésből álló tesztet. Az esetleges visszaélések megakadályozására és az egyértelmű válaszadás végett a kresz-vizsgákhoz hasonló, akár terminálokon végzett ABCD feleletválasztásos tesztet preferálnám.
Aki a tesztet megfelelően kitölti, azaz a 10 kérdésből mondjuk legalább 6-ra helyesen tud válaszolni, az szavazhat. Aki elhasal a teszten, nem szavazhat, de semmi ok az aggodalomra, ugyanis az elkövetkező 4 év során, vagy a következő önkormányzati választásokig, esetleg népszavazásig bőségesen bepótolhatja mulasztását. A bekezdés elején említett brossúrát minden választás előtt legkésőbb 6 hónappal frissíteni kell és kiküldeni a választók részére.
Hogy is nézne ez ki a gyakorlatban?
ÍME EGY PÉLDA AZ EGYSZERŰ TESZTRE.
Aki érzi magában a midikloriánok áramlását, máris nekiállhat kitölteni ezt az amúgy roppant egyszerű tesztet és megláthatja, jelenlegi műveltsége alapján volna-e lehetősége szavazni.
Egy ilyen teszt minden egyéb cenzusnál igazságosabb, hiszen semmilyen körülhatárolható csoportot nem diszkriminál kollektíven, emellett mégis segít megszűrni a szavazásra alkalmatlan egyedeket, miközben nem veszi el tőlük örökre és megmásíthatatlanul a választás jogát.
Néhány fontos irányelv az igazságos és méltányos választási teszt bevezetésére:
A tesztet úgy kell bevezetni, hogy a csalás lehetősége kizárható legyen. Ennek leginkább a számítógépen elvégezhető, ABCD feleletválasztós teszt felel meg, melyet érintőképernyős terminálokon végezhetnek el az állampolgárok. A kérdések megoldására egyenként 90 másodperc állna rendelkezésre (vegyük figyelembe, hogy a kérdések egyszerűsége ellenére sokan izgulnak a válaszadások előtt, vagy valamilyen oknál fogva lassan tudják csak bejelölni a helyes választ).
A terminálok vagy központi online adatbázishoz kapcsolódnának (biztonsági szempontból aggályos), vagy a választások előtti hónapokban egyenként frissítenék a szavazóprogramot és a kérdések adatbázisát, internetkapcsolat nélkül. Ez utóbbihoz ideális tényező, hogy a kiküldendő brossúráknak megfelelően a kérdések adatbázisát is 180 nappal a választások előtt le lehet zárni. További biztonsági intézkedéseket is lehet foganatosítani, de az már kifejezetten szakmai topic, mindenesetre lennének ötleteim. Akit érdekel, a kapcsolódó költségeken felül 500 millió Forintért szívesen elvégzem a rendszer megtervezését, bevezetésének előkészítését vagy akár tesztelését is 18 éves BKV-jegyvásárlók bevonásával, és akár 100 milliót is szívesen visszacsurgatok a megfelelő zsebekbe. 🙂
A kérdések adatbázisa tehát minden országgyűlési választás előtt frissülne, nagyjából 150-200 darabos kérdéssort kiadva. Ebből véletlenszerűen, de azért bizonyos kategóriai finomhangolásoknak megfelelően kerülne kiosztásra 10 darab. Eredményes tesztkitöltés esetén a szavazás a szokásos módon folytatódna, tehát a választó megkapja a papírt és borítékot, majd behúzhatja az X-et a neki megfelelő helyre. A kivételek kezelésére egyéb intézkedéseket kell bevezetni, pl. mi történik előre hozott választás esetén, de ezek megint olyan részletkérdések, amik az átlagpolgárt kevésbé érdeklik.
A kérdéseknek mindig az aktualitásokra kell reflektálnia, tehát a választás évének (esetleg az azt megelőző 1 évnek) megfelelő ismeretekre kell, hogy rákérdezzen. Mivel a várható kérdésekre való válaszokat tartalmazó kis brossúrát legkésőbb 180 nappal a választások várható időpontja előtt ki kell küldeni, ügyelni kell arra, hogy az időközben esetlegesen módosuló adatokat (mint pl. a köztársasági elnök és miniszterelnök neve) egy hangyányival korábbi időpontból kell kérdezni (ezért szerepel a mintasorban a 2017-ben hivatalban lévő köztársasági elnök neve, és nem a 2018-as).
A mintakérdések közül több könnyen variálható (pl. Himnusz szerzője helyett a Szózat szerzőjének megnevezése, országgyűlési választások helyett önkormányzati, vagy uniós választásokra kérdezés, stb.). Sőt, a lehetséges válaszok sorrendje is véletlenszerűen keverhető egy számítógépes teszt esetén.
Amikre rá lehet kérdezni:
- Az ország identitásával kapcsolatos legminimálisabb műveltségi elvárások: Magyarország államformája, zászlaja, címere, területének körülbelüli mérete, szomszédos országainak neve, Himnusz / Szózat szerzője, a magyar korona tartózkodási helye, legalapvetőbb nemzetközi szervezetekhez (pl. EU, NATO) való tartozás ténye, nemzeti ünnepek időpontja, mit ünneplünk akkor, stb.
- Választásokkal kapcsolatos ismeretek: választások gyakorisága (országos, önkormányzati, EU), képviselők száma a magyar parlamentben, aktuális köztársasági elnök/miniszterelnök/országgyűlési elnök neve, kik választják őket, milyen módon választják őket.
- Az ország aktuális működésével kapcsolatos legminimálisabb műveltségi elvárások: gazdasági rendszer (2011-ig érvényben lévő alkotmány szerint: szociális piacgazdaság) egészségbiztosítási rendszer (kötelező/nem kötelező, állami/magán/vegyes), oktatási rendszer (kötelezőség, korhatárok, szintek), honvédelem (kötelező sorkatonaság van/nincs, szerződéses katonaság van/nincs).
Lássunk a kerülendő kérdésekre is példákat:
- Iskolai műveltségi kérdések (pl. történelmi ismeretek: mikor született az aranybulla, milyen könyveket írt Széchenyi stb.). Bőven elegendő a nemzeti ünnepeink ismerete, és hogy mit ünneplünk akkor.
- Az ország működéséhez nem kapcsolódó műveltségi és szakmai kérdések (irodalom, művészet, tudomány: fizika, kémia, biológia, földrajz, balneológia stb.)
- Helyspecifikus műveltségi kérdések (attól, hogy egy Pornóapátiban lakó választópolgár nem tudja, hány hídja van Budapestnek, vagy egy pesti nem tudja, hány luka van a kilenclyukú hortobágyi hídnak, még lehet fogalma az ország működéséről és irányításáról)
- Az előző felsorolásban szerepelt kivételektől eltekintve részletekbe menő közigazgatási kérdések, gazdasági/adózási kérdések (ezek túl gyakran változnak, ráadásul szakpolitikai területek, nem az egyszerű állampolgárok feladata meghatározni őket, csupán ellenőrzik, számukra megfelelő irányba haladnak-e a dolgok)
- komolytalan, idióta, becsapós kérdések (pl. hány tenger határolja Magyarországot?)
- IQ-ra építő kérdések (matektesztek, hova esik a csomag a repülőből…)
Nem igazságos tehát semmilyen olyan témában kérdéseket feltenni, melyeknek nincs köze a választásokon való részvételre való alkalmasság tényéhez.
További finomhangolási lehetőségek
Alternatív módon tovább lehet finomhangolni a cenzust, pl. a tesztet elválasztani az országgyűlési választásoktól, és 10 évenként kitöltendő, egyszeri tesztet bevezetni, 10 helyett mondjuk 20 kérdéssel, és arányosan több szükséges helyes válasszal. Ezután a polgár egy választói igazolványt kap, melyet tízévente meg kell újítani egy aktualizált teszt elvégzésével. Viszont az igazolvány érvényességének időtartama alatt annak bemutatásával korlátlan számú választáson és népszavazáson vehet részt.
A tesztek elvégzésére és az igazolványok kiadására megfelelő színhelyül szolgálhatnának a frissen kialakított kormányablakok, ráadásul ez a finomhangolt rendszer annyira rugalmas, hogy a polgárok nyitvatartási időben az év bármely napján elvégezhetik a tesztet. Választások előtt nyilván tumultusokra kell számítani. Könnyen kiszámítható, hogy egy 20 kérdéses tesztsor és kérdésenként 90 másodperc esetén a tesztre jutó maximális idő 30 perc. Aki tízévente nem képes ennyi időt szánni a saját érdekének képviseletére, az tényleg ne szavazzon.
