Nem hiába mondta Jézus, hogy eljön majd az idő, mikor boldogok lesznek a meddő nők, akik nem szülnek, és az emlők, melyek nem szoptatnak. A folyamatosan hanyatló gyerekvállalási kedvet egyre aberráltabb incentívák mentén kívánják fellendíteni, melyek tovább gerjesztik a romlási folyamatot:
Szerdán megjelentek a Magyar Közlönyben a falusi csok és a babaváró hitel és az új lakások építésére vonatkozó áfa-visszaigénylési kedvezmény meghosszabbításáról szóló kormányrendeletek, valamint az is, hogy januártól már nem csak a 25 év alatti fiatalokra, hanem a 25 és a 30 év közötti, gyermeket vállaló nőkre is kiterjed az szja-mentesség.
…ha a hitelfelvevő nőnek a felsőoktatási tanulmányai alatt vagy azok sikeres befejezését (az oklevél megszerzését) követő két éven belül gyermeke születik, vagy gyermeket fogad örökbe, a fennálló hallgatói hiteltartozása száz százalékának megfelelő összegű vissza nem térítendő támogatásban részesül.
Magyarul, elengedik a diákhitelét.
Írtam az antiszociális-média napjainkban érzékelhető működése kapcsán, hogy a legfőbb probléma velük, hogy immár lehetetlen rajtuk elindulni, és nulláról felfuttatni mondjuk egy YouTube, vagy Facebook-profilt.
Nos, ugyanezen megállapítás vonatkozik a fiatalok életkezdésére. Nem elég, hogy ilyen lakásárak mellett esély nincs fedélhez jutni, de még tervezni sem érdemes a családalapítást, mivel temérdek akadályozó tényező üti fel a fejét a fiatalság külföldre üldözésétől kezdve a szabotázsakciókat végrehajtó rokonságon át a párkapcsolatok menetrendszerű gyors széthullásáig bezárólag.
Csakhogy az állam a maga által hazudott szándékai ellenére még inkább megnehezíti a dolgunkat. Emlékezetes volt a CSOK bevezetésénél, hogy a „támogatás” mértékével egyező összegben nőttek a lakásárak. A következmény az lett, hogy a hatalom innentől fogva csak a rabszolgasorban tengődő, tartós fogságot bevállaló párok részére hagyta a fedélhez jutást, végleg kitaszítván az önerőből felkapaszkodni kívánó fiatalságot a létezés jogából.
A CSOK, babahitel meg egyéb ostobaságok célja nem a fiatalság segítése, hanem a totális rendszerfüggőség megteremtése. Csakhogy ezzel a húzásukkal két részre vágják a társadalmat. Akik boldogan vetik hitvány életüket a Moloch elé, azok részesülhetnek a rendszer „jótéteményeiből”. A maradék körében immár a távoli, ködös tervek listájából is végleg törlődött a családalapítás és gyerekvállalás gondolata, a lakás -és autóvásárlásról nem is beszélve.
Nagyon rövid távon persze minimális javulást mutattak a szaporodási statisztikák, ahogy Hitler Lebensborn programja is hozott egy néhány éven át tartó enyhe fellendülést. Csakhogy nemsokára ugyanoda csúszik vissza a születésszám, ahol volt a megosztást generáló programok bevezetése előtt. Ama különbséggel, hogy immár nem létezik elérhető árú fedél sem.
A diákhitel elengedése kétségbeesésből elkövetett bohózatnak tűnik. Pont azokat az éveket rabolja el a felsülőoktatás a legtöbb férfi és nő életéből, melyek úgymond a legtermékenyebb életéveik lehetnének. Eztán szülésre kényszeríteni őket nem igazán fog eredményre vezetni, mivel megkapják az ultimátumot főnökeiktől, hogy vagy család, vagy karrier.
Amivel még nem számoltak, hogy miféle hatása lesz a diákhitel-amnesztiának azokra, akik nem szaporodás céljából iratkoztak be egyetemre, hanem szeretnének valami hasznosat is tanulni? Miért törlesszen diákhitelt, aki nem viszi, hanem hozza a GDP-t? Miért tűrje az ilyen, hogy mások újabb meg újabb rabszolgákat elljenek a világra az ő kontóján, neki meg maradjon az egyre kevesebb örömmel kecsegtető munka?
Nem azt mondom egyáltalán, hogy az ő gondolkodásmódjuk a hosszú élet és boldogság kulcsa. Azt viszont váltig állítom, hogy a megosztáson felül semminemű pozitív hozadéka nem lesz az intézkedéseknek. A megkülönböztetés mentén egyesek majd több gyereket is szülnek, ráadásul hitelre, mint amennyit fel tudnának nevelni, mások pedig egyet sem fognak tudni bevállalni, akármennyire is szeretnék. Mert a feltétel többé nem az, hogy a fiatal pár vágyjon egy gyermek után, hanem hogy hajlandó legyen alárendelni magát a császár juttatásainak, ami ráadásul szimpla redisztribúciót jelent, nem pedig jóság révén juttatott adományt.
A legfőbb ártalom az egyre kétségbeesettebb mélységeket ostromló kormányzati intézkedések ellenére mégsem a totális rendszerszolgaságba tuszkolt párokat érinti, hanem a világra kényszerített gyerekeket.
Nem születik majd több lurkó, hanem egyszerűen azok vállalnak majd családalapítást, kiket kizárólag önös anyagi érdekek mozgatnak. Öröm lesz felnőni egy ilyen családban, már látom is lelki szemeimmel, ahogy a 6 éves gyermekek vagdossák ereiket az ovi vécéjében.
Hogyan méltóztatik majd elszámolni a szülő azzal a ténnyel, hogy ő igazából kizárólag bizonyos anyagi előnyökért vállalt gyereket, a lurkónak pedig kötelessége a szülő aberrációjáért cserébe hálát rebegni és felkészülni rá, hogy generációja részére már egy hitvány patkánylyuk-albérletre sem futja majd, hanem hajléktalanként kell bejárkálnia dolgozni a kukás konténer mellől, mert anyja meg apja annyira hülye volt, hogy adósságért cserébe szült?
Mi lesz a felbomló családokkal, hogyan alakul majd azok élete, akiktől visszakövetelik az illúziók szintjén könnyebbségeket nyújtó babahitel összegét kamatostul? Hogy viseli majd a gyerek a lepusztulást, amikor szüleik totál elmebeteggé válnak a kontrollvesztésük tudatában? A felfuvalkodott CSOK-os szülők mit szólnak majd ahhoz, ha nem lesz ki megtermelje a nyugdíjukat, mert a nyugdíjrendszer fenntartásához az általuk istenített kormányzat diszkriminációja által partvonalra sodort gyermektelenek szolgálata, áldozata és utódnemzése is szükségeltetett volna?
Tényleg megérett a világ a pusztulásra, mert ennyire aberrált, gyilkos szisztéma talán soha a történelem folyamán nem regnált a fejünk fölött.
