Íme a következmény, amikor egy sátáni pszichopata szarházi állat kívánja a maga önkényes Biblia-ferdítései nyomán halálba taszítani a népességet.
Ez a tömeggyilkos népirtó bűnöző a családi pótlék duplájára növelésének elutasításában vállalt tevékeny részt. Eddig semmi rendkívüli nincs a dologban, részemről nincs hírértéke, hiszen eddig is napi szinten igyekeztek a pártállami terroristák pokollá tenni a lakosság létét.
Amit viszont már nem vagyok képes zokszó nélkül tűrni, az az akció mögé pakolt álságos álkeresztényi (tehát sátáni) duma. Természetesen, ahogy hasonszőrű fajtársai, úgy eme tetvedék is a jól bejáratott “aki nem dolgozik, ne is egyék” mantrával igazolta vissza aberrált döntése helyességét. S ez már igenis vérforraló bűncselekmény, amit ez a sátáni bűnbanda Isten nevében az Isten ellen elkövet.
Lássuk csak. A vonatkozó rigmus Pál Apostol Thasszaloniki-beliekhez írt első levelének harmadik fejezetében fedezhető el. Íme a szöveg hitelesen beidézve, Károli Gáspár fordításában:
Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig, rendeljük néktek, atyámfiai, hogy vonjátok el magatokat minden atyafitól, a ki rendetlenül él, és nem ama utasítás szerint, a melyet mi tőlünk kapott. Magatok is tudjátok, mimódon kell minket követni; mert nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül.
Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek ne legyünk terhére. Nem azért, mintha nem volna rá jogunk, hanem hogy magunkat például adjuk néktek, hogy minket kövessetek.
Mert a mikor nálatok voltunk is, azt rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek közületek, a kik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak. Az ilyeneknek azonban rendeljük és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztusra, hogy csendesen munkálkodva, a magok kenyerét egyék. Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jó cselekvésben.
Tehát mit mond Pál apostol? Ama gyülekezetnek írta e levelét, melynek tagjai vándorpróféta életmódot vállaltak fel, magyarán településről településre jártak, hogy áttérítsék a pogány népességet a Krisztusban való hitre.
E gyülekezet tagjai közül egyesek nem voltak képesek vállalt feladatukat megfelelően végrehajtani, hanem terhére voltak az őket befogadó családoknak, mivel nem állították elő a maguk élelmét a vendégségben maradásuk alatt.
Pál azt is felfedi, hogy Jézus apostolainak meg volt engedve, hogy “mások terhére legyenek”, ő maga viszont nem valamiféle absztrakt erkölcsi kötelességként, hanem példamutatásképp utasítja a thesszaloniki gyülekezet tagjait, hogy a saját önellátásukról maguk gondoskodjanak.
Nincs tehát erkölcsi érvénye a Bibliában az “aki nem dolgozik, ne is egyék” frázisnak a szélesebb népességre nézvést.
Mi a helyes eljárás az “aki nem akar dolgozni” típussal? Íme:
Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, megszégyenüljön. De ne tartsátok ellenségnek, hanem intsétek, mint atyafit.
Tehát a helyes eljárás a “dolgozni nem akaró” személyekkel szemben békén hagyni őket, elkülönülni tőlük, de persze előbb figyelmeztetést leadni feléjük a helytelen viselkedésük tényére. Ennyi és nem több. Nem kiütni az utolsó megmaradt falatot a szájuk elől.
Semmi olyasféle kívánalom nem fogalmazódik meg, mint a tömeggyilkos hendecsabánál, hogy éhen kell dögleszteni a lakosságot.
Ugyanezen levél második fejezetéből a fenti intelmek nagyjából pontos kontextusa is kirajzolódik, tehát hogy kikre vonatkozóan hozta meg Pál apostol a kérését, hogy “aki nem akar dolgozni, az ne is egyék”:
Miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság; Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai…
Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk. Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
Tehát a megterhelés tilalma, a nem dolgozó emberekkel szembeni attitűd – nem aberrált mocskos állati fenyítés, hanem baráti figyelmeztetés és a rendetlenül élőktől való elkülönülés – azokra vonatkozik, kik felvállalják a Krisztus igéjének hirdetését, ők maguk mégsem aszerint élnek, amit Jézus a maga részéről a szívükbe helyezett.
Másoknak a terhére lenni vétek a “ne tedd azt felebarátoddal, amit nem szeretnél, hogy veled tegyenek” krisztusi parancsolattal szemben. Ugyanakkor a hit hiányáról is tanúbizonyságot tesz, hiszen Jézus ígérvénye szerint mindenki, aki őbenne tiszta szívből hisz, alanyi jogon (és ingyen!) részesül a földi szükségletekből, mint ruházat, élelem és fedél. Mint mondja, Salamon minden pompájában sem öltözött oly dicsőségesen, ahogy a mező liliomai, melyeket Isten ruház fel. Miért gondolják hát az emberek, hogy ők nem lehetnek méltók a szépségre, eleganciára, ALANYI JOGÚ MEGÉLHETÉSRE?
Sőt, ennél is tovább megy: ha egy mustármagnyi hit lenne az emberekben, azok hegyeket lennének képesek arrébb mozgatni puszta igézéssel (menjen odébb, s a hegy odébb megy).
Összegezve tehát a fentieket, Pál apostol feddése pont nem a karhatalom által szárazra facsart pogány lakosságra vonatkozik (ők sajnos a földi törvények átka alatt vannak, tehát kénytelenek betartani a karhatalom ukázait, legyenek azok akármilyen kegyetlenek vagy életellenesek), hanem az ilyen Hende Csaba-félékre, kik miközben behazudják, hogy Krisztus rendelésének megfelelően élnek és az ő evangéliumát hirdetik szeretettel, ő maga és díszes haveri kompániája tökéletes rendetlenségben él, önkényesen hamisítgatják és ferdítgetik Krisztus tanításait a személyes érdekeik mentén, kokainos-kurvás jachtpartikon és homoszexuális orgiákon múlatják az időt, vagy épp nyolcéves kislányok nuniját nézegetik a laptopjukon.
Arról nem is beszélve, mennyire terhére vannak az általuk kifosztott, tönkre tett, ellehetetlenített, világgá üldözött lakosságnak.
Ha tehát a Bibliában megfogalmazott tanításokat hűen alkalmazzuk azok ferde hajlamú elmormolójára, nyugodtan kimondhatjuk a belőlük adódó helyes ítéletet:
HENDE CSABA NE IS EGYEN!
Mi a helyes akció az ilyen Hende Csaba-félékkel szemben, a népesség további nyomorúságát elkerülendő? Pál apostol ugyanezen levelében erre is választ nyújt:
Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, a miként ti köztetek is. És hogy meneküljünk meg az alkalmatlan és gonosz emberektől. Mert nem mindenkié a hit!
Az ilyen alkalmatlan és gonosz emberektől, mint Hende Csaba minden igaz keresztényi embernek azonnal el kell határolnia magát, kirakni őt a gyülekezetből (már ha van neki), és mint pogány istenkáromlónak megtiltani részére, hogy a továbbiakban a maga önkénye szerint kiforgatott tőmondatos frázisok nyomán igyekezhessen kipusztítani a magyarságot.
Így búcsúzkodik Pál apostol a gyülekezet tagjaitól:
Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, a kik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket; És az ő munkájokért viseltessetek irántok megkülönböztetett szeretettel. Egymással békességben éljetek.
Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt. Vigyázzatok, hogy senki senkinek rosszért rosszal ne fizessen; hanem mindenkor jóra törekedjetek úgy egymás iránt, mint mindenki iránt.
Tehát: az erőtlenek és félénkek, kiket a te moslék fajtád alamizsnáért való pitizésre kényszerít, taposás helyett bizony bátorításra és lelki táplálékra szorulnának, amit te megvonsz tőlük!
Mint látható, ennek a hendecsabai erkölcsi toprongyságnak semmi köze a családi pótlékhoz, azt ugyanis a sátáni hatalom ajánlja fel az emberek számára, ezért bármikor önkényes alapon meg is vonhatja azt.
Akik tehát a családi pótlék folyamatos felszámolása végett zúgolódnak, azok csaknem ugyanúgy vétenek az élet ellen, mint Hende Csaba bűnbandája, csak épp sziklaszilárd hit és erkölcsi tartás híján nincsenek felvértezve ama kétélű éles karddal, ami az embertársakhoz való odafordulás kikezdhetetlen ideológiai alapját nyújtaná.
Bármit is ad a hatalom, azt bizony egy tollvonással el is veheti, alanyi jogon. Ezért nem kérünk a hatalomtól engedélyt semmire, nem tartjuk be a törvényeiket, nem engedelmeskedünk nekik, mert Krisztus követői tökéletesen más rendszert éltetnek a mammonimádókhoz képest.
Emellett Hende Csaba hazudozásai a munka intézményét is kiforgatják, mivel a munka napjainkban egyáltalán nem garanciája a megélhetésnek, sőt mi több, kezd erőteljesen az ellenkező irányba lendülni az inga. Minél többet dolgoznak az emberek, minél szorgosabbak, annál nincstelenebbekké válnak és annál inkább kifosztja őket ez a fejük fölé települő népirtó bűnbanda.
Tehát Hende Csaba fordítva ül a lovon. Az embereknek nincs szükségük munkára, kiváltképp nem olyanokra, amikbe ez a förtelmes rendszer beerőszakolja őket. Munka azért kell, hogy ez által lehessen az emberiség életét elrabolni, jövedelmét pedig önkényesen elvonni mindenféle adók, bírságok meg egyéb tetvedék rablóhadjáratok révén. Hogy ezek az élősködő politikusok dőzsölhessenek.
Soha életemben nem tettem ilyent, most viszont egész egyszerűen nem bírtam megállni, hogy oda ne kommenteljek Hende Csaba pofilja alá, ráadásul Revolife logó alatt. Mivel minden bizonnyal úgyis cenzúrázni fog engem ez a terrorista, álljon itt a szöveg teljes formájában:
Te tömeggyilkos pszichopata, az “aki nem dolgozik, ne is egyék” mondás, amit te önkényenesen elferdítettél, nem a szegény, általatok taposott emberekre vonatkozik, hanem a magadfajtákra, akik Pál Apostol szava szerint Krisztus látszólagos követőiként “nem a maguk kenyerét eszik”, hanem mástól vonnak el, másoknak a terhére vannak. Holott meg van írva, hogy aki őbenne hisz, az ő útját követi, annak a földi szükségletei alanyi jogon és ingyen megadatnak, meg se kell azokért keményen dolgozni, s természetesen elvonni másoktól sem az ő szükségleteiket.
Ti nagyon is a terhére vagytok ennek az országnak, kiváltképp a magadfajták, akik kirabolják a nemzetet önkényesen és alanyi jogon. Ideje volna végre megszüntetni annak eltűrését, hogy a sátán bábjai kontextusukból kiragadott tőmondatos bibliai rigmusokra hivatkozva hirdethessék az antikrisztus dicsőségét.
Aztán csodálkoztok, hogy miért válik ateistává a komplett nép, miért nem ellnek a disznók CSOK-ra és babahitelre sem. Ti vagytok az okai!
Sajnos az ateisták elhiszik, hogy a kereszténység a nyakló nélkül tomboló pszichopátiát jelenti, s ez is lesz a vesztük, amennyiben nem hajlandóak az istenellenes bűnözők szavainak hitelességét ellenőrizni, hanem feltétel nélkül hisznek azok sátáni kinyilatkoztatásaiban.
