Hány mentális betegség-diagnózis következménye a kapitalista rendszernek való kétségbeesett megfelelésre törekvésnek, mely rendszer totálisan amorális, destruktív, erőszakos, basáskodó, csalódást keltő, és mentes bármiféle értelemtől?
Nyilván ez a terület a modern pszichológia egyik legalulreprezentáltabb kérdése. Az emberek általában, illetve a kutatók névleg túlontúl ritka esetekben gondolnak az adatok bűvköréből való kitekintés szükségére, hogy azok materializált valóságából kikandikálván lássák a magasabb rendű folyamatokat, illetve megfontolják, nem-e ezen rendszerek keletkeztetik és befolyásolják az adathegyeket, melyek a szemeik előtt tanyáznak?
Hány ember mentális betegség-diagnózisa köszönhető pusztán ama ténynek, hogy nem képesek elviselni a kapitalizmust? Érdemes volna utánajárni. Hányan kerülnek mentális egészség „szakértők” karmai közé, csak mert pszichológiailag képtelenek tartani a tempót a vállalati ültetvény által diktált irammal, pusztán a megélhetés esélyének fenntartásáért? Vagy még korábban akár gyerekként, mivel képtelenek megfelelni az iskolának nevezett kapitalista kiképzőtábor elvárásainak? Hányan kapnak diagnózist, mellé egy üveg pirulát, miután képtelenek egyszerre lépkedni a kapitalisták által pörgetett dobok iramára?
Továbbá, hányakat taszít elmebetegségbe a jelenleg tomboló rendszer? Mennyien szenvednek valódi depresszióban, szorongásban ama nyomásból kifolyólag, hogy kénytelenek értelmetlen munkakörökben a jövőbeli hulladéklerakók feltöltéséül szolgáló végtelen szeméttengert kiokádni magukból, csak hogy milliomosaink milliárdosokká válhassanak? Mennyien omolnak össze az anyagi problémák, élelmezési gondok, lakhatási nehézségek, foglalkoztatottsági bizonytalanság súlya alatt, kombinálva kétségbeesett kísérletekkel a stressz önálló orvoslására?
Az efféle stresszorok közül mennyit súlyosbít a minket pszichológiai értelemben ütlegelő médiapropaganda, kik nap mint nap facsarják elménket annak elfogadtatására, hogy mindez így van rendjén, és amennyiben mindennek nem vagy képes megfelelni, te magad vagy a probléma? Fejedbe plántálják, hogy jogos és helyénvaló milliárdos piócák és üresen álló lakások millióinak léte, miközben tőled még az ételt meg a fedelet is sajnálják. Bemesélik, hogy teljesen természetes és normális dolog idegen földeken embereket gyilkolni, közben idehaza választásra kényszerülni, hogy a gyógyszer, az élelem, vagy a rezsi kerüljön ebben a hónapban kifizetésre.
Na és mi helyzet a reklám néven ismert kapitalista propagandával? Milyen irányba befolyásolja mentális egészségünket a céges mantrák nonstop zárótüze, melyek szerint mi mind valaminek a hiányával küzdünk, melyet muszáj beszereznünk, hogy ismét egésszé váljunk? Soha nem vagyunk elég szépek, kellően karcsúak, megfelelően divatosak, jómódúak, nincs elég top termék a birtokunkban, melyeket amúgy csak a leggazdagabbak engedhetnek meg maguknak.
Teljes bizonyossággal állítom, hogy mindezek hatalmas csapásokat mérnek az elménkre. Bár pánikbeteggé válhatsz gazdagként is, szegény nem lehetsz pánikbetegség nélkül. A versengés alapú modell a bármikor bekövetkező hajléktalanság vagy halál rémképét belénk vetítve kényszerít minden rabszolgát a mókuskerékben maradásra. Az efféle stressz mostanában már a társadalom egészének szövetébe bevarrásra került. Olyannyira átható, hogy immár lehetetlenség is észrevenni a minket rángató madzagokat anélkül, hogy hátralépésre kényszerülnénk, magasabb perspektívából szemlélvén a keserű valóságot.
Szóval hogyan is reagálhatnánk megfelelően erre a depresszív szituációra? Hogyan kerülhetnénk el a lélektelen, nihilista politikai és gazdasági pöcegödörben való fuldoklást? Mily módon találhatnánk értelmet egy értelmetlen rendszerben, ami saját magát a mi pszichológiai jólétünk kifacsarása révén táplálja?
Nos, a válasz nem annyira bonyolult. Úgy találhatsz értelmet egy értelmetlen rendszerben, hogy elkezdesz annak felszámolása érdekében tevékenykedni.
Igyekezz biztosítani, ami a túlélésedhez szükséges, ideiglenesen akár kapkodd be a dilibogyóidat is, de akármennyi időd és energiád marad is, azzal gazdálkodva szórj homokot a gépezetbe. Tégy meg mindent, amit csak tudsz a status quo felrázásáért. Aktivistáskodj, lépj be egy szakszervezetbe, alapíts szakszervezetet, indíts podcastot, blogot. Mindenekelőtt szórd az éterbe az igazság igéit a világ történéseivel kapcsolatban, mivel jelenleg ez bizonyul legsebezhetőbb pontnak a gépezet páncélján.
A plutokraták és kormányzati ügynökségek laza szövetsége, kik a valódi uralkodó osztályt jelképezik keményen dolgoznak a beleegyezésünk legyártásán, mivel az uradalmuk bebiztosításához szükségük van az általuk irányított tömegek jóváhagyására. Számszerűleg nagyban felülmúljuk őket, és simán felszámolhatjuk regnumukat, amennyiben elegen határozunk az engedelmesség beszüntetéséről. Egy nyugati társadalomban, amely a szólásszabadságnak legalább a látszatát kénytelen fenntartani, az információs hadviselés frontja számít a legkönnyebben bevehető territóriumnak.
Úgysem tudnak mindannyiunkat megölni vagy bebörtönözni, szóval az ébredettek feladata felhívni mindenki figyelmét az elnyomottságunk tényére, valamint napvilágra hozni az olykor rejtőzködő életmódot folytató elnyomókat. Számbeli előnyünket felhasználhatjuk a trónfosztásukra, majd lecserélésükre egy élhetőbb szisztémára. A propagandisták munkája e folyamat szabotálása, a miénk pedig, hogy mindez megvalósuljon.
Segítsetek minden rendelkezésetekre álló eszközzel az embereknek felébredni és a rendszer igazságtalanságait meglátni. Ébresszétek őket a kapitalista visszaélésekre, az imperializmus bűneire, a tömegpropaganda tébolyult voltára. Amit csak tudtok, tanuljatok meg az őrjöngő rendszer működéséről, és osszátok meg a tanultakat a lehető legtöbb embertársatokkal.
Az emberek viselkedésében tett mindennemű pozitív változás a mai kor jellemző motívumait életre hívó mögöttes dinamikák felfedése révén kezdődhet meg. Akár a függőségben tengődő, vagy kényszeres viselkedésről beszélünk az egyénben, akár a globalista világrend elnyomó és gyilkos attitűdjének leleplezését végezzük, minden esetben megbújnak ezek mögött rendszerfolyamatok, melyek a gyűlölködés, gyilkolás, szorongás és depresszió lefolyását, illetve terjedését generálják.
Abszolút minden képességgel rendelkezünk a nyomorunkat előidéző versengés alapú modelltől való eltávolodáshoz, mely halálra fojtogat minket, és lecserélhetjük azt egy kölcsönös együttműködésen alapuló szisztémára, ahol mindenki egészsége, szépsége, élete, bővelkedése és igazsága egyaránt fontos. Ha maradt bárminemű értelem ebben a világban, azt errefelé kell keresni.
Jelen írás a „Caitlin Johnstone – Finding Meaning Under A Meaningless System” szabad fordítása. A szerző önként lemondott szerzői jogai érvényesítéséről, hogy írásai a lehető legtöbb helyen és nyelven terjedjenek.
