Első alkalommal már kitárgyaltuk, miről is szól valójában a piros pirula. Mielőtt azonban fejest ugrunk a habokba, akad még egy fontos téma, mellyel jobb mindenkinek tisztában lenni, mielőtt eldönti, ténylegesen szüksége van-e erre a radikális módszertanra az élete rendbetételéhez. Célszerű listázni azon tényezőket, kik azok, akikre számíthatunk, és milyen állomásokon kell keresztüljutnunk utunk során.
Kék vs. piros pirula
Az első részben már megfogalmaztam eme kifejezés jelentését és dimenzióit. Most néhány nagyon egyszerű példával élve illusztrálnám, mi a különbség a piros pirula, és a társadalmi dinamikákkal kapcsolatos széles körben elfogadott felfogásokat tömörítő kék között.
Probléma: Sikertelen vagyok a nőknél.
Kék pirulás javaslat: Légy türelmes, és add önmagadat. A lényeg, hogy a lányt boldoggá tedd.
Piros pirulás javaslat: Játssz el egy olyan szerepet, amit a nő vonzónak tart, majd ezt a szerepet integráld a személyiségedbe. A lényeg, hogy először magadat tedd boldoggá.
Probléma: Szegény vagyok, és nem kapok munkát.
Kék pirulás javaslat: Képezd magad, és helyezkedj el egy nagynevű multinál. Dolgozz minél szorgalmasabban. A jólét alapja a munka.
Piros pirulás javaslat: Képezd magad, és kamatoztasd tudásod a saját hasznodra. Vállalkozz. Dolgozz minél hatékonyabban. A jólét alapja a megélhetés, mindegy, mennyi munkával éred el.
Probléma: Túlsúlyos vagyok, és ez az önbizalmamat rombolja.
Kék pirulás javaslat: Diétázz.
Piros pirulás javaslat: Sportolj.
A fenti példázatokból látni lehet, hogy a társadalom mindig passzív jelleget öltő javaslatokkal él a problémák megoldására, míg a piros pirula az aktivitást, a körülményektől való függetlenedést és a folyamatos, személyes fejlődést preferálja.
Fontos kiegészítő információ, hogy a piros pirula nem a szent Grál, és nem nyújt segítő kezet a gödörből való kilábaláshoz. Csupán tanácsokat ad, melyekből mindenki a saját erkölcsi, morális és társadalmi értékrendjének megfelelő morzsákat csipegetheti ki a tálból. Aki megreked valahol a fejlődés útján, azok számára konkrét folyamatleírásokkal is operál, melyek demonstrálják, hogyan lehet egy vágyott célt elérni. A fenti példázatok esetében tehát nem egymondatos válasszal szolgál, hanem konkrét lépések sorozatával, melyeket elvégezve elérhetjük, vagy legalábbis sokkalta nagyobb eséllyel juthatunk a vágyott cél közelébe, mint a kék pirulás tanácsok esetében.
A kék pirulás vélemények forrásai az általános társadalmi vélekedés, a pirosé pedig egyedi esettanulmányok, reprezentatív kutatások, valamint olyan elhallgattatott kísérletek, melyek eredményei szembemennek a hagyományos társadalmi hiedelmekkel. A társadalom mindig egyféle véleményt fogalmaz meg minden kérdéssel kapcsolatban (melyek a tömeg álláspontját képviselik), míg a piros pirula vélemények és tapasztalatok százait ütközteti egymásnak, melyek közül mindenki a saját személyiségére szabottan választhat szimpatikus módszertant.
Kísérők az úton
A társadalmi dinamikák egyik fontos alaptétele, hogy ha több ember összefog egy közös cél érdekében, ezt a célt együttes erővel sokkal könnyebben tudják abszolválni. Ez a megállapítás a piros pirulára nem igaz. A piros pirula alternatív és underground volta garantálja, hogy működőképessége ellenére a társadalom java része ne tartsa elfogadhatónak a megfogalmazott módszertanokat.Illetve, mivel az egyéni érvényesülésre koncentrál, érdekellentét esetén nem alakulhat ki valamilyen kompromisszum. Nem véletlenül említettem korábban, hogy ez az életút egy súlyos felelősség. Működhet viszont az összefogás két piros pirulát nyelt személy esetén, ám ezek találkozása rendkívül ritka.
A fentiekből leszűrhető, hogy a társadalmi dinamikák irányával szembemenő ismeretek elsajátítása és az út a csúcsra egy magányos tevékenység. Mindenkinek, aki ezt az utat választja, fel kell készülnie a barátok elvesztésére, a család rosszallására, a kollégák ellenszenvére. Bár az út során ki lehet fejleszteni egyfajta asszertív kommunikációt, vagy az alkalmazkodás kedvéért megjátszani régi énünket, a megfelelő recept felfedezése rendkívüli erőfeszítéseket kíván.
A fejlődés állomásai
Sokan nem tudnak felkészülni rá, de a változás mindig egyfajta veszteséggel, kis túlzással élve gyásszal jár. Annyira igaz ez az analógia, hogy a változás eléréséhez szükségszerű önmagunk régi énjének halála, melynek során bekövetkező gyászszertartás lefolyása hasonló a halál kapuja előtt sínylődő betegek agóniájához.
Elisabeth Kübler-Ross, egy svájci pszichiáter, aki meglehetősen egzotikus területen mozgott (halál-kutató volt) leírta a veszteségből eredő gyász öt fokozatát a halálos betegségben szenvedők szemszögéből. Ugyanezt az öt fokozatot kell megjárni ahhoz, hogy a red pill igazságait egyáltalán képesek legyünk befogadni. Mivel a társadalom már kisgyerekkortól kezdve hazugságok garmadájával etet bennünket (és ebből a hazugságáradatból a télapó a leglightosabbak közé tartozik), a piros pirula lenyelése kezdetben rendkívül nehézkes, és keserű szájízt hagy maga után. Mindenkinek fontos tudni, mire vállalkozik a keserű igazság megismerése után, ezért leírom a folyamatot egy tetszőleges, frissen pirulát nyelt hős nézőpontjából.
– Tagadás: Hősünk felfedezi a piros pirulát. Rádöbben arra, hogy egyéni tapasztalatai sokkal inkább a piros piruláéval analógok, semmint a társadalom által belé plántált ismeretekkel. Ez súlyos kognitív disszonanciákat eredményez benne, ám egyelőre nem mer rálépni a sárgaköves útra, mert az ismerősök pressziója nagyobb hatással van a megismert igazságoknál.
– Harag: Hősünk egyértelműen felismeri, hogy a társadalom hazug eszmékkel etette őt, ám ő maga még mindig túlzottan a konformizmus rabja. Megkezdődnek a súrlódások barátokkal, rokonokkal. Akár életminőségre is kiható veszteségek következhetnek be.
– Alkudozás: Hősünk megpróbálja újonnan szerzett tudását érvényesíteni ismerősi körén, de kudarcot vall. Ismerősei elvesztésétől való félelmében visszagravitál eredeti személyisége felé, ahol katasztrofális kognitív disszonancia elszenvedője lesz: döntenie kell, az alkalmazkodást és ez által a hosszú távú boldogtalanságot választja, vagy pedig vállalva a veszteségeket magáévá teszi az új szemléletet.
– Depresszió: Akár tényleges klinikai depresszió is lehet. A világ egy kietlen pusztaságnak tűnik, mely kitaszított bennünket. Bekövetkeznek a veszteségek, a barátok felszívódnak, a család ellenszegül a változásoknak.
– Elfogadás: Hősünk elfogadja a veszteségeket, ismét látja értelmét az életnek, és megkezdődik az önfejlesztési folyamat, immáron red pill alapokon. Egy több éven át tartó, dombokkal és szakadékokkal tarkított huzavona után a valóság hozzáigazodik hősünk elképzeléséhez, megszűnnek a kognitív disszonanciák. Új barátok születnek. Boldogságunk innentől csak rajtunk múlik.
A veszteségek többsége sajnos nem elkerülhető, de a gyász lerövidíthető, amennyiben képesek vagyunk lelkiekben előre felkészülni a legrosszabbra.
A személyes sikered nem a környezeted sikere
Első alkalommal taglaltuk, hogy a piros pirula olyan önfejlesztési módszertanokat tartalmaz, melyek homlokegyenest ellentétesek a széles társadalom által elfogadott elméletekkel és normákkal. Ennek szükségszerű következménye a barátokkal, családdal, munkatársakkal és a tágabb környezettel való éles szembemenés. Automatikusan adódik, hogy az ismerősi kör nem hogy nem segít, de egyenesen akadályozza a változásokat, hiszen az sérti azt a már kialakult hierarchikus viszonyok felbomlása miatt. Az ismerősi kör egyedei nem nézik jó szemmel, ha valaki státuszban föléjük kerekedik.
Megismerkedéskor mindenki belekerül a másik ember fejében egy képzeletbeli dobozba, melyet gondolatban meg is címkéznek (lúzer, de jófej, ezért lógok vele; hatalmas nagy balek, de megcsinálja a házi feladatomat, ezért lógok vele; nagyképű és elviselhetetlen, de tartom vele a kapcsolatot, mert valamilyen előnyt biztosít számomra), és szeretné, ha ott is maradna, ahova eredetileg pakolta, mert a rendetlenség nem jó.
Saját megfigyelésem szerint még a szülők sem tudják kivonni magukat az irigység kultúrája alól. Képmutatásukkal ellentétben egyáltalán nem szeretnék, ha gyerekük többre vinné, mint saját maguk. Hiszen ezzel abba a súlyos kognitív disszonanciába kerülnek, hogy vagy a gyerek lett érdemtelenül sikeres, vagy nekik nem volt elég bátorságuk/szorgalmuk/kitartásuk véghezvinni, amit az utódnak sikerült. Utóbbi nyilvánvalóan nem választható indok, hiszen akkor szembesülniük kellene az évtizedeken át rosszul választott életstratégiájuk negatív következményeivel.
A következő alkalommal már ténylegesen is beleugrunk a mélyvízbe, tessék a válaszott pirulától függően felvenni az úszógumit (kék), vagy megtanulni úszni (piros).
