Elém került két, magát spirituális gondolkodónak hívó nő nyilvános vitája az adófizetés kötelezvényéről. Egyikük, Golenya Ágnes azt állítja, nem azért jött ide a Földre, hogy adót fizessen, és sanyargatott szolgája maradjon a hatalomnak, míg ellenlábasa, a Skorpió Stúdió néven publikálgató Esőné Kadnár Marianna egy Biblia-idézettel alátámasztván igazolta, hogy adót fizetni igenis kell, s aki nem teszi, az egyenesen Isten ellen vét.
Na, akkor elemezzük ki ezt a problematikát egy kicsit, igaz, egy másik témakör kapcsán már boncolgattam belőle ezt-azt. Azt meg több alkalommal állítottam, hogy az adófizetés nem képezi részét egy valóban szabad és spirituális ember életcéljainak. De azért ne végezzünk hanyag munkát, járjuk körbe a kérdést alaposabban is.
Az adófizetéssel kapcsolatos bibliai rigmusok (ha már azokra hivatkozott a kedves Marianna) előkerítése egyáltalán nem nehézkes, mivel kissé módosult szóhasználat mellett mind a négy evangéliumnak részét képezi. Jómagam most a Lukács evangéliumából vett katolikus fordítást idézem be ide, mivel ez a legnyilvánvalóbb és legközérthetőbb (Lk20/20):
(Jézust) Szemmel tartották és cselvetőket küldtek ki. Ezek jó szándékú embernek tettették magukat, hogy szaván fogják, s aztán kiszolgáltassák a hatóságnak és a helytartó hatalmának. “Mester – kezdték -, tudjuk, hogy az igazságot hirdeted és tanítod, nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetnünk a császárnak, vagy nem szabad?”
De ő észrevette a csapdát, ezért így felelt nekik: “Mutassatok egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta?” “A császáré” – válaszolták. “Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené” – mondta nekik. Így egyetlen szavába sem tudtak belekötni, amit a nép előtt kiejtett.
Nyilvánvaló a következtetés: Jézus utasítása – adjátok meg a császárnak, ami a császáré – egyértelmű parancsba adja részünkre, hogy adót fizetni márpedig kötelező, s aki nem teszi, azt meg kell kövezni, s mindenétől meg kell fosztani!
Persze, az, aki a Bibliát mindig a maga ideológiájának visszaigazolására kívánja felhasználni, alantas szokásának megfelelően rendre kiragad mindenféle rövidke szövegfoszlányt annak kontextusából, hogy a maga vélt igazát érvényesítse velük. Kiváltképp az ateisták vergődése roppant vicces, amikor bibliai félmondatokkal kívánják a keresztényeket megregulázni.
Hát akkor áskálódjunk egy kicsit mélyebbre a Biblia „sötét” bugyraiban, s vizsgáljuk meg, mi Isten valódi véleménye az adófizetésről.
Szintén Lukács Evangéliumában, miután Jézust a zsidók elfogják, s Pilátus kezére adják ítélkezésre, a következő vádpontokat fogalmazzák meg a farizeusok Jézussal szemben (Lk23/1):
És fölkelvén az ő egész sokaságuk, vivék őt Pilátushoz. És kezdék őt vádolni, mondván: Úgy találtuk, hogy ez a népet félrevezeti, és tiltja a császár adójának fizetését, mivelhogy ő magát ama király Krisztusnak mondja.
Egyesek beleköthetnek, hogy a Károli Gáspár-féle fordítás nem tökéletesen egyértelmű. Hát itt van akkor a roppant tárgyilagos és közérthető katolikus változata ugyanennek a sornak, amit már nem lehet szándékosan félreérteni:
Ezzel fölkerekedett egész sokaságuk, és Pilátushoz kísérték. Ott vádolni kezdték: “Azt tapasztaltuk – mondták -, hogy fellázítja népünket. Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak. Azt állítja magáról, hogy ő a Messiás-király.
Hoppá. 🙂 Kedves Marianna, ha már a Bibliából tetszik idézgetni, akkor illendő volna megismerni annak összefüggéseit, s nem kiragadni az aktuális érdekeinket kiszolgáló frázisokat a szövegezésből.
De van ennél tovább is. Aki még mindig nem képes elhinni, hogy Isten valódi gyermekeinek nem kell adót fizetniük, annak íme még néhány adalék. Ezek nyomán Golenya Ágnes se bízza el magát, mert nem tudhatom, ő maga miféle állítás mentén igazolja vissza annak vágyát, hogy ne fizessen adót.
Az adófizetés elvetésének ideológiáját megerősíti, hogy másik evangéliumokból megtudhatjuk: ugyanazon Heródes követői kérdezgették Jézustól, szabad-e adót fizetni, aki parancsba adta az ő megszületését követően, hogy minden 2 évnél fiatalabb csecsemőt ölessenek meg, nehogy túléljen a kis Jézus s felcseperedhessen a próféciákban megénekelt messiás.
Ha ezt racionálisan levezetjük: roppant komikus volna Jézusról azt feltételezni, hogy nyomorgatóink és gyilkosaink adófizetés általi kiszolgálását követeli tőlünk feltétel nélkül. S nyilván nem is ezt teszi.
Aztán: mind a Károli, mind a katolikus Bibliában az „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré!” rigmus szerepel, ám több más fordításban ehelyett az „Adjátok oda a császárnak, ami a császáré!” mondat foglal helyet, ami nyilván teljesen más megvilágítás alá helyezi a nevezett sort, holott csupán egyetlen szó kerül felcserélésre benne.
Utóbbi olvasata viszont inkább ehhez hasonló gondolatokat plántál a fejünkbe a császár és a részére befizetendő adópénz kapcsán:
Tessék, császár koma, ezt elvesztetted. Legközelebb jobban vigyázz rá.
Persze, adjuk neki vissza a pénzét, hiszen vehemens butaságában azt elhagyta és szétszórta az emberek közt, ennyire nem képes vigyázni a saját cuccaira.
Ha már Jézusra hivatkozik a kedves Marianna, miközben Babba Máriát élteti, tehát eleve nem lehet Jézus követője (senki nem léphet be a mennyek országába, csak énáltalam), akkor tessék még néhány adalék közvetlen Jézustól az adófizetés kapcsán, melyet a Skorpió Stúdió olyannyira forszíroz, hogy maradjunk a rendszer szolgálatában:
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.
Mammon = pénz, vagyon, földi javak. Magyarán Jézus distinkciót alkalmaz: a két világ, a mennyek országa és a földiek adófizetésre, császári utasításokra épülő mammon-világa élesen elkülönül egymástól, azok közt semminemű átfedés nincs. Vagy az egyik, vagy a másik része lesz az ember.
Azt persze meghagyja a keresztényeknek is, hogy a végítéletig maradjanak a rendszerben, de Isten gyermekei nem a mammon szolgálatáért ténykednek abban, hanem a Krisztus dicsőségét hirdetik minél többek megtéréséért és üdvösségéért! Szolgálunk a rendszerben, de nem szolgálunk a rendszernek és az embereknek!
Tévedés ne essék: Jézus nem tiltja kategorikusan az adó fizetését, annak követelménye ugyanis attól függ, melyik világot szolgáljuk: az Istent, vagy a mammont. Aki a mammont választja, rá a földi törvények vonatkoznak, nem pedig Isten parancsolatai és Jézus tanításai. Tehát kötelessége az állam által előírt arányú és mértékű adókat megfizetni, hogy azt a rendszert táplálja, amely rendszer aztán foganatosítja az ő elnyomását, ütlegelését, vakcináztatás és globális digitális igazolvány alá kényszerítését.
Pál apostol szavaival kiegészítve mindezt: Minden szabad, de nem minden használ. Akinek nem királya (Krisztus) van, hanem császára, nem Jézusa, hanem Babba Máriája, az a bálványimádó vallások követőire vonatkozó törvények értelmében köteles a rendszerért dolgozni, s adót fizetni. Isten szabad gyermekeire viszont nem vonatkozik ez a kötelezvény. Megtehetik, ha akarják, de ha halálra is büntetgetik őket sem fogják a lelkiismeretük eltiprásával azt megtenni, csak mert valami koronával a fején mászkáló bohóc azt mondja.
Ha végrehajtanak, megfenyegetnek, ellehetetlenítenek, mert nem fizetek a császárnak adót, ám tegyék: akcióikat nem tudom magakadályozni. Ám Jézus keserű ítéletet mond a végrehajtó karban ténykedő alantasokra: szükség van, hogy ebben a világban legyenek megbotránkozások, de jaj annak, aki által lesznek!
Jézusnak azok számára is van egy üzenete, aki az ő és az előtte prófétálók szavainak kiforgatásával, egyes sorok és frázisok mindennemű összefüggés és kontextus nélküli kiragadásával kívánják a maguk regnumát szavatolni:
…megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret? Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek. És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
Az emberek rendelése az adófizetés, Isten parancsolatja pedig a tízparancsolat, melyben nem szerepel az adózás követelménye.
Sem a munka, sem a pénz, sem az adófizetés nem képezi Isten tervének a részét. Isten tökéletes szabadságra hívott el bennünket, nem pedig 45 éveken át tartó bohóckodásra mindenféle gerincroppantó, lélekgyilkos munkahelyeken. De amennyire alantas és gyilkos szándékú a legtöbb ember, inkább rokkanjon meg, semmint féktelen nyughatatlanságában nekikezdjen sorozatgyilkolni. Krisztus követői már itt a földi életben is több szabadságfokkal bírnak, önállóan eldönthetik, fizetnek-e adót vagy sem, de egyik választás sem kötelező.
A pogányoknak viszont kötelességük adózni.
