Kaló Jenő másik okádmánya, amely végett amúgy eme elemzés megírása mellett döntöttem, a “Mit tegyünk ebben a helyzetben?” címet viseli. Merthogy szerinte az augusztusi bolygóállások úgymond mindannyink számára nagy nehézségeket tartogatnak, ezért most messze nincs itt az ideje a vigéckedésnek.
Na jó, de mi legyen akkor? Lássuk szépen időrendi sorban, mit javasol a részünkre Kaló Jenő:
Hála Istennek, hogy a miniszterelnök megpróbál elkövetni mindent annak érdekében, hogy… nekem tetszik, hogy vannak ötletei valakinek egyáltalán, hogy ebből a nehéz helyzetből hogy lehet kihúzni az országot.
Ötletei szinte mindenkinek vannak, más kérdés, hogy a “Miniszterelnök Úr” nemzetpusztító ténykedését kizárólag és egyedül őmagának van jogosultsága a valóság dimenziójába átültetni. Mindenki másnak meg kuss a neve, beleértve azon milliókat is, akiket ez a senkiházi az elviselhetetlen intézkedéseivel halálra gyötör.
Kaló Jenő ostobasága nekem egyből a jól ismert viccet juttatja az eszembe Kohn-ról meg az ő döglődő libáiról:
Kohn elpanaszolja a rabbinak, hogy döglenek a libái.
– Mivel eteted őket?
– Szemes kukoricával.
– Az a baj. Etesd ezután darával!
Kohn egy hét múlva ismét panaszkodik, hogy még mindig döglenek a libái, pedig darával eteti őket.
– Mert szamár vagy! . – mondja a rabbi. – zabbal etesd őket!
Pár nap múlva Kohn megint siránkozik, hogy hiába eteti zabbal a libáit, mégis pusztulnak.
– Ostoba fajankó vagy, miért nem árpával eteted őket?!
Másnap megint megy Kohn:
– Rabelében, hiába próbálkoztam az árpával, megdöglött az utolsó libám is!
– Most már egy libád sincs?
– Egyetlen egy se.
– Kár. Pedig még annyi jó ötletem lett volna…
A hatalom ötletelgetései nagyjából ilyen jellegű sorsba taszítják épp a magyarságot.
Természetesen feldobhatunk minden eddigi erkölcsi és morális alapállást és megfogalmazhatunk új szabályokat, például hogy nincs erkölcs és nincs morál, és mindenki azt csinál, amit akar.
Ez így nem igaz, mert ha nincs erkölcs és nincs morál, akkor rendre a leggátlástalanabb, legerőszakosabb, legpofátlanabb és legpszichopatább réteg veszi át az uradalmat a nép fölött, elkezdi azokat elnyomni, gyötörni, illetve alantas szolgálatokra kényszeríteni. Innentől fogva nyilván senki nem csinál, amit akar, hanem ennek a gyilkos diktátornak a követelőzéseit kénytelen teljesíteni.
Ha tehát nincs erkölcs és nincs morál, ennek hiányából építkezik a diktatúra. S az máris terem nekünk erkölcsöt és morált egyaránt, csak épp nem olyant, amilyent egy koszos rabbi bő kétezer évvel ezelőtt ránk hagyományozott, hanem amit a kedves vezír önkényesen kigondol magának, hogy hát most ezzel jól meg kell taposni a népességet.
Az erkölcs és morál hiányából tehát nem szabadság képződik, hanem önkényes elnyomás, mint amilyent épp Magyarországon látunk. Elhagyta a nép az Isten útját, ezért bekerült a fáraó uradalma alá, aki azt csinál velük, amit csak akar. De a népnek nincs önálló szabad akarata.
Az anarchia pedig nem az erkölcsiség hiányát jelenti, kedves Kaló Jenő, hanem az uradalmi szisztéma hiányát. Egy anarchista társadalom tehát vajsimán lehet működőképes, sőt mi több, prosperáló, amennyiben annak tagjai betartanak néhány tényleg nagyon egyszerű erkölcsi parancsolatot.
A probléma ott kezdődik, hogy ezeket a többnyire két világháború között keletkezett, fényesen működő anarchista közösségeket letámadta és erőszakkal megsemmisítette a hierarchikus terror. Az ukránokat Sztálin, az osztrákokat Hitler, a spanyolokat Franco.
Egyébként ha nincs erkölcs és nincs morál, bizonyos esetekben még az is jobb ama elferdített erkölcsi és morális értékrendnél, melyeket korunk keresztény-konzervatív antikrisztusai kívánnak ránk erőszakolni.
Mivel lehet a legjobban átvészelni (az előttünk álló időszakot)? Hát, tegyük a dolgunkat, végezzük a munkánkat.
Ezt tesszük már évszázadok óta, mégis egyre nyomorúságosabb az életünk. Már Mózes idejében ugyanezzel a hányadék dumával mételyezte a fáraó az elnyomott zsidóságot. Lásd amikor Mózes a fáraó színe elé járulván kérte a zsidóság elbocsájtását:
Egyiptom királya így felelt: “Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” A fáraó még hozzáfűzte: “Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?” A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: “Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra.”
Kádár János már majdhogynem a halálos ágyán úgy intette a csőd szélén vergődő Magyarországot, hogy bizony elég nagy a válság elvtársak, de kemény munkával, temérdek erőfeszítéssel túl tudunk lendülni rajta. Néhány hónap múlva a komplett magyar ipar tönkre ment, pécsi uránbányáktól kezdve a Ganz-MÁVAG-on át a fél élelmiszeriparig bezárólag.
Annyira kepesztettek az emberek, hogy szépen bedolgozták magukat a hajléktalanságba, alkoholizmusba, öngyilkosságba. Kb. ennyit ér a mai időkben a kőkemény munka.
Fontos nekünk az Isten, fontos nekünk a nemzet, fontos nekünk a haza fogalma.
Nyilván, csak épp nem mindegy, mit ért a Kaló Jenő ezek alatt. Isten az ő rángatható kapcarongya, a haza a személyes komfortzónája, amelyen túl már csak a halálos gamma-sugárzás átvészelésére képes baktérium-fajok telepedhetnek meg, a nemzet pedig, akikre az ő egyszemélyi fáraója rámutat, hogy most ők a nemzettestvérek, mindenki más a nemzettestből kivágandó idegenszívű entitás.
Egyébként ilyen nemzet nincs még egy a világon, legfeljebb az észak-koreai, ami erőszakkal addig redukálja saját magát, mígnem a nemzet fogalma leszűkül az uralkodó személyre és az ő személyes rokoni-baráti körére, akik egymást közt szétosztják az országot. Minden más nemzet örvend, ha létszámuk gyarapszik és akár idegen földről érkező jövevények elsajátítják egy ország kultúráját, nyelvét, és letelepszenek annak gyarapítására. De a magyar nemzet nem élni kíván, hanem dögleni, ezért permanensen szűkíti a maga létszámát, folyamatosan megnehezíti a nemzetkörbe való bejutás feltételeit, mint az egyiptomi fáraó, miközben ajvékol Sorosra meg Brüsszelre, hogy jaj, miattuk veszik el a magyarság! Ja persze, most már Ursula von der Leyen is erősíti a Soros-csapatot, jó, hogy esélyünk sem maradt már így!
Nyilván ez az értékrend ellenkezik minden olyan értékrenddel, amiből mondjuk nem lesz gyerek.
Lukács 23/29:
Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Gyerek pedig abból lesz, ha a lakosság maga válna boldog kis gyermekek hadává acsarkodó és gyűlölködő felnőttség helyett. Ahogy Jézus mondja: ha nem lesztek olyanok, mint a kis gyermekek, semmiképp nem juthattok be a mennyek országába.
Az elmúlt 500 évben állandóan ránk kényszerítettek valamit.
Ahogy most is, csupán időközben a külső ellenség belsővé változott. Önkényes törvénykezés, erkölcs-ferdítés, fogalomhamisítás, minden, mi szem-szájnak ingere. És ami a gyarapodás ellen hat gőzerővel.
Elég már abból, hogy mások mondják meg nekünk, hogy nekünk hogy kell élni.
Érdekes, mert a magyarországi hatalom közvetlen kontrollálja a testrészeinket (munkadiktátum), nemi szerveinket (CSOK, babahitel), olykor levegővételünket is (COVID-intézkedések), és ellentmondást nem tűrően dirigálja nekünk, hogyan legyen kötelező élnünk, különben nem lehetünk magyarok, és kitaszításra kerülünk az élet jogából.
Kaló Jenő pláne kontroll alatt tartja a gondolatainkat és gyakorlatilag napi szintű cselekedeteinket – már aki van annyira hülye, hogy hallgat az ostoba bolygómágiázásaira. Micsoda kétszínű alak.
Elfogyott a türelmünk, vége ennek az 500 évnek, és szeretnénk kicsit másképp élni.
Pontosan. De ti mégsem hagyjátok. Lásd bér -és adósrabszolgaság, anti-keresztényi vezérimádat, hűbéri viszonyok, jobbágymorál. Ezeket kéne végérvényesen a történelem szemétdombjára vetni. De nekünk inkább Mohács kell, még egy. Soha nem elég belőle.
Ennek a kifejeződése ez az ember, aki jelenleg az országot vezeti.
Igen, az általam soroltaknak. A “kicsit másképp élésnek” meg ennek a figurának a leváltása. Nehogy azt higgye bárki, hogy más uralkodó személyre gondolok, aki aztán ugyanúgy pöffeszkedik a fejünk fölött, mint az elődei. Konkrétan a hatalom, mint intézmény felszámolására gondolok.
Aztán meg majd a Jupiter fog hátrálni, tehát többszörösen összecsókolóznak (a Szaturnusszal).
Fujj, de undorító! Micsoda fertelmes nyugati dekadencia!
A Jupiter-Szaturnusz kvadrátba fér bele az például, hogy merényletet kövessenek el egy jövendő amerikai elnök ellen.
Bírom ezeket a szimbolizmusokat. Jaj, merénylet, hát szinte már kívánjuk is ennek bekövetkeztét, hogy megerősíthessük a kis mártír-kultuszunkat, amely által kreditet nyerhetünk magunknak a népesség további sanyargatására! Érdekből tartjuk fenn a potenciális merényletek témáját.
Mindenképpen el kell fogadnunk, hogy alárendelt helyzetben vagyunk, és ebben az alárendelt helyzetben egyetlen lehetőségünk van: megtartani egyenes gerincünket (Nap az Oroszlánban), és dolgozni.
Tanultam karmaasztrológiát, illetve ismerem a lelki eredetű betegségek lexikonát. Eszerint a görbe gerinc / hát kifejezetten az alárendeltségnek és a velünk szemben intézett igazságtalanságokkal szembeni védekezés-képtelenségnek a következménye. Tehát ha elnyomott és megalázott helyzetben vagyunk, akkor nem dolgozhatunk egyenes gerinccel. Ha meg mégis egyenes gerinccel, kihúzott derékkal szeretnénk járni-kelni, akkor nem a Kaló Jenő fogja megmondani nekünk, hogy mit csináljunk. Jó volna, ha a “Elég már abból, hogy mások mondják meg nekünk, hogy nekünk hogy kell élni” színvonalú dumálmányait elkezdené saját magára is alkalmazni.
A becsületes munkával meg lehet élni… meg tudjuk venni, vagy elő tudjuk állítani azokat a termékeket, amelyek az életünkhöz szükségesek.
Jaja, pont ezért szaporodik gomba mód már nyugaton is a dolgozói mélyszegénység. Meg ennek a kemény és alázatos munkának hála lehetetlen immár a felső egy százalékon kívül bárkinek fedélhez jutni.
Az életet azt kaptuk, tehát ezt meg kell becsülni…ezt úgy tudjuk a legjobban megbecsülni, hogy tesszük a dolgunkat.
Hát persze. Dolgozzunk gerincsorvadásig, sérvig, derékfájásig, totális testi-lelki-szellemi összeomlásig. Micsoda becsesség! Plusz kitől kaptuk az életünket? Tán Viktortól? Neki vagyunk kötelesek látástól mikulásig végzett kemény munkánkkal meghálálni, ha egyáltalán életben hagy minket, s nem jutunk szerencsétlen Kohn libáinak sorsára?
Nem mindegy, hogy a búzaszem hova esik.
Akkor mégsem tud mindenki kemény, becsületes munkával megélni, létezik meddő és terméketlen munkavégzés is, ami csak tönkre teszi az embert, bárminemű haszon hajtása nélkül. Mint amilyenekbe a rendszer kíván mindannyiunkat erőszakkal bekényszeríteni.
Amúgy meg a búzaszem példázata pont nem erről szól, hanem arról, hogy az Isten igéjét nem mindenki hajlamos befogadni, ezért azok sokszor terméketlen talajra esnek.
Rajtunk múlik, hogy termékennyé válunk-e, és tovább adjuk az életet a gyermekeinknek, illetve mutatjuk a példát az utódainknak.
És ezt úgy tehetjük meg, hogy felhagyunk ama istentelen diktátummal, hogy mindenkinek keményen dolgoznia kell a megélhetésért. Ehelyett Isten oltalmára bízzuk magunkat, ki megígérte részünkre, hogy aki az ő szavát követi, annak földi éltében is minden szükséglete meglesz – anélkül, hogy gerincroppanásig kéne melóznia értük.
