Nem ezzel a témával akartam ma foglalkozni, de észrevettem, hogy az általam korábban nagyra tartott Esőné Kadnár Marianna (akinek korábban leginkább a Babbamária-kultusza volt kritizálható) egyre több hülyeséget hord össze.
Nem olyan rég az adófizetésről hablatyolt össze mindenféle blődséget, ráadásul pont a Bibliára hivatkozva. Ezeket a megmondásait alaposan és elegánsan debunk-oltam. Nem kellett azonban sokat várni az újabb ostoba megnyilvánulására. Mai napi „rituáléjában” a pénz isteni eredetéről fogalmazott meg litániát, s igazán vérforraló vehemenciával osztotta ki a pénz varázserejében nem hívőket.
Mivel nem hinném, hogy kopirájtolt tartalomról van szó, beilleszteném ide a vonatkozó szöveget:
Egyre-másra hallom, olvasom azt a VÉGTELEN OSTOBA BADARSÁGOT (ami CSAK a KÉP-zetlenek és az abszolut TUDAT-lanok (MAG nélküliek) ELME-jéből tud kipattanni, akiknél ELME-ntek otthonról), hogy képzeljük el a PÉNZMENTES világot, ahol ÚJRA a cserekereskedelem lesz majd a működés alapja!!! Mondván, hogy a „PÉNZ MINDENNEK A MEGRONTÓJA”!!!
Persze, tekintsünk el attól a tökéletesen lényegtelen bibliai állítástól, melyekre a kedves Marianna rendre szeret hivatkozni, amikor a személyes agendája visszaigazolására keres támaszt, hogy a pénz szeretete minden bűn forrása.
Jézus kifejezetten megtiltotta az őt követő apostoloknak, hogy pénzt gyűjtsenek… vajon miért?
Nos, ez a kijelentés semmiben nem különbözik attól, hogy minden rosszért egy rajtunk kívül álló „sátán” a felelős, vagy hogy egy rajtunk kívül álló isten kénye-kedvének vagyunk kiszolgáltatva!!! Megint KIHELYEZZÜK A BŰN-TUDATOT egy ESZKÖZRE – ahelyett, hogy a SAJÁT SZÁNDÉKAINK TISZTASÁGÁT vonnánk górcső alá!!!! Mert általában azok köpködik a pénzt, akiknek nincs elég. De akik SOHA nem teszik fel maguknak a kérdést: MIÉRT IS VAGYOK SZŰK-ÉBEN a pénznek????
Azért vagyok szűkében a pénznek, ha szűkében vagyok, mert nem én kontrollálom annak létrehozatalát, folyását és gyarapodását. Ezt az idézett mondatok szemlézése után örömmel kifejtem részletesebben is, mert roppant fontos téma.
A PÉNZ SEMMIRŐL SEM TEHET!!!! A PÉNZ a földi világ egyik legzseniálisabb találmánya, ami épp a CSEREKESKEDELEM problémáit oldja fel!!!!
EGy „isteni” eszköz, ami a nehézkes csereberét teszi rugalmassá és könnyűvé, megkönnyítve a teremtést, a gyártást, az alkotást..
Az már MÁS KÉRDÉS, hogy KI MILYEN SZÁNDÉKKAL forgatja a pénzt????
És pontosan EBBEN van a probléma GÓCPONTJA!!! Nem magában a pénzben!!!
Nem az eszközben – hanem az AZT HASZNÁLÓ EMBERBEN!!!
Ezen állítások közül konkrétan egy sem igaz. Lásd szintén lejjebb.
Tehát, aki pénzmentes társadalomra áhítozik, az legalább annyira korlátolt és ostoba, mint amekkora gazember az, aki visszaél a pénz adta lehetőségekkel!!!!
Ne dőljünk be a HÜLYESÉGNEK!!!
Inkább az a korlátolt és ostoba, aki úgy képzeli, hogy néhány összefirkált írólap, pláne digitális jel uralkodási jogot formálhat az emberiség komplett léte felett.
Ne öntsük ki már megint a gyereket a jó koszos fürdővízzel, amiben a gyerek mellett már mindenki lemosta a saját szennyét!!! Ennyi erővel dobjunk ki minden technikát, fejlesztést, ami a hétköznapi munkánkat könnyíti meg!! Ne legyen vasaló, ne legyen szárítógép, se mosógép – irány a patakhoz Ágnes asszony módjára mosni!! Aztán ne legyen se fúrógép, se csiszoló, se eszterga, kezdjünk előlről mindent, mint az ősember, a kőbaltával!!!
NEM FÁJ A HÜLYESÉG????? Nagy kár… Tényleg!!!
Fals dichotómia, a dupla X-i elmeműködés eredménye, melyet a nősténységi erőtér tart továbbra is lendületben.
Először is a technika nem könnyít meg semmit. Életünket nem könnyebbé tette a technika, hanem bonyolultabbá és gyorsabbá. Nem szeretnék most erre külön kitérni, a pénz szerepének tisztázása fontosabb, mindenesetre aki kíváncsi a téma bővebb kifejtésére, az olvassa el ezt a blogposztot.
A másik hamisság, hogy az ún. eszközök nélkülözhetetlenek egy isteni gondviselés alatt álló embernek. Most mondjuk már értem visszamenőleg is, miért hazudja rendre a Mariann a 6D-s világot a 3D-s fel-le, előre-hátra, jobbra-balra tengelynek, holott a kettőnek semmi köze egymáshoz.
Isten nem arra invitál minket, hogy idelenn a sárban-porban kalapálgassunk meg tákolgassuk a szarjainkat, hanem hogy a megfelelő erkölcsi és szellemi tisztaságot elsajátítván erőfeszítés nélkül (kizárólag az igézés, gondolat, vagy manifesztáció erejével, hívja mindenki, ahogy akarja) bármit megteremthessünk, és játékosan élvezhessük annak csodáját.
Lásd Jézusnál: akik nem válnak olyanokká, mint a kis gyermekek, azok semmiképp nem léphetnek be a mennyek országába. Egy mogorva, kalapálgató, folyton hétszentségelő proli az gyermek? Komolyan? Vagy szintén Jézus: az én terhem könnyű, az én igám gyönyörűséges. Az ilyen Esőné Kadnár Mariannák, akik a termelést meg az ipart ajnározzák megnyilvánulásaikkal, már hogyan ápolnának bárminemű viszonyt az isteni dimenziókkal?
Rendben, hogy egyelőre még nem értünk oda, de a jövő világa nem a pénz, nem a technika, hanem hogy bármit elképzelhetsz és megvalósíthatsz, továbbá minden alanyi jogon és ingyen jár. Persze csak annak, aki gyermek, és nem él vissza ezzel az ajándékba kapott lehetőséggel.
Nem véletlen az sem, hogy NEM JÖNNEK létre a hőn áhított cserebere kisközösségek vagy épp kudarba fulladnak. NEM ENNEK VAN ITT AZ IDEJE.
Majd HA itt lesz az ideje, akkor működni fog. NEM SZEMBEMENNI kell az ÁR-ral, hanem ráülni a hullámra és ABBÓL és AZZAL ÉLNI, ami van. Az ADOTTSÁGOKAT JÓL kihasználni – és nem a MÚLTBA visszamenni….
Így van, le kéne már tenni végre azt a fránya pénzt, és elkezdeni az isteni rendben működni. Amire a kedves Marianna rendre hivatkozik, mégis úgy tűnik, ő maga nem kíván átlépni azon a bizonyos kapun. Ja és a pénz idősebb találmány, mint a csere, gondolom erről nem súgtak Mariannak az angyalok. Szóval ha nem kell a múltba visszamenni, akkor nem kéne végre ezt a felsült pénzvilágot tovább erőltetni.
Na, ennyit a Marianna elmemenéséről. Tekintsük hát át annak magyarázatát, miért nem lehet a pénz egy magára valamit is adó, egészséges civilizáció része. Ennek kifejtése viszont már jobbára technikai, és roppant részletességet követel. Ettől függetlenül a tény az tény, tehát most el fogom szépen magyarázni, mi a valós szerepe a pénznek jelen korunk gazdaságában.
Létezik egy könyv, melyet sajnos soha nem fordítottak le magyarra, a címe: „Debt: the first 5000 years” (Adósság: az első 5000 év). David Graeber könyve több mint 1000 oldalon át temérdek antropológiai lelet és történelmi irat roppant alapos analízise nyomán kifejti, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem az árucsere jelent meg először, aztán jött be a pénz, végül az adósság, hanem épp fordítva! Az adósság minden vizsgált civilizációban előbb létezett a pénznél, és – meglepő módon – az árucsere rendre legutoljára jelent meg, miután a pénz már tökéletesen ledominálta az adott civilizációt! Mondhatni a pénzuralom megkerülésére fogtak az emberek árucserébe.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a Marianna által mantrázott baromság, mely persze hogyhogynem tökéletesen egybe cseng a hazug közgazdászok varázsigéivel, hogy a pénz egy értékmérő eszköz és a csere megkönnyítésére jött létre, semmilyen mértékben nem lehet igaz! Erről gondolom nem súgtak neki a Metatronjai, meg nem billentette helyre ostobaságait az a roppant kifinomult érzékelése.
De nyilván a téma ennél is mélyebb kifejtést igényel, úgyhogy haladjunk tovább. Cory Doctorow író egy roppant alapos cikkben kifejti, hogy mi a pénz valódi szerepe a társadalmunkban. Roppant tanulságos, tessék jól figyelni!
Irományát kifejezetten a bartertársadalomból kinőtt pénzrendszer elmemenésének kifigurázásával kezdi, nem véletlen. 🙂 Ám ahogy folytatja, az nem semmi.
Az érett ókor világát (Kr. e. 1000-0) temérdek hódító birodalom övezte át keresztbe-kasul. Ezek uralkodói részére rendre fejfájást okozott, hogyan kényszeríthetnék az alattvalókat a nyílt erőszak szüksége nélküli hódolatra. Ha fenyítést alkalmaztak a despotikus királyok, a nép szépen fellázadt ellenük vagy elmenekült. Hát de így oda a dolgos munkaerő, akik az uralkodó hatalmát szavatolják, birodalma igényeit kiszolgálják!
Arról nem is beszélve, hogy a korabeli önellátó parasztok nem kívánkoztak az uralkodó alkalmazásában álló végrehajtó kar és erőszakos katonák szájába falatot termelni.
A megoldás egyszerű volt, mint a faék. Elrendelte az uralkodó, hogy aranyból, ezüstből, később rézből verjenek számjegyekkel ellátott érméket. Ezeket odaadták fizetségként a katonáknak és az államapparátusnak. Eztán – itt jön a csavar – a dialektika jegyében a lakosságot elkezdték adófizetésre kötelezni, melyet kizárólag a király által kibocsátott pénznemben lehetett befizetni (olykor munkával, ha kevésbé volt despotikus az uralkodó). A késedelmes fizetőket megostorozták vagy rabigába taszították, a pénzhamisítókat jól megkínozták.
Így született meg az Esőné Kadnár Marianna által isteni eredetűnek titulált pénz. De van ennél tovább is.
A katonáknál tehát ott volt a pénz, a parasztoknak pedig égető szükségük volt rá, hogy be tudják fizetni az adókat. A parasztok rá voltak kényszerülve, hogy terményeiket eladják az őket vegzáló katonáknak és államhivataloknak, hogy cserébe pénzt nyerjenek.
Kényszer nélkül a pénz soha nem nyerhetett volna teret a szélesebb néptömegek életében. A pénzre való igényt az mozgatta, hogy a parasztok kereskedelemre kényszerültek, különben súlyos büntetésben részesültek. Ugyanígy, a föld nélküli zselléreket a pénz által lehetett rávenni, hogy a maguk dolgával való foglalatoskodás helyett a császár birodalmához tartozó épületek felhúzásán fáradozzanak, az ő hatalmát dagasztó intézményi struktúrát tartsanak fenn a munkavégzésük által.
A pénz tehát kezdettől fogva nem csereeszköz volt, hanem kényszerítő instrumentuma a hatalomnak. Erre találták ki. Olyan kötelezvényt róttak az alattvalókra, amelyet kizárólag a császár által kibocsátott pénz által lehetett teljesíteni, így az uralkodó kontroll alatt tarthatta a nép lelkét anélkül, hogy azok tudtak volna erről.
A pénz bevezetése előtt közvetlenebb rabszolgaság intézménye működött. Az adósságokat kőtáblákra jegyezték. Az adós munkaszolgálattal tartozott urának, s ha nem tudta teljesíteni, a gyermekeit is rabszolgává tehette a végrehajtó. A pénzrendszer bevezetése előtt közvetlen erőszakot gyakoroltak a rabszolgákon, ami temérdek lázadás és véres revans táptalaja lett. Így a korabeli királyok bizonyos alkalmakkor (általában uralomra jutásukkor, vagy hétévenként) adósság-jubileumot rendeltek el, amikor minden rabszolga alanyi jogon szabadult adósságai alól.
A pénz bevezetése ezt a nyílt színi terrort közvetetté és láthatatlanná tette. Így az adósrabszolgaság következménye nem a népgyötrést végzőkre szállt vissza, hanem az adósokra, akiknek egyéni felelősségük rendezni a hatalommal szemben fennálló tartozásukat. Ha nem képesek rá, az a személytelennek látszó ítélkezés alapján kizárólag az adósok bűne, hiszen ők nem teljesítik a megállapodás rájuk eső részét.
Ezek nyomán ha a kedves Marianna továbbra is azt állítja, hogy a pénz isteni eredetű ajándék, akkor feltenném számára a kérdést, hogy ki az ő istene? Mert a taglalt tények nyomán tökéletesen egyértelműen kijelenthető, hogy a pénz, mint eszköz teremtéstörténete és létezésben betöltött funkciója egyaránt a Sátán érdekeit leképező mintázatokat mutat!
A pénzt a Sátán teremtette!
Így már érthető, hogy Babbamária Marianna miért tekinti a pénzt isteni eredetű találmánynak, hiszen az ő istene nem egyenlő a – maga állítása szerint egyébként nem is létező – teremtő Istennel. Nem véletlen figyelmeztetett Jézus mindenkit: „Senki nem léphet be a mennyek országába, csak én általam”. Aki ilyen Babbamáriákon át kívánja leszakítani a mennyország kulcsát, az biza hoppon marad, hiába hivatkozik folyton a maga érdekei mentén rendre Jézusra.
De még mindig nem veséztük ki tökéletesen a pénz szerepét, íme még több bizonyíték annak garantáltan nem isteni eredetére.
A kora XX. században a brit gyarmatosítók kunyhóadót vetettek ki dél-afrika elnyomásban tartott négereire. Az adónem roppant egyszerű volt: minden évben körbejárt a vámszedő, s egyenként begyűjtötte a hutták tulajdonosaitól az adópénzt. Ennek teljesítését kizárólag birodalmi shillingben fogadták el.
A művelet célja az volt, hogy az afrikai lakosság alanyi jogon építse fel a gyarmattartók városait, termelje meg élelmüket, dolgozzanak bányáikban. Ezért cserébe nyilván megkapták a shillingben kimért fizetést, amit aztán beszolgáltathattak az adószedőknek.
Kifejezetten és teljes nyíltsággal az volt a kunyhóadó célja, hogy a gyarmatosított lakosságot függőségbe taszítsák a kapitalizmustól és az elnyomóik részére végzendő munkától. Aki nem fizette időben a kunyhóadót, annak házát porig égették a hatóságok.
Napjainkban miért „akarnak” annyira az emberek pénzt keresni? Hát nem éppen azért, mert annyira csereberélni szeretnének. Napjaink proletárjai eleve nem is rendelkeznek cserélni való javakkal.
Azért kell az embereknek pénz, mert annak megszerzése által tudják az örök függőségeiket bebetonozó javakat és szolgáltatásokat – élelem, fedél, rezsi, munkahelyre beutazás – megfizetni. A rájuk kivetett adók szavatolják, hogy a gazdaságban keringő pénz kivonható legyen a rendszerből, és soha ne fordulhasson elő, hogy az emberek azt valóban csereberélgetésre használják az állam kizárólagos engedélye nélkül.
Tehát szárítógép, mosógép, vasaló, fúrógép, csiszoló, eszterga mind azért kellenek az emberiségnek, hogy ezeknek a rendre rozsda és moly általi emésztésre ítélt eszközöknek beszerzésébe öljük minden időnket, ezáltal lelkünket. Függőségünk eszközeinek beszerzése, fenntartása kizárólag pénz által szavatolható. Amiért kénytelenek vagyunk elmenni rabigáskodni, és olyan vadidegen személyeket szolgálni, akikhez voltaképpen semmi közünk nincs.
Na ennyit a pénz történetéről. Most értekezzünk kicsit annak jelenéről, mert roppan mókás a Skorpió Stúdiói ködfátylán átnézve felismerni, hogyan is működik ténylegesen a pénzrendszer napjainkban.
Ahogy a pénz eredete, úgy a modern pénzrendszer működésének alapja sem egyéb, mint jól kifundált mese.
Eszerint ugye az emberek beteszik pénzüket a bankba, a bankok ezt az összeget kölcsönzik ki a hitelt igénybe vevőknek. A gazdaságban forgó pénz gyarapításában pedig a pénz multiplikátor hatás segédkezik, de ez most nem lényeges.
Az ideológiai mantra ennek kapcsán, hogy ha hitelt veszünk fel, mert mondjuk a mai világban egyébre lehetőségünk nem is marad, ha nem kívánunk hajléktalanokká válni, akkor ugye Isten adta kötelességünk a felvett összeget nemhogy utolsó fillérig, hanem kamatos kamatostul megtéríteni, mert azért a pénzért, amit nekünk kiadtak, korábban valaki keményen megdolgozott! Ha bedől a hitelünk, mi nem pusztán a pénzintézetet károsítjuk meg, de azon szorgosan takarékoskodó személyeket is, kik a pénzüket bankjukon át ránk bízták.
Eddig tartott az esti mese, jó éjszakát gyerekek! Kb. a digitális bankolás bevezetése óta (70-es évek) a bankok soha nem a betétesek pénzét adják ki hitelre! Ez egy olyan ostoba mítosz, amit rendre mindenki elhisz, s ennek a hazugságnak iszonyat veszélyes és káros következményei keletkeznek!
Amikor te bemész a bankba hitelt igényelni, azt a következő módon teljesíti az intézet: az ügyintéző néni vagy bácsi betáplál a folyószámládra egy, a hitel összegét jelképező számjegyet. Ennyi.
A hitel, amit a banktól megkapsz, a levegőből keletkezik, az által hívódik létre, hogy te felveszed a hitelt, s azért a pénzért, melyet te hitelként megkapsz, előtted korábban soha senki nem dolgozott meg! Ideértve magát a bankot és annak alkalmazottjait is.
Csak hogy még érthetőbb legyen: amikor te hitelt váltasz ki, kapsz egy számot egy képernyőn, mely számjegyek egy az egyben csereszabatosak a jegybankok által kibocsátott pénzzel. Ezért a részedre nyújtott semmiért cserébe te meghatározott havi törlesztőrészletet vagy köteles fizetni, melyet kizárólag úgy szavatolhatsz, hogy szolgálatot teljesítesz olyanoknak, akik a részedre nélkülözhetetlen szükséget jelképező pénz birtokában vannak.
Azért, hogy neked a banki ügyintéző néhány perces hitelbírálatot követően 3 másodperc alatt felfirkantson neked egy számot a képernyőre, te akár huszonéveken át valós munkavégzést, erőkifejtést, állásban dolgozást vagy kénytelen foganatosítani, különben jön a bank, és elveszi a házadat. Plusz az is előfordulhat, hogy magasabb összegű adósságot hagy rajta, mint a ház összege volt annak értékbecslésekor. Lásd a sevizahitel Ponzi-sémát.
Remélem, felfogod végre a lényeget. Te keményen dolgozol, termelsz, teljesítesz, ezért cserébe ellentételezésként egy tízperces elbeszélgetést kapsz valami jutalékos ügynökkel, aki akkor is megpróbál kiizzasztani belőled egy hitelszerződést, ha jól tudja, nagy eséllyel nem bírod el annak súlyát.
Na, kapizs végre? Igen, jól látod:
Ingyen rabszolgája vagy a pénzt a semmiből teremtő rendszernek.
És ez még mindig nem minden. Mivel a 2008-as válságot követően azért a bankok is jól megégették magukat, nem voltak hajlandóak többé művelni a feladatot, amire hivatottak: hogy a hitelezés által létre hívott pénzzel újból felpörgessék a gazdaságot.
Mit lépett erre a hatalom? Kapóra jött az államoknak egy régóta hirdetett, ám rendre partvonalra sodort eszmény a modern monetáris elmélet képében. Eszerint egyáltalán nem szükséges a bankokra bízni a pénzteremtést, mert az állam a maga költéseit végrehajthatja közvetlen a jegybank által kinyomtatott forintokkal is. Kiváltképp nulla százalékos jegybanki alapkamat mellett ez semmibe nem kerül az államnak.
Ha tehát a bankok nem hajlandóak hitelezni, mert félnek a következményektől, beszáll az állam a piaci foglalkoztatásba. Hogyan teszi? Kinyomtatja a pénzt a saját tulajdonába tartozó nyomdában, majd elkezd álláshirdetéseket közzé tenni.
Mivel az embereknek muszáj pénzhez jutniuk a túléléshez, nyilván felbukkannak a jelentkezők, akik elvégzik az állami tulajdont képező infrastruktúra felhúzását, a kormányablakok őrzését, múzeumok takarítását, mindent, amire a hatalomnak igénye van.
Az emberek ezért cserébe megkapják a közvetlen állam által kinyomtatott pénzt, amelyre rá van írva, hogy a Magyar Nemzeti Bank tulajdona, majd adóztatás által visszaszedi azt a hatalom.
Kezded a munkaviszonyt közel 0 pénzzel, befejezed ugyanennyivel, de közben leszolgáltál hiábavalóan 1-2-5-10-akárhány évet, hogy végül ugyanoda lyukadj ki, ahonnan elindultál.
Amikor befizeted az adót, te nem a saját pénzedből adsz a NAV-nak. Neked nincsen pénzed. Minden egyes kinyomtatott forint eleve a Magyar Nemzeti Bank tulajdona, s így is marad egészen annak megsemmisítéséig. Amikor te pénzt kapsz, az soha a büdös életben nem lesz a te személyes tulajdonod: pusztán ideiglenes engedélyt nyersz annak használatára.
Ha tehát pénzért dolgozol, pénzt vagy kénytelen keresni a megélhetéshez, akkor ha akarod, ha nem, kizárólag a pénzkibocsátás, pénzmozgás, majd visszaszedés módját egyaránt kontroll alatt tartó hatalom igényeit vagy kénytelen szolgálni. Magyarán ha pénzt keresel, akkor soha nem a magad jólétének megteremtéséért munkálkodsz, hanem hogy a rendszer működését életben tartsd az életenergiád és a lelked feláldozása által.
Ez egyben az univerzális és hathatós válasz is Marianna kérdésére, hogy a pénzrendszert kritizáló embereknek miért nincs pénzük. 1) Nem ők nyomtatják azt maguknak. 2) A hatalom dönti el, kinek a zsebébe juthat pénzt. 3) kizárólag az kaphat pénzt, aki a hatalomnak vagy annak közvetlen udvartartásának szolgálatot teljesít. Magyarán minél jobban szolgálja az ember a földi rendszert (a felsőbb dimenziók ellenében), annál több pénze lesz.
A szegénység oka ugyanennek megfelelően: nincs közvetlen ismerősi körödben tagja az uralkodó osztálynak; nem választ ki téged a szolgaságot mint privilégiumot kezelő és azt kénye-kedve szerint porciózó hatalom a maga uradalmának szolgálatára; nem vagy alkalmas a szolgalétre. Aki e három kitétel valamelyikét nem teljesíti, az nyomorogni fog.
Hogy garantáltan benn maradj a mókuskerékben, s soha ki ne szabadulj onnan, a hatalom temérdek függőséget oktrojál rád, melyet az Esőné Kadnár Marianna életünket megkönnyítő eszközöknek hív. Valójában ezek is pusztán névleg a mieink.
Lássuk csak: az internet manapság már létszükséglet. Ha nem rendelkezel internet-hozzáféréssel, szinte semmi rendes munkát nem tudsz már magadnak találni, elszakadsz barátaidtól és ismerőseidtől. Sőt, már randit se tudsz leszervezni magadnak egy Tinder profil nélkül, mert ha az utcán leszólítasz egy lányt, még azt fogja hinni, hogy egy aberrált szatír vagy.
Tehát amennyiben úgymond létezni szeretnél, kénytelen vagy internet-előfizetést váltani és azért egy bizonyos havidíjat leszurkolni. Igen ám, de az internet nem használható önmagában. Kell hozzá egy asztali PC, laptop, tablet vagy okostelefon, melyet néhány évente le kell cserélned, mert tönkre megy. Az eszközök árammal működnek – újabb havonta fizetendő számla. Ha akarsz weboldalakra regisztrálni, vagy állásokat lezsírozni, telefonszámra is feltétlen szükséged lesz, ami újabb kiadás.
Ez csak a költéseid egy kis szeglete, és még sehol nem vagyunk az átlag ember mindennemű fizetendő kötelezettségeinek felsorolásától.
Lényeg a lényeg, a rendszer egy össze-vissza egymásba gabalyodó függőség-hálózat révén tart téged a maga fogságában. Amint elmaradnál egy csekk befizetésével, a havi törlesztővel, kimaradna véletlen egy munkanap, máris az aluljáró csempéjét karcolászhatod.
Rabszolga vagy, s ami a régi korokhoz képest újdonság, hogy a rabszolgaságod tényét, annak minden feltételét és körülményét neked kell magadra oktrojálnod szabad akaratodból. Epekedned kell állásért, kívánnod a vadidegeneknek végzett munkát, pozíciókra jelentkezned, hogy a szolgaság privilegizált és soha vissza nem térő lehetőségét elnyerhesd.
A pénz a rabszolgaság érvényesítéséért született meg, s modern korunkban mit sem változott annak funkciója. Viszont egyre komplexebb és absztraktabb függőség-hálózat épült a pénz köré, melynek révén az egyszeri ember úgy képzeli, szabadon él, mindennemű hiánya, szegénysége és nyomorúsága saját maga egyéni döntéseinek következménye.
Pedig a nyomorúság oka ennél prózaibb: akinél a pénzkibocsájtás joga, aki kontrollja a pénz folyását, aki közel van a húsosfazékhoz, aki a hatalom embere, annak juthat pénz. A többiek akkor is szegénységben, nyomorban, kiszolgáltatottságban halnak meg, ha egyébként komplett életüket tisztességesen és alázatosan ledolgozták. Kedves Marianna, a nincstelenség, a pénzszűke kiváltó oka ennyi: a rendszer ítélete szerint nem vagyunk elég jó és hithű rabszolgák. Imádni kell a mammont, és építeni a Sátán birodalmát, ahogy Marianna teszi.
Nem maradt már terjedelem a pénz lényegének még alaposabb megértéséül szolgáló Cantillon-hatás részletezésére, ami azt mondja ki, hogy kizárólag attól függ a meggazdagodásod lehetősége, hogy milyen távol vagy a pénzkibocsátás forrásától. De erről úgyis külön igényes, részletes cikk lesz majd.
A pénz valódi, hiteles története és a Cantillon-hatás elmélete tökéletesen megcáfolja a hazug mantrát, hogy a pénz egy tökéletesen semleges csereeszköz volna.
Egyébként ha a pénzuralmat nem tartják fenn erőszakkal, az rögvest összeomlik. Akkor már hogy volna természetes és isteni ajándék a pénz? Tiszta abszurditás.
