A mai evangélium apropóját egy általam fellelt katolikus pamflet adta, melynek firkálója az öntudat totális hiányáról tanúbizonyságot tévén nagy precízen összekötötte a bibliai Jézabel személyét a napjainkban egyre nagyobb teret hódító devianciákkal, mint homoszexualitás, szigorú monogám házasságban élés elmulasztása, internetes pornó, abortusz, kommunizmus stb.
Rendre ilyesmikkel házalnak a sátán hívei, hogy saját aberrációikat megpróbálják a Bibliára való hivatkozással igazolni és saját bűneiket ártatlan embertársaikra erőszakkal ráoktrojálni. Mielőtt górcső alá helyeznénk a vonatkozó szöveget, Lássuk előtte szigorúan a Biblia nyomán, konkrétan miben testesül meg Jézabel modern korunkban is nagy tömegek által szenvedélyesen űzött kultusza.
Jézabel, kit forrástól és fordítástól függően Izebel vagy Jezebel néven is ismerhetünk, a mai Libanon területén dinasztikus alapon uralkodó királyné volt, akit Acháb zsidó király feleségül vett magának, aki ezért Jézabel eleve megtépázott hírnevű dinasztiájának bűneit is magára vállalta.
Többek közt elhagyta az izraeliták istenét (JHVH), hogy helyette felvegye a mezopotámiak és főníciaiak által előszeretettel űzött Baál-kultuszt, asszonyának mindennemű kívánságát és aberrált követelését feltétel nélkül teljesítette, továbbá szintén Jézabel parancsára üldöztette és halomra gyilkoltatta Isten megmaradt igaz prófétáit.
Jézabel történetéről a Királyok I. könyve tesz első körben említést:
Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei. Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni. Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak. Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt.
Abdiás ebben az időben száz túlélő prófétát bújtatott el Jézabel birodalmában különféle barlangokban és egyéb megközelíthetetlen rejtekhelyeken.
Illés legutolsó túlélőként egymaga kerekedett fel Isten parancsára, hogy áttérítse vagy megölesse a Baál prófétáit. Összesen 450 főpap elé járulván igyekezett azokat egyszerre megtéríteni (“Még meddig sántikáltok kétfelé?”), miközben egy roppant érdekes próba alá vetette őket: Ha a két kezükkel felépített élettelen szobor tényleg isteni képességekkel bír, hát csiholtassanak tüzet vele, majd süssenek meg rajta egy szép kövér tulkot.
Miután Baál prófétái a maguk jól bejáratott rítustáncát eljárták, varázsigéiket elmormolták, a rezignáltan álldogáló Baál-szobor csak nem akart tüzet ereszteni az égből. Erre fel Illés próféta gúnyosan provokálni kezdte a Baál prófétáit, hogy tessenek talán hangosabban kiabálni a szobor felé, hátha a benne lakozó Isten véletlen elaludt vagy nem figyel rájuk. Azok pedig még vehemensebben mormolták az igéiket, meg vagdosták magukat pengékkel, ami az efféle rituálék alkalmával bevett szokás volt.
A várva várt tűz mégsem érkezett meg. Ekkor Illés az izraeli hagyományoknak megfelelően kőből emelt oltárt Isten számára, melyen át megnyilvánulván az áldozati tulkot tűzzel felemésztette, a köré vájt árokba hordott temérdek vizet pedig felszárította.
Ebből tudták meg Baál prófétái, hogy ki az igazi Isten. Egy részük rögvest térdre borulván imádta az Urat. Nekik, kik sikerrel megtértek, parancsba adta Illés a Baál mellett továbbra is makacsul kitartók kivégzését, ami meg is valósult.
E hírről maga Akháb tájékoztatta Jézabelt, ki haragra gerjedvén véres bosszút esküdött Illéssel szemben.
Eközben Isten Jéhut jelölte ki Izrael népe felett való uralkodásra, ki Akhábot leváltván később felelős lett a Baál-kultusz végső megsemmisítéséért.
Amíg ez le nem zajlott, addig Jézabel folyamatosan követett el förtelmes gonoszságokat, habár a Biblia csupán egyetlen konkrétumról számol be: fájt a foga Nábót szőlőföldjére, aki viszont jó pénzért sem akarta azt a férjének eladni. Ezért aztán jó keresztény-konzervatív NER-es oligarcha módjára visszautasíthatatlan ajánlatot tett Nábótnak: Jézabel megtette őt a nép uralkodójává, majd két istentelen embert állított mellé, akik hamis tanúbizonyságot tévén istenkáromlónak nyilvánították ki szegény kelepcébe csalt Nábótot. Akkori szokásjog szerint az istenkáromlók halállal lakoltak, így Jézabel nyugodtan megköveztethette Nábótot, majd immár ellenállás nélkül elvehette a szőlőjét.
Eztán Illés próféta szólította meg a szőlőföld elfoglalására készülő Akhábot, ki figyelmeztette őt a nyilvánvaló következményekre: ahogy Nábót, úgy az ő vérét is ebek fogják felnyalni, Akháb családfája pedig a birodalom halálig üldözendő páriájává válik, miközben a vagyonuk is elúszik.
E fenyegetés hatására Akháb megtért (így csak utódain teljesedett be az átok), Jézabel pedig az elkerülhetetlen vég napjáig magára maradt. Isten ítélete szerint Jézabelnek halállal kell lakolnia bűneiért, temetést nem kaphat, arca a felismerhetetlenségig eldeformálódik, testét pedig kutyák falják fel.
Miután Akháb Isten által kijelölt utódja, Jéhu Jezréelbe ment befoglalni a trónt, Jézabel ezt meghallván alaposan kisminkelvén arcát és feldíszítvén fejét kitámaszkodott az ablakon. Eztán a következő jelenet zajlott le a Kir. II/9 alapján:
És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa? Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember. És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt. Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya. De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
Beteljesedett tehát az átok Jézabelen és az ő Baál-imádó prófétáin.
Jézabel sztorija itt lezárul, de az ő neve még előkerül néhány helyen különböző kontextusban.
Megtudhatjuk róla, hogy despota és tömeggyilkos akciói mellett fekete mágiát is alkalmazott (ez jobbára egyenlő a napjainkban ismert okkultista ráolvasással).
A Baál-kultusz szertartásainak gyermekáldozatok bemutatása és prostituáltakkal való orgiázás is részét képezte.
Az Ószövetség lezárultát követően a Jelenésekben fordul még elő Jézabel neve, mégpedig meglehetősen érdekes kontextusban:
Jelenések 2/18:
A Thiatirabeli gyülekezet angyalának pedig írd meg: Ezt mondja az Isten Fia, a kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók az ízzó fényű érczhez: Tudom a te dolgaidat, és szeretetedet, szolgálatodat, és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél. De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, a ki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek.
Adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából; és nem tért meg. Íme én ágyba vetem őt, és azokat, a kik vele paráználkodnak, nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek az ő cselekedeteikből. És az ő fiait megölöm halállal; és megtudják a gyülekezetek mind, hogy én vagyok a vesék és szívek vizsgálója; és mindeniteknek megfizetek a ti cselekedeteitek szerint.
Van tehát a modern időkben egy szellemi Jézabel, aki csakúgy, mint Isten gyermekei, prófétának vallja magát. Ám az ő tevékenysége olyan bálványáldozatokban nyilvánul meg, amelyeket a nevezett Thiatirabeli gyülekezet valamilyen oknál fogva elnéz neki.
További érdekes adalékokat leltem fel a magyar és angol Wikipedia oldalain:
Akháb Izebel hatására engedélyezi, hogy Baál istenség templomai működjenek Izraelben, ez a vallás így királyi támogatásban részesül.
Megszületnek tehát Jézabel birodalmában az államilag elismert és támogatott történelmi egyházak.
Jézabel egy anglicizált fordítása a héber “Izebel” szónak, melynek leghitelesebb fordítása a következő: “Hol van az Úr?”. Ez a rituális felkiáltás szerves részét képezte a Baál-ceremóniáknak, amikor a hívők úgy gondolták, Isten valódi lakhelye az alvilág, és ezen át szükséges őt megszólítani (megj.: szemben az Illés-féle felülről aláereszkedő isteni megnyilvánulásokkal).
E sorok arra engednek minket következtetni, hogy Jézabel akár kitalált mitologikus személy is lehetett, aki a valóságban soha nem létezett. Mégis, a Baál-kultusz híveit szükséges volt a korra jellemző módon valamiféle fizikai formában is megnyilvánuló tömegjellemzővel ellátni (ahogy a Sátán sem egy ténylegesen létező fizikai entitás, hanem a tömegek által megnyilvánuló istenellenes gondolatok és cselekedetek összessége, mely kizárólag úgy válik élővé, hogy az emberek aktív erőfeszítést tesznek ennek a tömegesen hallucinált Sátánnak a kiszolgálására). Ennek körülírására pedig a legfontosabb tulajdonságok a gyilkos ideológiák éltetése (gyermekáldozat szüksége), az embertársak becsapása, tönkre tétele, akár megölése is valamiféle materiális előnyért (Nábót földjének elvétele csellel és ármánnyal), szélsőséges önimádat és a külsőségek kizárólagossá tétele a belső lelki működés ellenében (áldozathozatal és szolgálat kényszere, uralkodási hajlam, tömeggyilkos indíttatások). Mondhatni, modern korunk szabvány emberiségének mindennemű eleme egyesült ebben a fiktív Jézabelben.
E mércével vizsgálván Jézabel személyét rögvest felviláglik bennünk a felismerés, hogy ezt a szellemiséget voltaképpen ma is aktívan és gátlástalanul műveli a karhatalmi és vallásos intézmények sokasága egyaránt. És itt hozhatjuk be végre a képbe a nevezett katolikus pamfletet.
Az úriembernek, pláne atyának nem nevezhető képződmény Jézabel tulajdonságait nyilván azonnal és gátlástalanul ruházza rá korunk szexuális kicsapongásaira. Ám ahogy teszi, na az az igazán vérforraló:
A Baál-imádat közeli rokonságba helyezhető az obszesszív érzékiséggel és gyakran alkalmazott szexuális aktusokat. Jézabel, e perverz királyság leánya, ilyen atmoszférában nevelkedett, ahol a szex jelentette a hatalom és befolyás felé vezető utat (Ismerősen hangzik?).
Micsoda fertő! Pusztán néhány aprócska pontban hibádzik ennek a roppant élénk fantáziával felvértezett mukinak az eszmefuttatása.
Jézabel tudtommal szigorú monogám házasságban élt urával, Akhábbal, és semminemű utalás nincs a Bibliában arra vonatkozóan, hogy akár ezen időszak alatt, akár férjhez menetele előtt Jézabel szexuális orgiák által növelte volna a maga hatalmát és befolyását. Sőt, épp ellenkezője a valóság: Jézabel uralkodó dinasztiából származott, tehát korunk keresztény-konzervatív hívőihez állt legközelebb az életmódja, akik mostanában rendre erőszakkal követelik az emberek magánéletének totalitárius megregulázását, az istenkirályság vagy legalább egyfajta abszolút monarchia visszaállítását.
Ha már obszesszív szenzualitás: korunk házasságkötési rituáléi, kiváltképp a templomi esküvők és lakodalmak sokkalta közelebbi rokonságot mutatnak ezzel a nyálas szenvedély-világgal, mint a modern pogányság unalmas és jellegtelen tivornyái.
A szexbűn és jószex megosztás mentén a néhány másodperccel korábbi parázna fertő egyetlen suhintással változik Isten (valójában a klerikália) szent aktusává, melyet a keresztény-konzervatív államhatalom is busásan jutalmaz mindenféle CSOK és babahitel-konstrukciókkal.
A lakodalom alkalmával az éppenséggel már nem szomjas násznép jól összekacsint, hogy na most majd lesz jó nagy etyempetyem, az ivarérett korba helyezkedett ifjú vőfélyek serege pedig rögvest el is képzeli magát a vőlegény helyében.
Ahogy Jézabel idejében, úgy napjainkban is a szex jelképezi a hatalom és befolyás útját, csakhogy mindez nem a legtöbb országban üldöztetett LMBTQ felvonulások terén nyilvánul meg, hanem a “keresztényi” államhatalom akcióiban.
A (nyilvánvalóan kizárólag külön bejáratú engedéllyel) nyulak módjára szaporodó mintapolgárok busás CSOK, babahitel, családi adókedvezmény konstrukciókat kapnak az államtól, míg a heveny baszást elmulasztó rétegek járulékemeléseket, különadókat, továbbá az önálló család alapítását ellehetetlenítő ingatlan, élelmiszer, rezsi és albérlet-árakat kapnak a nyakukba.
A szex a hatalom és befolyás egyes számú bástyája, csakhogy épp nem ennek művelői, hanem a kiaknázói számára. Mivel eleve kizárólag karhatalmi engedéllyel szabad szexelni, ezért az állami és egyházi hatalom pecsétjével szentesített házassági szerződések egyben azt is jelentik, innentől fogva a kedves fiatal házaspár nemi szerveinek birtokjoga is a karhatalom kezében összpontosul. Köztudott tény, hogy a házas ember jól fogható, lesajnált szingli társaival ellentétben bagóért is rabszolgáztatható, mivel a reá pakolt függőségek hada és a születendő gyermekek eltartásának kötelezvénye szó szerint a tökeinél fogva rángatja szegény szerencsétlen jobbágyot.
A Baál kifejezett tulajdonsága, hogy nagyon szereti az áldozatot, és rendre újabb meg újabb gyermekeket szükséges neki bemutatni.
Korunk államhatalmi képviselőinek szájából egyebet nem hallunk, minthogy a betevő falatért keményen meg kell dolgozni, életünk fenntartásáért napi szintű, soha le nem járó áldozatokat kell hozni, mely kötelezvény alól való egyetlen felmentésül kizárólag a megváltó halál szolgálhat.
A XXI. századi Baál keze ügyébe kerülő szerencsétlen kisgyermekeket a hatalom tenyerét dörzsölvén emeli be a maga intézményrendszerébe, amelyben kötelező oltásokkal, elhülyítő tömegoktatással és életük minden mozzanatát szabályzó totalitárius kontrollal igyekeznek belőlük kiégetni az élet mindennemű megnyilvánulásait, hogy agyhalott zombi felnőttekké válván maguk is kizárólag a hatósági engedéllyel végzett etyempetyem intézményét tarthassák elfogadhatónak, így tartván fel örökkön örökké a pokol körforgásának szisztémáját.
Jézabel ezután bemutatta Izraelnek Astorot imádatát. Ez az isten/istennő a szerelem és az érzékiség hataloméhes istene volt. Papnő-prostituáltak töltötték meg szentélyeit és szolgálták híveit.
Napjaink papjai ministráns kisfiúkat alkalmaznak ugyanerre a célra. Megint nem sikerült szignifikáns különbségekre lelnünk Jézabel és a modern egyház viselkedése között. De azért csak próbálkozzunk tovább:
Jézabel hatására a legtöbb izraelita, az északi királyság elhagyta Isten imádatát Baálért és Astorotért. Illés próféta azon siránkozik, hogy az egész nemzetben mindössze 7000 férfit nem tántorított el az ő befolyása (Hány ember hagyta el Istent, s cserélte fel a természetfeletti kegyelem erejét érzéki élvezetre – szimplán átkattintva egyetlen klikkel elérhető pornóoldalakra? Vagy hányan hagyták el családjukat, hányan nem akarnak egyáltalán megházasodni?
Na, ennyi projekció már igencsak felülről súrolja az elviselhetőség határait. Elemezzük ki kicsit – természetesen szigorúan biblikusan – a fenti szófosás hazugságait.
Először is az “egyetlen klikkel elérhető pornóoldalak” nem követelnek tőlem sem feltétlen imádatot, sem napi szintű áldozatot, sem CSOK és babahitel konstrukciókkal nem jutalmazza, ha az ottani klipekben vonagló hölgyemények egyikére-másikára elkezdem huzigálni a fütyikémet. Sőt, mondok jobbat: nem kényszerít rá engem, hogy saját belső hitemet felcseréljem a hatalom által belém plántált és maga érdekei mentén elferdített “keresztény-konzervatív” ideákkal.
Mindez roppant érdekes fejlemény annak fényében, hogy Jézabel a maga merő szociopátiájában semmi szín alatt nem tűrte az igaz Isten követőinek jelenlétét – a prófétákat ugyanúgy irtatta ki, ahogy napjainkban a NER csaholó médiapitbulljai marcangolják cafatokra a rendszer visszásságai kapcsán felszólalni merészelő ártatlan polgárokat. Nem is tudom, melyik Jeszenszky Zsolt értekezett totális szégyentelenségében a fideszes lányok dughatóságáról, vagy melyik Pesti Prostik szennylap zugfirkászai fényképeztek be egy 18. életévét éppenhogy betöltött lány szoknyája alá.
Persze a pornóban nem szimpla duma meg fényképezkedés zajlik, csakhogy az ottani lányok saját akaratukból beleegyeztek a nemi szerveik közszemlére tételébe – míg a pedofidesz halálra szégyengetett áldozatai nem.
Tehát az emberiség akkor hagyja el Isten imádatát Baálért és Astorotért, amikor hagyja, hogy egy roppant gusztustalan, szociopata, hatalomittas csinovnyikhorda önkényesen kisajátítsa előbb a nemi szerveik, majd sorban a kezük-lábuk, földjük (helló, Nábót!), élelmük, végül levegővételük (Helló, COVID!) feletti exkluzív kontroll jogát. A rendszerhűség vezet a Baál imádatához. Isten gyermekei mindennemű földi (emberi) hatalom alól mentességet élveznek. Pál apostol külön figyelmeztette is a gyülekezetek tagjait, hogy egyrészt minden szabad (bár nem minden használ), másrészt ne legyünk embereknek szolgái.
Ehhez képest mi a modern konzervativizmus egyes számú diktátuma? Járj el halálod napjáig vadidegeneknek dolgozni (akkor is ez marad az egyetlen lehetőséged, ha egyébként nem is kellesz nekik), ha pedig nem vagy alkalmas a rabszolgaságra, vagy ők maguk döntenek úgy, hogy nem kívánnak rabigájuk alá hajtani, mert kell az elrettentő példa a szolganépségnek, akkor ne is egyél!
A “hányan hagyták el családjukat, hányan nem akarnak egyáltalán megházasodni” mantra kifejezetten nevetséges annak fényében, hogy rögtön a legelső rigmusai közt így indít a Biblia (Mózes 1/2/24):
Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
A fiatalságnak tehát nem az anyjuk barom fecsegéseit meg anyósuk undormányos pletykálkodásait kéne hallgatniuk, hanem amilyen messze csak lehet, eltakarodni a szülői házból és minden körülmények között a házastársuk lelki igényeit szolgálni az áskálódó sógorok meg apósok helyett.
A XXI. századi keresztény-konzervatív családmodellben azért ragaszkodnak a szülők, hogy a gyerekük minden áron maradjon ott, ahova éppen leszarta őket a gólya, s a mételyező – így generációs bűneiket átörökítő – szülői közegükből se távolodhassanak el messzire, mert a mai szülők gyermekeiket tárgyi eszközökként veszik számításba, akiknek kötelességük kell legyen az elviselhetetlen gerontokrata rémuralom alanyi jogú táplálása és busás nyugdíjjuttatásainak kitermelése.
A szülők a maguk bűneiből, vétkeiből, mulasztásaiból és jogosulatlan dőzsöléséből eredő adósság-hegyeket erőszakkal oktrojálják rá az utódnemzedékekre, akik e súly alatt immár totál megrokkannak. Meg is látszik ennek következménye a termékenységi statisztikákon.
Ne tessék hisztériázni, kedves keresztény-konzervatívok, személyesen Jézus mondta el nektek, mi lesz az aberrált népességpolitikátok és a szexet egyfelől démonizáló, másfelől (a magatok diktátumai mentén) fetisizáló viselkedésetek szimpla és logikus következménye:
Luk. 23/29: Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
Arról nem is beszélve, hogy bár semmilyen körülmények közt nem tilos ugyan, de Isten nem teszi kötelezővé, pláne bizonyos materiális juttatások mentén a házasságkötést, sem a gyerekvállalást, sem a rendszeres ún. házastársi kötelességek végrehajtását.
A férj és felesség Isten rendelése szerint voltaképpen szétválaszthatatlan sorsközösséget alkot. Mondok ennél is felháborítóbbat: Ábrahám, Jákob és Izsák idejében a feleségeket szimplán vásárolták, a lányok apjának kezébe juttatott vételdíjért cserébe. Voltaképp innen ered napjaink “feleségül vette” mondása. 🙂
Ja, és a többnejűség, illetve ágyasok, szeretők, prostituáltak tartása a mai napig sem tilos a Biblia szerint. Na de erről majd egy másik evangélium értekezik. 🙂
Ott tartottunk hát, hogy a házasság önmagában véve sem nem pozitív, sem nem negatív intézmény. Isten egyetlen fontos szabályt rótt ránk ennek kapcsán: már feleségül vett nőt nem bocsájthatunk el (paráznaság okán felül). A paráznaság nem a házasságon kívüli szexet jelenti, hanem a bálványimádó vallásokkal, illetve azok űzőivel való közösségvállalást.
Viszont Jézus fontos kiegészítést tesz: egyáltalán nem fontos az embernek megházasodni, sem szexelni, pláne nem gyereket vállalni az üdvösség eléréséhez. Sőt, az ilyen, napjainkban lenézett és leköpködött magukra maradók könnyebben besétálhatnak a mennyek országába a hivatalosan licencelt szexuális aktusokat űző babahiteles házasokhoz képest, akiket magához kötözött a rendszer:
Máté 19/12: Mondának néki tanítványai: “Ha így van a férfi dolga az asszonnyal, nem jó megházasodni.” Ő pedig monda nékik: “Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be.”
Ugye a született heréltek itt az eredendő aszexuálisok. Az emberek által jelképesen kiheréltek korunk inceljei, akik állítólagosan roppant keresztény és konzervatív (szigorú monogámia, házasság, stb.) neveltetésük ellenére utcán is hajlandóak lövöldözni egy kis szexért, mert ez a roppant erkölcsös keresztényi családmodell nem tanította meg nekik, hogy a szexfétisiszta hatalom rabigájába járulás nélkül is élhetnek teljes értékű életet. A magukat kiherélők pedig a remeték, a társadalomból kivonulók, akik saját erejükből türtőztetik magukat a szexuális ingereikkel szemben.
Végezetül, a nevezett igénytelen pamflet firkálója néhány további vázlatpontban sorolja Jézabel napjainkban is bőszen kísértő szellemének jelenlétét visszaigazoló baromságait:
További hatalmi törekvései Jézabel szellemiségének a nemzetek felett: hatalom és politika emberek elé helyezése.
Lásd az emberi test és annak mindennemű funkciójának központi állami és egyházi kontrollja, törvények és jogszabályok által.
Baál-imádok gyermekáldozat-propagandája (korunk abortusza).
Több sebből vérzik az analógia. Egyrészt tudtommal Baált már megszületett csecsemővel volt illendő megtisztelni. Másrészt, teológiai körökben is heves viták zajlanak arról, a meg nem született magzat nevezhető-e élő személynek. Ugyanakkor a kötelező gyermekáldozat ennél jóval nyilvánvalóbb megnyilvánulásai a gyermek anyakönyveztetése, iskolába járatása és kötelező oltásokra kényszerítése, semmirevaló, viszont legalább agypusztító mennyiségű tananyag fejekbe erőszakolása, felkészítés a jövőbeli adófizetésre és rendszerszolgálatra.
Félelem és megfélemlítés alkalmazása (Alinsky’s Rules for Radicals)
Ennek a kreténnek volt pofája egy kutya által sem ismert anarchista pamfletet citálni, ahelyett hogy mondjuk a pártállami háborús propagandára, vírus-riogatásaira, NAV-inkasszókra, hadi sorozásra, a központilag bármikor és bárkinek tönkretehetjük az életét doktrína érvényesítésére hívná fel a figyelmet.
Aztán ott van még az egyházak “nem leszel eltemetve, ha nem fizeted az „önkéntes” egyháztámogatást” machinációja, vagy a sátán prófétáinak folyamatos kárhozattal és lélekrothadással való riogatása.
Isten szava iránti intolerancia (Isten betiltása a köztereken, vallásszabadság felszámolása).
Így van. Rendkívül szörnyű és keserű, hogy mindez megtörténhet. Talán nem kellett volna az istentelen keresztényeknek rendre gúnyt űzniük Isten igéjéből, kiforgatván azokat eredeti jelentésükből és kontextusukból, majd a lakosság totalitárius kontrolljára alkalmas ütleggé formálni őket, és akkor nem lázadnának a magatok oltárán elégetett áldozataitok az emberiségellenes hiedelem-szisztémátok ellen. Mert vallás bölcsesség nélkül csupán ennyi: sötét babona.
Továbbá Isten szavának semminemű közvetítésével nem tartozik nektek a hatalom. Ha ti pogányokként a rendszer szolgálatába álltok, annak törvényei nyomán vagytok kötelesek működni, nem Isten rendelése szerint. Ha tehát szeretnétek a köztereken Isten igéit látni, akkor nem a sátán bejárati ajtaján kéne erőszakosan dörömbölnötök, hogy az adjon nektek munkát, meg legyen szíves a gyerekeitek agyát átmosni.
Csábítás alkalmazása a dominancia érdekében
Lásd CSOK -és babahitel reklámok, családi adókedvezmény, álláshirdetések, katonai toborzók, oltakozz, mert a vakcina a Krisztus vére.
Igazság elferdítése, hazudozás.
Azt hiszem, ezekről épp eleget értekeztem.
Törvénybitorlás.
Isten szavát és a Biblia tanításait önkényesen felülíró alaptörvény, jogszabályok, személyre szabott büntetgetést vagy épp jutalmazást lehetővé tevő paragrafusok megfogalmazása, digitális állampolgárság, vakcinaigazolvány, fenevad bélyege.
Fekete mágia propagálása (New Age, boszorkányság, sátánizmus, reiki, kristályok, horoszkópok, ouija táblák, szerencse-talizmánok, stb.)
Melyekből – mint Öveges professzor óta tudjuk – minden istenfélő, keresztény-konzervatív háztartásban akad. Akárcsak tévé, rádió vagy pénz, melyek szintén a modern kori fekete mágia eszközei, amelyeken át a boszorkányok közvetlen a háztartásokba juttathatják a maguk okkultista varázsigéit.
Ismerősen hangzanak? Kéne. E pontok tökéletesen leírják a ma hatalmon lévő liberális világi uralkodó osztály többségének Motus Operandiját.
Nem-nem, ez a mai “keresztény-konzervatív” hatalom modus operandija. A nemi szervek totális kontrollja, az áldozathozatal és a rendszer iránti feltétlen imádat kikényszerítése központi karhatalmi eszközökkel. A próféták lemészárlása. Körbepacsulizás véletlenszerűen kirángatott ige-foszlányokkal, azok lényegi üzenetének elsuvasztása. A szúnyogok kiszűrése és a tevék elnyelése. A meszelt sír mentalitás. Ezek mind modern keresztényi “értékek”.
Már bocsánat, de egyetlen liberális intézmény vagy hatalom sem köti a maga erőműveit az emberiség szexualitására. Gyurcsány idejében nem házaltak mindenféle CSOK-okkal meg babahitelekkel, nem volt kvótaszerűen előírt csecsemőszám. Az LMBTQ összejöveteleken (nem mintha járnék ilyenekre) nem kell napi szinten bizonygatnom az intézményrendszer iránti feltétlen lojalitásomat, nem várják el tőlem, hogy minden egyes nap kemény áldozatot hozzak értük, nem szükséges térdre rogyva imádnom a szent Queer Biblia tanát, még csak egyházi tizedet sem fizettetnek velem alanyi jogon.
Mindezt a rendszer műveli, egyre alávalóbb módon.
Jézabel szellemiségének mai hordozói tehát tökéletesen nyilvánvalóan az egyházak és az államhatalmak, kik az élet mindennemű megnyilvánulásait irtják, rendszeres áldozat bemutatására kényszerítenek, továbbá feltétel nélküli imádatot és hűséget követelnek a maguk részére, akár csak a maga idejében Baál.
