Figyelem! Ez a cikk jóval a Revolife indulása előtt keletkezett, és archiválási céllal került az oldalra. A benne szereplő információk esetleg elavultak lehetnek.
Nem egy alkalommal hallhattuk azt az agyrémet – bizonyos esetekben maguktól az érintett nőneműektől – hogy sok lány igazából egyáltalán nem azért regisztrál online társkeresőre, mert ténylegesen párra szeretne lelni. Ehelyett inkább kis lelkük ápolgatása, hiúságuk legyezgetése, a népszerűségben való fürdés, esetleg a szerencsétlen, szerelmet találni próbáló lúzer férfiak esetlen levelein való röhögés céljából tartanak fenn maguknak egy fiókot valamelyik pártaláló oldalon.
Jött azonban a Tinder, és fenekestől felforgatta ezt a szisztémát, illetve egészen pontosan kimaxolta az online társkeresők által amúgy is elferdített randipiac lehetőségeit. Aki tájékozott Thuglife-olvasó, esetleg szorgalmasan kapkodja befele a piros pirulákat, az tisztában van azzal, hogy minden online társkereső kizárólag húspiacként működik. Ennek legfőbb oka, hogy a vonzalom eldöntésében 100%-ban a profilkép játszik szerepet, márpedig az eredményes csajozás és a hosszú távú pártalálás egyetlen záloga az volna, ha egy férfinek alkalma nyílna bebizonyítani rátermettségét, esetleg hosszas udvarlás és az egyéb szükséges körök megtétele után szerelmet ébreszteni a vágyott nőben. Mert az nem alakul ki csak úgy magától, meg kell dolgozni érte.
Az online társkeresők ezt a kritériumot egy az egyben eliminálták, és mivel a hipergámiának köszönhetően a nők jóval válogatósabbak a férfiaknál, illetve a férfiak 80%-át átlagon aluli kinézetűnek találják, az egyetlen valós funkció, amire egy online társkereső alkalmas, az alkalmi légyottok felhajtása a férfiak szerencsésebb genetikai csoportba tartozó 20%-a számára. A Tinder ezt a funkciót tökélyre fejlesztette, vajsimán ráillik a „dugóapp” becenév. A Tinderen meg sem indulhat a kommunikáció férfi és nő között, amíg mindkét fél nem találja egymást kölcsönösen külsőre vonzónak. Ezzel a szerencsétlen 80% számára az utolsó ajtó is bezárult a nők vonzalma felkeltésének esélye előtt.
Az online társkeresés reménytelenségének kivesézése után pillantsunk rá a dugóappon jelenlévő nők problémájára. Jól tudjuk, hogy a nőknek elsősorban nem a szex a fontos egy kapcsolatban, és a pillanatnyi hereviszketegségük csillapítására ürítőtégelyt kereső férfiakkal sem kizárólag azért fekszenek le egy 5 perces rapidrandi és némi vodkaszóda után, hogy rövidtávú feszültség-levezetésben részesüljenek két Isaura rész között. Ők minden egyes ilyen afférba abban a reményben másznak bele, hogy az aktuális napra meghódított Don Juan életük nagy szerelme lesz, és együtt lovagolnak bele a naplementébe három gyönyörű csimótával a hátukon. Hát sajnos ez nem nyerő stratégia.
Mivel a kellően jóképű és gátlástalan férfiak számára igazi kincsesbányaként működik a Tinder, keletkezett egy roppant kellemetlen űr: a nők nem kaptak semmit vissza ebben az egyenlőtlen tranzakcióban, ezért számukra minden egyes alkalmi affér csak egy újabb csalódás megágyazója volt. Egészen mostanáig! Hiszen ott hever parlagon a férfiak ez idáig mellőzött, mintegy 80%-ot kitevő tömege, akik másra sem vágynának, csak hogy végre igaz szerelemre leljenek, és ennek igazolásául akár az összes többi nővel való mókázásról is örökre lemondanának. Minden adva van a sikerhez és a boldogsághoz.
A visszaeső Thuglife-olvasók ezen a ponton már biztosan eleresztettek egy kósza félmosolyt, esetleg sejthetik is, mi fog most következni. Szóval van egy rakás, kevés szerencsét magának tudó férfi, akik a sok századik viszonzatlan jobbra swipe után is várják a csodát, egyre lankadó lelkesedéssel. A sztoriban meg nem nevezett hősünk egyedülálló 40-es férfiként tengeti életét. Egyszercsak kapás érkezik: egy 47 éves nő akad horogra. Hát, nem épp a legtermékenyebb kategória, de hát már én sem vagyok abban a korban, hogy huszonéves fruskák után futkozzak… hátha mégiscsak megkerült a nagy Ő. Hősünk némi bevezető Tinder trécselés után kopogtat a Fiona Bloom névre hallgató hölgy ajtaján. A sztori lefolyását a nő saját beszámolójából ismerhetjük meg:
„Nem tartottam vonzónak, de nagyon előzékenynek bizonyult. Ezért ráírtam, és jeleztem neki, hogy igazából csak arra keresnék valakit, hogy beszerelje az új légkondimat. Egyértelműen tudattam vele, hogy ez nem randi lesz. Miután átjött, kinyitotta az ablakomat és szakszerűen elhelyezte a berendezést. Megköszöntem a munkáját, és azonnal kirúgtam. Később írt nekem, hogy szeretne ténylegesen is randizni velem, de soha nem válaszoltam rá, amit egyáltalán nem bánok.”
Természetesen ez a sztori eszméletlen gonoszságnak hangzik, éppen ezért az „egyet fizet, kettőt kap” akció keretében azonnal meg is kapjuk Fiona néni önfelmentését:
„Próbálkoztam a rapidrandival és egy rakás társkereső appal, de mindig, amikor őszintén megjelöltem saját életkoromat, kizárólag idióták és lúzerek kopogtattak. Gondoltam, miért ne vehetném hasznukat, hogy segítsenek nekem a ház körüli teendőkben? A férfiak szeretnek erőt mutatni és gondoskodni másokról, így nem érzem magam bűnösnek azért, hogy igénybe veszem a segítségüket.”
Mivel udvarhölgyünk egy viszonylag olvasott hírportálon posztolta sztoriját, hiszen ennek a szép történetnek a segítségével minden bizonnyal sokkal harmonikusabb lesz a férfitársadalom viszonya a nőkkel, az ügyeletes randitanácsadók szépen meg is szakértették a történetet. Marni Kinrys, egy népszerű Los Angeles-i randiblog szerzője természetesen mindkét fél számára előnyös szituációként vázolta az esetet:
„Ha egy férfi úgy gondolja, a nő lakásán padlórakás révén tehet szert némi akcióra, akkor miért ne? Ez egy kiváló kiindulópont lehet arra, hogy a felek jobban megismerjék egymást.”
Másik oldalról a szintén LA-beli rezidenciával rendelkező Evan Marc Katz nevezetű randitanácsadó, akinek jellemzője, hogy hímnemű, tehát aggyal is rendelkezik, a következő reakciót adta:
„Ez nagyon átlátszóan önző cselekedet volt, gyakorlatilag alig burkolt kihasználás. Egyenlő azzal, amikor egy férfi ágyba csábít egy nőt, majd soha többé nem keresi. Ráadásul, ha egy rossz fickót szúrsz ki magadnak, aki némileg hevesebb vérmérséklettel rendelkezik, az nagyon kellemetlen szituációkhoz vezethet.”
Zárásképp Kinrys kisasszony értekezéséből megtudhatjuk, hogy a férfiak ne is számítsanak arra, hogy házimunka céljára hajtanak fel nőket a Tinderen, mert egyetlen egyedülálló nő sem olyan madár, hogy ilyenbe belemenjen. A hímneműek próbálkozzanak inkább az apróhirdetési oldalakkal.
