Továbbra is közgazdaságtani vonalon mozgunk tovább a piros pirula világában. Aki az előző részekről lemaradt, ne felejtse el azokat is alaposan áttanulmányozni, mivel sok esetben a különböző fogalmak magyarázatai igénylik a korábbi alkalmakkor már ismertetett kifejezések ismeretét. Jelen alkalommal egy rendkívül érdekes fogalmat járunk körbe, hiszen végre kezd beérni a vetés, elkalandozhatunk az izgalmasabb témák felé.
Régen minden jobb volt?
A szexpiac egy olyan jelenség, melynek egy normális rendszerben nemek közötti interakció során nem volna szabad léteznie, hiszen az ember többek között azon képességeivel emelkedett ki az állatvilágból, hogy képes a materiális mérőszámok szintjén mérhető paramétereken felülemelkedni, és egy sokkal magasabb szellemi síkon a tranzakcióalapú gondolkodást eliminálni.
A kereszténység pont ezen gondolatmenet alapján állította párokba a férfiakat és nőket, mintegy két olyan egyén szentesített szövetségeként, akik akár a legkedvezőtlenebb körülmények közepette is céljaik elérése érdekében együttműködnek. Ez a szentség azért is volt felbonthatatlan, mert a boldogulásukért, valamint a jövő generációnak bebiztosításáért végzett munka szükségképpen közös, kapcsolati válság esetén mindkét félnek ott a felelőssége. Nem létezhetett olyan, mint napjainkban, hogy – sajnálatos módon elég gyakran a vétkesebb fél – elhagyja a süllyedő hajót, felégetve maga után minden hidat és tönkretéve a jövő nemzedékét.
Ha a társadalom atomja, alapegysége a család az egyén helyett, az az alapegység sokkal stabilabbá válik az egyéni érdekérvényesítéssel szemben, mert egyéni szinten a maga módján mindenki sebezhető és kiszolgáltatott.
Az egyéni kiszolgáltatottságnak az egyik leggyakrabban megnyilvánuló formája a frusztráció. A frusztrált egyén definícióból adódóan alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezik, és ezért rendkívüli módon befolyásolható, szemben egy kiegyensúlyozott, boldog emberrel. Az egyre súlyosbodó frusztrációk kicsatornázása általában káros ideológiák befogadása, önpusztító magatartás felvétele vagy a frusztrációk másokra tolása (szülői részről elsősorban a gyerekekre) által történik. Ezáltal beindul egy olyan gyűlöletkör, ami önmagát táplálja: szülők osztogatják egymás között, gyerekek sérülnek kivédhetetlenül, hogy aztán majd az ő utódaik is sérüljenek, és így tovább…
Az egyetlen, ténylegesen is használható módszertan ezeknek a gyűlöletláncoknak a felszámolására az emberiség visszatalálása volna a materializmusból a szellemi gyökereihez. Ez történhet akár vallás, akár spiritualizmus, akár a magasabb rendű alkotó szellem mozgásba állítása révén. A preferált módszertan inkább egyéni hit kérdése, semmint valami objektív nézőpont után való kutakodásé. Modern korunkban azonban a többség pusztán a materializmus szintjén értelmezi az életet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ember, mint alapvetően szellemi lény, elvesztette a felsőbbrendű energiákkal – nevezhetjük akár Istennek, akár univerzumnak, akár ezerféle másnak – való mindennemű kapcsolatát. Ez a veszteség alapvetően visszahat a nemek közötti – egyébként a régebbi korokban sem feltétlenül olajozott – viszonyokra.
A megváltozott dinamikák egyik fontos jellemzője a szigorú monogámia, azaz az egy férfi és egy nő szent kötelékének felbomlása. A jelenség további vonatkozásai innentől fogva pontosan dokumentáltak az elmúlt 40-50 év genderharcos-tradícionalista médiaháborúi tükrében. Az e jelenséggel kapcsolatos tényezők vizsgálatát végző, férfiszférában tevékenykedő bloggerek szeretnének minden jelenséggel kapcsolatban látható kimutatást és racionális kapcsolatokat feltárni, ezért közgazdaságtani alapokra építve létrehozták a szexpiaci érték, mint a nemek egymással kapcsolatban végzett értékítélete skálájának fogalmát.
Mint azt az előző, pareto-elvet elemző írásomban már kifejtettem, a megváltozott női párválasztási szokások egyik nagyhatású eredménye, hogy a nők az általuk tartósan is elérhető szintűnél magasabb relatív minőségű férfiakhoz kívánnak jutni. Velük – a két egyén szexpiaci értékének különbözőségéből adódóan – instabil kapcsolatot hoznak létre, melyről nagy eséllyel megállapítható, hogy nem állja majd ki az idő próbáját. Egy ilyen felállás a férfiak azon kisebb halmaza számára ideális, akik elköteleződés és komolyabb energiabefektetés nélkül szeretnének korlátlanul és változatosan szexelni, míg káros a mindkét nemben egyébként többséget alkotó, stabil, hosszútávú és biztonságos kapcsolatra vágyó emberekre.
A szexpiaci érték görbéje
A szexpiaci érték vizsgálatát több dimenzióból is végezhetjük. Az egyik – egyben legnépszerűbb – meghatározási módszertan a két nem életkor szerinti potenciális értékét jelzi, erről Rollo Tomassi, a „The Rational Male” c. blog és könyv írója készített is egy szemléltető ábrát.
Eme grafikon rendelkezik egy aprócska hiányossággal, melynek köszönhetően az ábra valamelyest torzít. Kötelességünk feltételezni, hogy a férfi és női társadalom által potenciálisan elérhető szexpiaci értékek összessége megegyezik, hiszen megközelítőleg ugyanannyi férfi és nő él a bolygón. Emellett azt is feltételként köthetjük ki, hogy minden szexuális aktushoz 1 férfi és 1 nő szükségeltetik (a különböző fetisizmusokba most ne menjünk bele). Ha egy adott időintervallumon belül egy mintavételezett női csoport 1000 alkalommal szexel, akkor a férfiak halmazában szintén ugyanennyi légyottnak kell megjelennie.
Tomassi grafikonja a két nem szexpiaci értékét külön-külön vizsgálja egy relatív skálán azok százalékosan mérhető potenciáljában. Így úgy tűnik, mintha a nők összességében sokkal kisebb szexpiaci potenciállal rendelkeznének, mint a férfiak, mivel a magas vonzalmi szintjük szűkebb időintervallumra korlátozódik. Ez azonban tévedés, hiszen ha az elosztható szex mennyisége ugyanannyi mindkét nemnél, nem létezhet eltérés a két görbében. Épp ezért egy ismeretlen alkotó létrehozta a szexpiaci érték abszolút skáláját, ami jóval közelebb hozhat bennünket a hiteles megállapítások megtételéhez.
A szexpiac görbéjének elemzése
Az alapok lefektetése után könnyedén megfogalmazhatunk bizonyos általánosságokat a két nem szexpiaci értékéről:
– A nők potenciális szexpiaci értéke termékenységük csúcsán (23 év) magasabb, mint a férfiaké bármikor a teljes életük alatt (ezért verseny van értük).
– A nők szexpiaci értékét a fiatalságuk, ezáltal közvetve kinézetük szinte kizárólagosan meghatározza, míg a férfiakét rengeteg különböző tényező alakítja, ezért jobban hullámzik életük során.
– A nők szexpiaci értéke jobbára fix, a férfiaké flexibilis (ezért vannak óriási társadalmi különbségek a férfiak között). Genetikai és társadalmi szelekció egyaránt közrejátszik.
Úgy is mondhatjuk, hogy – nem pusztán a szexpiac szempontjából – a nők képviselik az állandóságot, a biztos támpontot és a stabil társadalmi pozíciót, míg a férfiak a dinamizmust, a kiválóságért való harcot, de egyúttal a bukás és a társadalom perifériájára való szorulás veszélyét is! Lássuk röviden, mik azok a rettentő súlyos kihívások, melyekkel a férfiaknak meg kell küzdeniük életük különböző szakaszaiban, és amelynek köszönhetően az erősebbik nem értékgörbéje meglehetősen nyugtalan:
Tinédzserkor: az első bukdácsolások időszaka. Ilyenkor a fiataloknak még nincs kialakult státuszuk, mely a jövő nemzedékének felnevelése szempontjából nélkülözhetetlen volna. Ebben a szakaszban a lányoknál való sikert többnyire a kinézet és a megfoghatatlan, ún. „menőség” határozza meg.
Huszonéves kor: a tanulmányok befejezése és a státuszteremtés kezdeti időszaka. Sokak szerint ekkor a legnyomorúságosabb férfinak lenni. A tizenéves, bátortalan, ámde elvárásokkal sem tűzdelt kísérletezgetések az ellenkező nemmel véget értek, a huszonéves lányok bizony már egyértelmű elvárásokkal rendelkeznek. Aki itt lemarad, az végleg kimarad, kivéve, aki ügyesen a piros pirula szorgalmas szedegetése mellett tör lándzsát, mert az jól tudja, ezeket a keserves éveket hogy lehet a legproduktívabban befektetni a következő életszakaszban várható szüretelés érdekében. Hogy a bajokat még nagyobbakkal tetézzük, a húszas évek elejére esik a férfiak libidójának abszolút csúcspontja, amikor a szexhez jutás kényszere és eme kényszer kielégítetlensége súlyos mentális problémák és teljesítménycsökkenések megágyazója lehet.
Harmincon túl: más szóval az aranykor. Akinek szerencséje van, eddigre behozta az előző évtized szenvedései után keletkezett elmaradásait. Megtanult beleszarni a társadalom és a nők elvárásaiba, és így egy sokkal kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb emberré válhatott. Korábban elképzelhetetlen ajtók nyílnak ki számukra. Az eddig varánuszarcot vágott nők hirtelen felvirágzanak jelenlétünben. Aki igazán boldog, tudatos életet szeretne élni, az előtt kétféle igazán vállalható választás létezik. Vagy lehetőségei fényében megházasodik nagyon fiatalon (preferáltan 18-24 éves kora között), vagy ebben az életszakaszban egy nála jóval fiatalabb párt választ, mintegy bepótolva az előző két nyomorúságos évtized okán kimaradt földi örömöket.
Negyvenesek: a korán házasodott férfiak asszonyaik szerint ilyenkor megbolondulnak. Ahol nem a nő adja be a válópert, ott leggyakrabban a 40-es éveiben járó férfi hagyja ott a nőt. A férfi ilyenkor rádöbben arra, hogy – finoman megjegyzem, hogy a fellazult erkölcsök és a házasság szentségének megszűnése fényében – mennyit vesztett azzal, hogy fiatalon egy eddigre már ekkorra teljesen elsárkányosodott hárpia mellett tört lándzsát. Így sok férfi újra megjelenik a szexpiacon, gyakran a fiatal lányok kegyeiért küzdve. Magasabb státuszuk révén tartós nyomást helyeznek a kedvezőtlenebb pozícióból versenyző huszonéves férfitársaikra.
Ötven felett: a megállapodás kora. Ebben a szakaszban már a férfiak sem nagyon szeretnek kalandozni, ám egy stabil egzisztenciával felvértezve továbbra is válogató helyzetben vannak, elsősorban a 30-as és 40-es nők köréből. Az 50 feletti nők túlesnek a klimaxon, ezzel mind termékenységük, mind szexpiaci értékük a nulla közelébe csökken, miközben tesztoszteronszintjük és ezáltal libidójuk megközelíti a frusztrált fiatal férfiakét. Itt van lehetőségük a nőknek némi ízelítőt nyerni, milyen érzés az állandó visszautasítás és a képükbe kapott varánuszarc.
Az egyén szexpiaci értéke
Az egyéni szexpiaci érték egy adott férfi vagy nő húspiacon elérhető értékét jelzi. Az általános szexpiaci érték görbéjén a nemenként potenciálisan elérhető maximum értéket jelöltük. Egyéni szinten a tényleges szexpiaci érték nagy valószínűséggel ennél alacsonyabb lesz, kivéve egy rendkívül kis létszámú szerencsés kisebbséget, akik a görbe adott életkorban elérhető maximum pontját, ezáltal a felső néhány százalékot reprezentálják.
Az egyéni szexpiaci értéket női részről befolyásolja az életkor, valamint a külsőből kihozható maximum, esetleg kisebb mértékben a személyiség. Érdekes módon tudat alatt tisztában vannak a nők ezekkel a törvényszerűségekkel, hiszen az állandó jelleggel végzett sminkelés, ruhaváltogatás, diétázás és még ezernyi más hasznos vagy haszontalan módszertant úgy is alkalmazzák, hogy legtöbbüknek lényegében fogalmuk sincs róla, miért is ciki számukra kilépni az utcára két kiló vakolat felhelyezése nélkül.
Sokkal izgalmasabb téma a férfiak szexpiaci értékének meghatározása. Azt máris megállapítottuk, hogy korcsoportonként meglehetősen különbözik, mi befolyásolja a férfi szexpiaci értékét. Vannak viszont az életkorból fakadó sajátosságok mellett olyan tényezők, melyek akár minden korban potenciális jolly jokerként alkalmasak a nők felszedésére:
– A státuszról a későbbiekben lesz még szó. Tömören fogalmazva a férfi által adott életkorban elért anyagi, vagyoni és képességbeli eredményeit takarja. Leggyakrabban a többi, hasonló korú férfival történő összehasonlítás révén materializálódik.
– Az értékdemonstráció szintén bővebben kifejtésre kerül még. A státusz elsősorban a hosszú távú kapcsolat kialakítása szempontjából fontos a nőknek. Kell azonban valami, amivel a kezdeti érdeklődésüket is felkelthetik a férfiak, és ez nem más, mint a rivalizálás némileg átalakított formája. Az értékdemonstráció lényege, hogy a férfi adott körülmények között mindig a legjobb formáját adja, mind kinézetében, mind öltözködésében, mind kommunikációs stílusában.
– A genetika egy nagyon gyakran félreértett, sokszor mellőzött, ámde szintén nagyon fontos tényező. Amelyik férfi alacsony státusszal, vagy rossz értékdemonstrációs képességekkel rendelkezik, ám mégis jó genetikai készlete van, akkor is szert tehet sikerre, ha esetleg egy nő számára nem volna ideális választás a fészekrakásra. A legfontosabb genetikai meghatározottságok a magasság, az arcberendezés, a testalkat, valamint bizonyos betegségekre való hajlam. Néhány esetben genetikai fogyatékosságok is okozhatnak sikert. A pszichopatákról pl. köztudott, hogy rendkívül sikeresek az élet rengeteg területén, így a magánéletükben is könnyedén érvényesülnek – általában partnerük boldogságának rovására.
A szexpiac létjogosultságának firtatása
A férfiszférában népszerűnek számító dogma, hogy a nők irracionálisan viselkednek, párválasztás terén mégis a rideg logikai mérlegelés dönt a jövendőbeli partnereik kiválasztásáról. Az állítás – meglepő módon – nem állja meg a helyét, mivel párválasztás terén a férfit és a nőt is ugyanazok az érzelmi stimulusok befolyásolják. Ámbátor a nők ennek képesek úgy rabjává válni, hogy egy őket elvarázsoló alfahímmel történő affér után egy szintén előnyös választásnak minősülő, ámde némiképp bizonytalan bétahím már nem képes ugyanezeket a stimulusokat felkelteni bennük.
Mivel nekünk férfiaknak látható, hogy a nők mindig a magasabb státuszú, erősebb fizikumú, magasabb és esztétikusabb testfelépítésű férfiak felé gravitálnak, olybá tűnhet számunkra, mintha a racionalitás legfelsőbb, szinte pszichopátiába hajló foka működne a nőkben. Pedig egyszerűen csak olyan mértékben viszik végbe az irracionalitást, hogy az már szinte tiszta racionalitásba csap át (inverz fasizmus). Az alfahímek által csapdába csalt női szívek problémáját ráadásul maguk a nők is megszenvedik. Egy valódi nőcsábász hülye volna elköteleződni egyetlen nő mellett, amikor szép lányok valóságos tömegeiből válogathat. Ezek a viszonzatlan szerelem csapdájába esett nők végül kiégnek, kiüresednek, és az alfa-özvegyek egyre népesebb táborát gyarapítják majd.
A fenti állítások nem mentik fel a nőket annak felelőssége alól, hogy a szexpiac jelenségét bizony ők maguk hívták életre. Mint azt „Az időeltolódás törvénye” c. cikkemben kifejtettem, a nemek pártalálásának, vagy inkább pár-nem-találásának gyökérokát nem a tünetek megjelenésének pillanatában kell keresni, ami férfi részről leginkább a huszonéves kor közepe táján materializálódik. Hanem sokkal többet, akár tíz-tizenöt évet kell visszaregresszálni az időben. A kamaszkorú fiúk szinte zéró eséllyel találkoznak szembe a piros pirulával – annak felfedezése leginkább tudatos kutakodás eredménye lehet -, teljes egészében rá vannak utalva a szélesebb társadalom által beléjük plántált tanokra és a működésképtelen „leánycsalogató” módszerekre.
Amikor a fiatal férfiaknak a lehető legnagyobb szükségük volna egy megértő, támogató társra, többségük a társadalmi ranglétrán a perifériára szorul, mert a nők vannak abszolút válogató pozícióban. A hipergámiának köszönhetően, mely viszont már egy lappangó genetikai örökség a természettel együtt élő ősembertől, a nők ilyenkor olyan partnerek társaságát igénylik leginkább, akik érdekérvényesítő képessége magas, akár fizikai erejük, akár valamilyen személyiségzavaruk – nárciszizmus, pszichopátia stb. – által. Ezek a hímpéldányok viszont a feléjük gravitáló lánytömegeknek hála akkor is válogató helyzetben vannak, ha egyébként a kortárs férfiak nagy többsége szinte belenyomorodik a társhiányba.
A válogató férfi elköteleződésre való hajlama azonban gyenge lábakon áll. A gyakori partnercsere által ezen rosszfiúk idővel az amúgy jobb sorsra érdemes naiv lányokat küldik a randipiac szemétdombjára. Amikor az ignorált, megalázott férfiak számára végül beérik a vetés, és szert tesznek némi státuszra, ami már a nőknek is imponáló volna, addigra megtanulnak tartós kapcsolat és így szerető társ nélkül élni. Ezáltal vagy a magányt teszik barátjukká, vagy a nőket az őket fiatalon szintén csak használni kívánó rosszfiúkhoz hasonlóan kezdik el használati tárgyként kezelni.
