A közgazdaságtan egy meglehetősen izgalmas áltudomány, ugyanis vagy racionális módszerekkel, számokkal és adatokkal kíván reflektálni teljesen irracionális gazdasági jelenségekre. Vagy fordítva, dogmákat és törvényeket hoz bizonyos mérhető és megfigyelhető anomáliák magyarázatára.
A pareto-elv kinőtt a közgazdaságtan által alkalmazott dogmák kereteiből. Teljesen önálló életre kelve az élet szinte minden területén találkozhatunk vele. Elsősorban üzleti területen, de amolyan össztársadalmi igazságként kezelve gyakorlatilag az univerzum bármely tényezőjére ráaggathatjuk. A pareto-elv, azaz 80/20 szabály kimondja, hogy az események 80%-a a tényezők mindössze 20%-ára vezethető vissza. Ez a fogalom egy laikus számára eléggé megfoghatatlannak tűnik, de mindjárt egyértelművé válik, mihelyt néhány, valós életben is tapasztalható példát hozunk a jelenségre:
– Erőfeszítéseink 20%-a okozza eredményeink 80%-át.
– A technikai problémák 80%-át a kiváltó okok 20%-a okozza.
– Egy vállalkozás bevételeinek 80%-át az ügyfelek 20%-a hozza.
Végtelenségig lehetne sorolni még példákat az élet minden területéről, ami viszont ebből a fogalomból a piros pirula szempontjából releváns, az a következő megállapítás:
A férfiak 20%-a jut az elérhető szex 80%-ához.
Lássuk ennek a megállapításnak a konkrét következményeit. Nyilvánvaló, ha ez az állítás igaz, akkor ennek fordítottja is meg kell állja a helyét, azaz a férfiak 80%-ának az elérhető szex mindössze 20%-a jut. Első körben megfigyelve ezt a képletet azt feltételezhetjük, hogy a szituáció nem is annyira csapnivaló, hiszen a 20% és 80% szex közötti szorzó mindössze négyszeres, de vezessük csak le elegánsan a műveletet amolyan standard közgazdász módra.
Feltételezzük, hogy adott 100 nő és 100 férfi. Kizárjuk az anomáliákat, azaz mindegyik szereplő heteroszexuális és egy adott időpontban minden férfi egy nővel, és minden nő egy férfival szexel. Kijelentjük továbbá, hogy átlagosan minden nő egyszer szexel adott időintervallumban, és minden férfi hasonlóan tesz. Tehát az elérhető szex mennyisége a férfiak és a nők számára egyaránt 100, így egy teljesen egyenlő világban minden férfi számára jut 1 nő és minden nő számára jut egy férfi. Vezessük be a pareto-elv fogalmát.
Kijelentjük, hogy a férfiak 20%-a jut az elérhető szex 80%-ához. Mivel az összesen elérhető szexuális kapcsolat száma 100, egy közösülés 1%-nyi szexuális kapcsolatot jelent. Láthatjuk, hogy a százalék megegyezik a mennyiséggel, tehát 20 férfi jut 80 szexuális aktushoz, más szóval egy férfi számára a felső 20%-ban átlag 4 nő jut. Ugyanezt lezongorázva a képlet másik felével láthatjuk, hogy 80 férfi számára jut 20 szexuális kapcsolat, így átlagosan ¼ szex az alsó 80% jutalma személyenként.
Ha összevetjük a két eredményt (¼ és 4), láthatjuk, hogy a kettő közötti különbség nem épp négyszeres, mint azt eredetileg a képlet nagy vonalakban történő áttekintése alapján sejthetnénk, hanem tizenhatszoros! Nyilvánvalóan lehetetlen ¼ szexuális kapcsolatot élni nőkkel, a fenti képletben tehát a végeredmény úgy manifesztálódik, hogy 20 férfi kap 20 nőt, a maradék 60 pedig bánatosan hajtja álomra a fejét. De akár olyan jelenséget is feltételezhetünk, hogy 10 férfi számára jut 2-2 nő, és 70 marad elérhető szex nélkül.
Persze a pareto-elv csak egy, a mindennapi életben tapasztalható jelenség egyszerűsített leírására szolgál, mégiscsak fontos társadalmi és gazdasági jelenségek megfigyelését segíti elő. A fenti modell is hitelesebbé tehető némi finomhangolással, hiszen manapság csak a legritkább esetben van egy nőnek egyetlen szexpartnere. Sokkal gyakoribb, hogy 2-től akár százas nagyságrendig terjedhet a kuncsaftok száma.
Ha a módosított képletünkben feltételezzük, hogy a nőknek a fentebb vázolt 1 helyett átlagosan 10 szexpartnerük van életük során, azaz az elosztható szex mennyisége 1000, akkor ezt az adatot behelyettesítve a képletbe láthatjuk, hogy a felső 20 férfi számára 800 aktus jut (fejenként átlag 40), míg az alsó 80 számára összesen 200 (átlag 2,5). Itt is feltételezhetjük, hogy sok férfi hoppon marad, és az alsó 80%-nak is leginkább a felső hányada elérésére törekszenek a nők. Mindenesetre talán némileg igazságosabbá válik az eloszlás, és mondjuk a legalsó 20% kivételével minden férfinak jut legalább 2 különböző nővel való szexuális kapcsolat élete során.
Jóval izgalmasabb következtetésekre jutunk, ha megvizsgáljuk a pareto-elv hatását a mindennapi életünkre.
A feministák messze a piros pirula és MGTOW mozgalmak előtt járnak a társadalom bomlasztásában, hiszen szerintük a szabados szexuális élet elterjesztése minden férfi számára elérhetővé tette a korlátok nélküli szex lehetőségét. Ami nyilvánvalóan beteges és emberiségellenes hazugság. A feminizmus maximum a felső 20% számára tette lehetővé nemi vágyaik fékek nélküli kiélését. A maradék 80%-nyi férfi meg ugye amúgy is láthatatlan a nők szemében, így a feministák nézőpontjából sem releváns a nyomoruk.
Azt se felejtsük el, hogy továbbra sem minden férfira (sőt, saját véleményem szerint a férfiak többségére nem) jellemző, hogy álmaik netovábbja volna minden létező nőt megdugni. A legtöbb nem alfa férfi sokkal többre értékelné a harmónikus párkapcsolatot és a stabilitással egybekötött érzelmi támaszt, mint a minden éjjel másik lyukra járást. Ez a vágyálom súlyos kiábrándulást okoz náluk azokból a nőkből, akik huszonéves korukra már tucatnyi különböző férfit felpróbáltak.
Egyes feministák odáig mentek agymenésükben, hogy szerintük a “szabad szerelem” rendszere eltörölte a nők elvárásait a férfiak kinézetével és státuszával kapcsolatban. Szerintük az a tény, hogy a nők életük során több férfival szexelnek, magukkal vonta a párválasztási ösztöneik erodálódását, ami ugye hihetetlenül álságos és hamis árukapcsolás.
A pareto-elv egy kritikus fogalom, és bevezetése sem öncélú. Eme jelenség ismertetése megágyazott bizonyos fogalmak számára, melyek egyre durvább és durvább következtetéseknek engednek teret. Következő alkalommal belekóstolunk az első igazán vérfagyasztó jelenség ismertetésébe, mely a pareto-elv gyakorlati alkalmazására épül a nők részéről. Tessék az öveket becsatolni!
