Sokak fantáziájában él aktívan a társadalom által beléjük plántált feltétel nélküli szerelem eszményképe. Ez egy olyan szinten kiirthatatlan idea, hogy a tömegmédia és kommunikáció, a filmektől kezdve a zenén át az irodalomig nem is ismer másfajta nézőpontot, legalábbis a fősodratú médiában semmiképpen.
A társadalom kiröhögi azt, aki figyelmeztetni merészeli az ismerőseit arra a tényre, hogy a házasság és monogámia protokolljainak fellazulásával előtérbe kerültek bizonyos rejtett ösztönös cselekvések. Ezek a letűnt törzsi társadalmakból öröklődtek, és ott lappangnak génjeinkben, mivel az emberi faj genetikai mutációi sokkal lassabb ütemben mennek végre, mint a mesterségesen kialakított társadalmi modellek változásai.
A történészek, antropológusok és régészek által elfogadott elmélet szerint a jól szervezett civilizációk kialakulása előtti ősi társadalmak matriarchálisak voltak. Itt a nők határozták meg a társadalom működését és a nemek viszonyát, beleértve a társadalmi elvárásokat, az alapszintű építőköveit a rendszernek, valamint a szaporodás feltételrendszerét.
Robert Briffault egy brit (mások szerint francia) sebészorvos volt, aki élete delén karriert váltott és kultúrantropológusnak állt. Kutatásaiban a matriarchiális társadalmakba rendeződött, napjainkban foltokban fellelhető törzseket és állatfajokat vizsgálta. Bár teljes életműve fennmaradt, szinte az egész internet azt a pár sort idézi tőle, melyet vizsgálatai során összegzett 1927-ben kiadott könyvében, és fogalmazott meg természeti törvényként.
Így szól a fáma
Briffault szerint:
Nem a hím, hanem a nőstény határozza meg a család körülményeit az állatvilágban. Ahol a nőstény nem tud hasznot szakítani az adott hímmel való kapcsolatból, a kapcsolat nem jön létre.
Briffault további kiegészítései:
A hím által biztosított múltbeli előny nem garantálja a kapcsolat folytonos fennmaradását a jelenben és a jövőben.
Bármiféle egyezség, melyben a hím előnyt biztosít a nőstény számára egy várható jövőbeli együttműködés reményében, azonnal semmissé válik, amint a hím átnyújtotta az adományt.
A jövőben biztosított előny ígérete csupán korlátozott hatással van a jelenlegi és jövőbeli kapcsolatra, mely hatás fordítottan arányos azzal az idővel, míg az előny átadásra nem kerül, és egyenesen arányos a nőstény bizalmi faktorával a hím felé.
Mit is jelent ez számunkra?
Briffault megfigyelése igazolja, hogy a széles közvélekedéssel ellentétben – mely szerint a házasság egy kölcsönös választáson alapuló, pusztán érzelmi megfontoláson alapuló kapcsolat – a kiválasztás 100%-ban a nő döntésén alapuló, tisztán racionális megfontolások alapján végbemenő folyamat, melybe a férfinak nincs komolyabb beleszólása, és melynek keretében a nő a férfi aktuális vagy várható jövőbeli státusza alapján választ magának társat.
Az első kiegészítés azt mondja, a múltban biztosított előnyök a nők számára nem garantálják a kapcsolat fennmaradását. Azaz a férfinak folyamatosan reprezentálnia kell és fenn kell tartania megszerzett státuszát, különben a szakítás idővel egyre valószínűbbé válik. A második kiegészítés szerint miután a férfi biztosította az ígért előnyt, utána a férfi semmiféle jutalomra (nem pusztán szex, hanem érzelmi vonalon sem) nem jogosult automatikusan. Magyarul a nő kívánságának kielégítése nem növeli az ő érzelmi kötelékét a férfi felé. Végezetül a harmadik kiegészítésben arról esik szó, hogy a jövőbeli előnyök ígérete idővel semmissé válik, amennyiben az adott előnyt nem sikerül biztosítani. Ha a férfi státusza nem nő megadott határidőn belül, a kapcsolat elsorvad.
Levonható tanulságok
Először is, nem szabad mindent megadni a nőnek. Soha. A fenti megállapítások a klasszikus bétahím mentalitás pontos leírását takarják, ahol a férfi még a csillagokat is lehozná az égből a nő számára, ám az mégis kosarazza őt a [tetszőleges nagyarcú macsó sztereotípia beillesztendő] kedvéért.
A másik fontos tanulság, hogy a kapcsolat fennmaradásáért folyamatosan dolgozni kell, és a már megszerzett státuszt ápolni, esetleg továbbfejleszteni, különben csakhamar útilaput kötnek a talpunkra. Természetesen a nőkkel kapcsolatosan hasonló kategóriájú elvárás nem fogalmazódhat meg (pl. tartsa a súlyát házasság alatt, vagy lepje meg időnként egy finom vacsorával kedvesét), mert az tömény, felfokozott nőgyűlölet.
Mindenkire nyugodtan rábízom a fenti gondolatok alapos átrágását. Nyitva marad a kérdés, hogy a matriarchiális társadalmakban megfigyelt dinamikák érvényesek-e a mai modern, patriarchálisnak mondott civilizációra is. Szerintem mindenki fel tud hozni olyan konkrét eseteket a saját életéből, melyek a fenti elméletet igazolják, vagy cáfolják. Részemről egy érdekes gondolattal zárom a fenti szövegfolyamot, mely ezernyi szónál is többet mond:
„A férfiak szentimentális álmodozók a puszta racionalitás álcája mögé bújva. A nők tisztán racionális lények a szentimentalizmus maskarájában díszelegve.”
