Figyelem! Ez a cikk jóval a Revolife indulása előtt keletkezett, és archiválási céllal került az oldalra. A benne szereplő információk esetleg elavultak lehetnek.
Bevallom férfiasan, soha a büdös életben nem állna szándékomban komoly kapcsolat céljából regisztrálni a Tinderre, bármennyire is meglepő. Ha van kölcsönös szimpátia és működik a kémia, akkor az élőben még inkább működni fog, és nem kell egy ótvar húspiacon keresztül könyörpunciért kuncsorognom. Amiről minden agyat növesztett ember tudja, hogy kizárólag a profilkép és így a kinézet a döntő az első és egyetlen benyomás kialakításakor, márpedig a nők a férfiak 80%-át átlagon aluli kinézetűnek tartják ezeken az online színtereken.
Mivel Tinderen a szerencsés arcfelépítésű 20%-nyi férfi rúg leginkább labdába, a női hipergámiából adódó arányeltolódásnak köszönhetően ők korlátlanul lubickolhatnak az ingyen szex tengerében. Akkor is megvan számukra a betevő esti huncutkodás, ha 15 match-ből csupán 3 lánynak írnak vissza. Legalább egy úgyis mindig rábólint egy kis mókázásra.
Persze, persze, tudjuk, hogy egy magát valamire is tartó ember nem használ Tindert, de hát ezek a szegény elesett, naiv és ábrándos nők életük végéig reménykednek abban, hogy végre az ötvenedik alkalmi szex és kidobatás után majdcsak megdobogtatják egy valódi Don Juan szívét. Mit sem sejtenek arról, hogy ahogy Don Juan, úgy a Tinderről összelasszózott nagy Ő is fikciós karakter lehet csupán.
Eközben a normális, hosszú távú kapcsolatra elérhető, az igaz szerelemben ténylegesen is hívő férfitársainknak nem sok babér terem ezeken a kirakodóvásárokon. Így azok előbb-utóbb kénytelenek más módon, mondjuk offline-ban ismerkedni a biztos siker érdekében, rosszabb esetben kiábrándultan távozni a randipiacról. A megvilágosultság terhét magukon nem hordozó, komplexusos nőket azonban nem köti gúzsba a józan ész. Mivel az elemi matek sem szakterületük, ezért görcsös rögeszméik gyökeret eresztenek maguknak, miszerint a női felhozatalhoz képest 80%-kal kevesebb partiképes férfi közül is mind elnyerik egy kedves fickó kegyeit. Talán pont ugyanazét, becsatlakozva negyedik-ötödik háremhölgynek a magas, jóképű latin macsó mellé.
A Tinder nem egy, valós párkapcsolatok kialakítása szempontjából ténylegesen komolyan vehető alkalmazás, ezért egyértelmű, hogy butuska eltévelyedett királylánykáink ott próbálnak görcsösen örök szerelemre lelni. Nyilvánvalóan kizárólag az elérhető férfiak 20%-nyi, átlagot megütő halmazát figyelembe véve. A fogaskerék pedig kattog, ahogy kell: mivel a sármőrök korlátlanul megkaphatják azt, amire izgága középső lábuk ingerli őket, és nem is kell nekik több, ezért hülyék lennének elkötelezni magukat egyetlen kéjbarlang mellett.
Derék, feminizmussal fertőzött hercegnőink így pengeéles logikáról téve tanúbizonyságot, még nagyobb vehemenciával szűrik az igényeiknek nem megfelelő úriembereket. Már olyan kritériumokat is csatarendbe állítanak, mint a kiemelkedő kommunikációs stílus, a feltűnően jó modor vagy egzisztencia, és a feltételek száma idővel egyre csak növekszik. Ezt a lécet már egy kicsit bizonytalan, ámde kvalifikált és gáláns úriember leveri. Simán megugorják viszont a pszichopaták, meg az olyan nőcsábászok, akik kisujjból rázzák ki az egyéjszakás szex érdekében nőknél bevethető, bugyinedvesítő hazugságok tárházát. Átvert, szerelmet hiábavalóan kereső lányaink pedig beleesnek ebbe a csúnya csapdába. És újra. És újra. És újra. És…
Természetesen nem minden férfi érzelmi bűnöző tapló. Ezért megjelentek idővel a Tinderen a maximális őszinteség elvét hirdető úriemberek, akik bár nem kívánnak komoly kapcsolatot kialakítani, egyértelműen jelzik ellenkező nemű jelöltjeiknek, hogy ők csupán alkalmankénti kellemes időtöltések céljából vágynának partnerre.
Akad is példaképp egy jól szituált, 30 éves fiatalemberünk, akit Lócinak hívnak. Lóci egy őszinte, nyílt lapokkal játszó, feddhetetlen úriember, aki nem árul zsákbamacskát. Kerek perec megmondja az általa jobbra húzogatott nőknek, hogy igazából csak az esti Netflixezésekhez szeretne partnert keríteni. Mivel Lóci nem hazudik sírig tartó szerelmet, belelovaglást a naplementébe és az előrejelzések szerint egy cuki kiskutyát sem tart otthon, ezért női aggyal vizsgálva Lócit, ő egy pofátlan suttyó. Ejnye, Lóci! Tessék neked is esküvői tortát, gyémántgyűrűt és örök hűséget behazudni a Tinderes hölgyeknek, hogy aztán a könnyed alkalmi dugás után mindenféle megbánás nélkül ghostingolhass, elzárhatatlan könnycsapokat és a beteljesületlen szerelem hamis légbuborékjait hagyva magad után a palira vett lányoknak.
A 40 milliós kérdés persze az, hogy miért is kapaszkodnak a nők ilyen görcsösen ebbe az alja alkalmazásba, ha úgyis tudják, az őszinte és feddhetetlen, nyílt szándékkal közeledő Lócik számukra csupán díszfaszok, a maradék pedig hazug ígéretekkel dobálózó délibáb (további 80% pedig nem létezik)? Nos azért, mert mégiscsak kényelmesebb egyetlen ujjal szépfiúkat jobbra húzogatni, eközben halovány szánalommosolyt ejteni azon szerencsétlen próbálkozók felé, akik nem teljesítik 100%-ban a face control szigorú előírásait, mint tevékenyen és akár csak minimálisan komolyan vehető szándékkal kutakodni saját szintjüknek megfelelő partner után a valódi életben. Elvégre az offline ismerkedés 2016-ra jóformán kihalt, manapság csak a lúzerek hajlandók erre, ahol az átlag nő számára az egyetlen emlékezetes stimulust az nyújtja, ha valaki egy szórakozóhelyen hátulról nekik dörgöli a farkát.
Mivel a roppant komplexusos Tinderes hölgyeink számára elképzelhetetlen, hogy önállóan is jól érezzék magukat a bőrükben, így részükről a boldogtalan posvány is optimálisabb annál, mint hogy egyedül maradjanak. Ezért aztán mindig lesz az érzelmi bűnöző kanok számára elegendő kiaknázandó erőforrás. Eközben valóban szeretni tudó, kicsit önbizalomhiányos, de könnyen produktivitásra fogható és egyébként mentálisan megfelelően funkcionáló férfiak tömegei oldódnak fel a láthatatlanság ködében. Mert nem ütötték meg a Tinder-mércét, hogy vállalhatók legyenek jobbra húzogatás szempontjából.
A Tinderre panaszkodó udvarhölgyeink viszont olyan kapcsolatokat szeretnének, ahol a férfinek teljesen megszűnik önálló élete lenni. Szeretnének egy szerencsétlen alakra rátelepedni minden nyűgükkel és bánatukkal, vállukon mind az ötven egyéjszakás dugásból keletkező súlyos pszichés sérüléseikkel. Természetesen az ilyenektől egy aktív kapcsolatban sem várhatnak el mást szerencsétlenül járt férfitársaink, mint hogy állandó validációs közegként kontrollálják ezek a nők a cselekedeteiket a klasszikus jó kutya – rossz kutya viszonyrendszerben. Aki erre esetleg hajlandó lett volna, azt kosarazták, a maradék pedig köszi szépen, jól elvan az alkalmi szexszel mindenféle felesleges körítés nélkül. Minek is kellene némi tejért cserébe megvásárolni egy egész tehenet?
Hölgyeim, talán itt az ideje megbarátkoznotok Lócival, hátha hajlandóságot mutat némi időszakos légyottért cserébe beszállni az iPhone-otok törlesztőjébe.
