A munkaerő nagy felmondását és tömeges elvándorlását követően egyre több szabadságjogot nyernek maguk részére a kizsákmányolt dolgozók. Szemlátomást véget ért a van száz másik a helyedre, meg a nem válaszolunk az önéletrajzodra korszaka.
Mindezt a kapitalisták nyilván nem nézik jó szemmel, úgyhogy máris elkezdtek ténykedni a tendencia visszafordításán.
Nem hatnak részünkre újdonságként törekvéseik, ám Barry Biffle, a Frontier Group Holdings fapados légitársaság vezére olyant is nyíltan kimondott, melyet a többi kapitalista CEO legfeljebb elitista fajtatársai fülébe sugdosva merészelne kiejteni a száján. Biffle szerint:
Lustákká váltunk a COVID idején. Most komolyan, a munkáltatók továbbra is engedik az otthonról bedolgozást? Ez beteges, nem? … Itt az ideje emlékeztetni az embereket, hogy ők dolgoznak a munkáltatóiknak, nem pedig fordítva.
Először is: nem úgy volt eredetileg, hogy minden kapitalista viszony két egyenlő fél közti tárgyalás által létrejött, kölcsönösen előnyös szerződés? Ennek hazugságával házalnak a libertáriusok, hogy egy hajléktalanság szélén vergődő magánszemély azonos hatalmi pozíciót élvez egy dollármilliárdos multinacionális vállalatéval.
Másodszor: biztos, hogy a munkaerő vált lustává, és nem ti kergettétek ki őket az ültetvényről vagy taszítottátok őket komplett magatehetetlenségbe, mikor maszkokat, fertőtlenítőket, távolságtartást, vakcinákat parancsolgattatok rájuk vagy beléjük? Kirugdaltátok az egészséges, produktív embereket, maradtak nálatok a semmiféle egyéb perspektívával nem bíró, bármit magukba eregető passzív bábok, kiknek egyetlen életstratégiája, hogy majd elevickélnek valahogy a koporsóig, addig meg mindenki hagyjon békén.
Mikor rátekintek az idei többlet-kapacitásra, összehasonlítva a 2019-es állapotokkal, miért van egyre több dologtalan ember beosztva a repülőjáratokra? Azért, mert nem annyira produktívak, mint voltak korábban. És nem vagyunk egyedül ezzel. Minden vállalattól azt hallod, hogy produktivitási problémákról beszélnek.
Hát igen, dolgoznak a vakcinák, a lezárások, megteremték a jogfosztások a gyümölcsüket. Vegyük észre, hogy a munkaerő nem lázadozik és kel fel, ahogy tette azt évszázadokon keresztül, jobbára teljesen hiábavalóan, hanem rezignáltan várja a világvégét, ők maguk a világfolyamatokkal szemben semmit nem tudnak tenni. De dolgozni azért be kell járni, persze. Az se mentség, ha éppen egy aszteroida csapódik be a házadba.
Biffle aztán kifejti, hogy mind a COVID, mind a home office hatalmas pofont adott a produktivitásnak. Ő maga nem úgy ítéli meg, hogy az otthoni munkaerő produktivitása nőne.
Egy másik aspiráns, az ingatlanbizniszben utazó Tim Gurner a következő szónoktatot hintette el az idei Property Summit eseményen:
Növelnünk kell a munkanélküliséget. 40-50 százalékot kell ugornia a munkanélküliségi rátának véleményem szerint. Fájdalmat akarunk látni a gazdaságban. Emlékeztetnünk kell az embereket, hogy ők vannak a munkáltatóikért, nem pedig fordítva.
Egy rendszerszintű változás következett be, ahol sok munkavállaló úgy érzi, igazán szerencsésnek mondhatja magát a munkáltató, amiért az nekik dolgozik… holott fordítva kéne lennie. Fel kell számolnunk ezt a viselkedést, és ezt a gazdaság felforgatása által tudjuk elérni.
Szerte a világon igyekeznek a kormányzatok növelni a munkanélküliséget, hogy visszahozzanak valamiféle normalitást. Így kevesebb arroganciával találkozunk a munkaerőpiacon, úgyhogy ezt kell folytatni.
Tim Gurtner ugyanaz a figura, aki elterjesztette, hogy az avokádós szendvics miatt nyomorog a Z-generáció.
Monológjában lelepleződik a kapitalista rendszer tényleges valósága. Minél többet és keményebben dolgozol, annál kisebb jövedelmet kapsz és annál közelebb sétál ajtódhoz a munkanélküliség réme. Ha jól élsz, nincsenek anyagi gondjaid, megteheted, hogy átmész másik munkáltatóhoz, amely megbecsül téged, azzal te szabotálod a kizsákmányolók profitját. Tipikus vadkapitalista delúzió.
Másik paranoid skizofrén hallucináció, mellyel a vállalatvezetők régóta házalnak, hogy a korgó gyomor majd visszavezeti a szolgákat az ültetvényre. Mivel napjainkban a legalantasabb, leglenézettebb munkakörök is roppant erőteljes erőkifejtést vagy komplex gondolkodást kívánnak, a mesterséges deprivációban tartott szegények nem képesek megfelelni a modern kapitalisták igényeinek. Akinek korog a gyomra, az nem tud hatékonyan dolgozni, sem normálisan gondolkodni.
Ahogy láthatjuk, ugyan a kapitalista mentalitás mit sem változott az eltelt évszázadok óta, a kizsákmányolt kasztok egy tulajdonságukban alkalmazkodtak a szisztémához, ráadásul mindezt nem is tudatosan teszik. Egyre kisebb hatásosságot mutatnak velük szemben a különféle fenyegetések és büntetgetések, mert ha ígyse-úgyse tudok megfelelni a munkáltatók követelményeinek, akkor tökmindegy, hogy kepesztek-e keményen a végső öngyilkosságomig valami alantas és antihumánus állásért, vagy pedig végigtolok még egy Mass Effect epizódot.
Néhány órányi örömérzet is több, mint a zéró életöröm, melyet a kapitalizmus nyújt. Ha ennyi jut, hát ennyi jut. Mit van mit tenni.
Ehhez a témához kapcsolódik még az élménykapitalizmus felfutása. A COVID-ot megelőző évtizedben úgy válhattak egyesek félig-meddig függetlenné az elnyomó és kizsákmányoló munkáltatóiktól és folytathattak fesztiválozó, youtuber, utazó vlogger vagy influencer életmódot, hogy életen át megbéklyózó kötelezettségeikről, mint családalapítás, gyerekvállalás, lakás és autó vásárlása örök életükre lemondtak.
A temérdek számolni képtelen ostoba szerint egy filléres okostelefon, vagy épp a fentebb nevezett avokádós szendvics végett nem telik a fiatalságnak ötvenmilliókért hirdetett szobakonyhás starter home-okra vagy százmilliós kiadásra két-három gyerek taníttatásáért.
Y-generációtól felfelé tehát a nincstelenek szabadabbak, függetlenebbek, és többnyire jobban is élnek magántulajdonaik által megkötözött boomer társaiknál. Ám a szellemi függetlenség ára a rendszer követelményeinek sutba vetése.
Mivel nem éri meg dolgozni, a munkás osztály nagy része végleg elvesztette minden motivációját a munkahelyeken való sertepertélésre. Az ültetvényen maradt maradék majd megtapasztalhatja a csökkenő reálbérek áldásos hatásait, ha továbbra sem kívánja megtanulni a leckét.
