Nagy mellénnyel jelentették be az elmúlt évek során a közgazdász beszélő fejek, hogy a készpénz uralmának vége. Kiváltképp a COVID-ármány alatt zuhant nagyot a szeretett bankók népszerűsége, amikor ama mantra mentén taszították a lakosságot félelembe, hogy a papírpénz halálos kórokozók tömkelegét hordozza magán.
Mióta feloldották a korlátozásokat, a készpénz hanyatlása gyakorlatilag 180 fokos fordulatot vett. Mostanra olyan helyeken is újból hódít a jól megszokott és bevált bankó, ahol 1-2 évvel korábban a kártyás és érintéses fizetés diadalát ünnepelték az új világrend apologétái.
A készpénzes fizetésre való visszatérés zászlóhordozója az Egyesült Királyság, ahol több mint egy évtized zsugorodását követően idén első ízben tört ismét élre a fizikai font népszerűsége.
Ami leghihetetlenebb, hogy a 16-34 év közti fiatalok képezik a készpénz új apostolait, akik ezek szerint hiába hordoznak pólyás koruk óta okostelefont a zsebükben, mégis tisztában vannak a gyakorlatilag bármikor szabadon elrabolható vagy feltörhető számlapénz és virtuális valuták veszélyeivel.
A pénzügyi tudatosság új generációs proponensei úgy látják, sokkal egyszerűbb lekövetni és beosztani készpénzes kifizetéseiket, mint mikor virtuális számláikat kísértgeti az öncélú költekezés szelleme. Tízből kilenc közülük abszolút nélkülözhetetlennek találja készpénztartalék felhalmozását, kiváltképp a mai infláció sújtotta időkben.
A britek pozitív példáját követi a komplett eurózóna, merthogy e régió polgárai továbbra is ragaszkodnak a készpénz forgatásához mindennemű ellentétes előjelű incentíva ellenére.
Az EU-ban komoly belharcok zajlanak a készpénzpárti és az azt kivezetni kívánó hatalmi csoportosulások között. Mindennemű digitalizáció-erőltetés ellenére azonban a digitális euró bevezetésével megbízott Európai Központi Bank hivatalos határozatban tör lándzsát a készpénzes tranzakciók szentsége mellett!
A frankfurti székhelyű ECB odáig megy, hogy sürgeti az EU-törvényhozókat: azonnal tiltsák be a készpénzmentes vásárlást erőltető vállalkozók tevékenységét! Ne létezhessen olyan üzlet az EU-n belül, amely nem fogad el készpénzt a vásárlóitól, hanem kizárólag kártyával vagy virtuális kredittel lehet náluk a befizetéseket teljesíteni. Az üdvös rendelkezés szöges ellentétben áll az Európai Bizottság nedves vágyálmával, kik kifejezetten forszírozzák a digitális tranzakciók minél fokozottabb terjedését.
Az ECB álláspontja szerint az euró érmék kizárása a vásárlásokból aláássa a pénz legális fizetőeszköz szerepét, s gyengíti az eurózóna integritását.
Az sem jelent felmentést a törvény alól az ECB-tervezet szerint, ha egy üzlet kifejezetten jelzi a bejárati ajtaján, hogy náluk csak kártyával vagy kuponnal lehet fizetni.
Igazából még e tényezőkben sem merül ki a készpénz újbóli felemelkedése. Jó egy évtizede hivatalos EU-incentíva, hogy a készpénzes tranzakciók felszámolását kezdjük a nagy értékű befizetések visszaszorításával. A vállalatok 1000 euró feletti befizetéseiket kizárólag utalással teljesíthetik, bankjegyekkel nem.
Még eme diktátum is folyamatos visszaszorulást szenved el, miután ezt az 1000 eurós limitet a legtöbb tagállam nem tartja be, és idén márciusban az EP-képviselők megegyeztek, hogy az összeghatárt 7000 euróra tolják ki.
Akárhogy kapálódznak a bankszámlák és virtuális kreditek szerelmesei, a készpénz továbbra is királyként regnál a legtöbb európai tagállamban, kiváltképp azokban, melyek az unió gazdasága szempontjából legbefolyásosabbnak számítanak.
A német polgárság olyannyira ragaszkodik a készpénzhez, hogy még a Brüsszel által nagy kegyesen engedélyezett 7000 eurós limitről sem akarnak hallani. Eme országban a készpénzes vásárlások továbbra is messze ledominálják a banki tranzakciókat.
Arról nem is beszélve, ahogy azt az ECB szóvivői szintén tudtunkra adták, a küszöbön álló digitális euró is első körben a magánbankok számlapénzét váltaná le, nem pedig a kézzel fogható valutát. Ez nagy hasbaszúrás a bankszektor rajongóinak, akik úgy képzelték, a boldog-boldogtalan részére átjáróházakként üzemelgető bankszámlák válnak domináns instrumentumokká, melyekről csak úgy hasraütésszerűen leporszívózhatnak a naffiához hasonló bűnszervezetek egy számukra tetsző összeget.
Szintén hatalmas fiaskó, hogy a komplett eurózónára igaz ama állítás, hogy a befizetések abszolút többsége készpénzzel történik. Svédország kivételével – amely pont hogy nem eurót használ – sehol nem domináns a fiktív virtuális kredit.
Nemcsak a lakosság körében, hanem egyes haladó szellemiségű államigazgatásoknál is szavatolásra került a készpénz szentsége. Ausztria épp egy készpénzes befizetéseket védő törvénycsomagot készít elő, Szlovákiában pedig már be is vezették azt. Oly vehemenciával állnak ki a valódi pénz mellett, hogy egyenesen az alkotmányba foglalták annak szentségét.
A tavaly kirobbant ukrajnai háború, valamint a CBDC koncepció inspirációjául szolgáló kriptovaluták és NFT-k bukása csak tovább rombolta a virtuális pénzekbe vetett össznépi hit mértékét.
Az angol fiatalok attól rettegnek, hogy Vlagyimir Putyin meghackeli az ő virtuális pénztárcáikat, s mindent elrabol tőlük. Björn Eriksson, az Interpol egykori igazgatója és a készpénz-mozgalom egyik vezető élharcosa szerint korábban az idősek és kiszolgáltatottak védelmére apellálva voltak csak képesek a készpénz kivezetésének gátat szabni, mostanra azonban megérkezett a várt mumus Putyin, a Bitcoin-hackerek és a globális pénzmosó hálózatok képében.
A hazai portálok rekord számban cikkeznek arról, hogy banki csalások garmadája lepte el a teret, s a csalók egyre fondorlatosabb eszközök bevetése mentén próbálkoznak az áldozatok számláinak lecsapolásával.
A bűnöző NAV bármikor foganatosíthat ok nélküli és önkényes inkasszót az áldozatok bankszámláján, még a saját működésére vonatkozó törvényeket sem szükséges betartania. Ha perre viszi baját az áldozat, a NAV rendszerint nem utalja vissza az illetéktelenül elrabolt pénzt, ehelyett legfeljebb adójóváírást eszközöl, de ennek lehetőségét is úgy kell kiverni belőle.
A bankok világszerte milliószám szüntetik meg önkényesen azok bankszámláit, akik nem fújnak egy követ az intézmények hivatalos ideológiai nézeteivel, vagy merészelnek az ügyintézőknek nem tetsző hangnemben reklamálni.
A bankszámlák, kártyák és tranzakciók díja kezd egyre elviselhetetlenebb szintre növekedni, miközben a készpénz praktikus, gyors és kényelmes alternatívája mindezeknek. S még a rablógyilkos terrorista NAV sem üti azt ki egykönnyen a kezeink közül.
Gyakorlatilag tehát semmilyen érv nem szól egy hétköznapi polgár részére a bankszámlák felesleges és költséges fenntartása mellett. Nemzetközi tranzakcióknál, nagyvállalatokban persze más a helyzet, de hétköznapi befizetéseknél, melyekkel a nagyvilág polgárainak 95%-a találkozik leginkább csak fejfájást, szorongást, terrorveszélyt és önkényes kisajátítást keletkeztet egy bankszámla istápolása.
Az apologéták által szőnyeg alá söpört veszélyei a digitális pénzeknek viszont nagyon is valósak. Nyilván az elsődleges halálos veszélyt a már emlegetett központi kontroll és önkényes kisajátítás lehetősége jelenti, ám hétköznapi életünkbe is temérdek pokoli pillanatot hozhat a digitális pénz. Elegendő csak az utóbbi hónapokban elburjánzó technikai problémákra gondolni:
– Az angol Barclays bank webes és fizetési szolgáltatásai órákra elérhetetlenné váltak.
– A Citibank szingapúri fiókjai 12 órás leállást szenvedtek el, s az ország pénzügyi hatóságának kellett közbelépnie, hogy a lakosságot készpénzhez juttassa.
– 11 Japán bank szenvedett el rekord hosszúságú, kétnapos leállást, mely idő alatt a számlái tartalmához sem férhetett hozzá senki.
– A kanadai Moneris vállalat az ország teljes elektronikus fizetési rendszerét lebénította.
– Idehaza a K&H szenvedett el nagyobb leállást júniusban, amikor több fiókot teljesen bezártak, az ATM-eket pedig hozzáférhetetlenné tették.
– Természetesen a tavasz során keletkezett temérdek bakcsődről se feledkezzünk meg.
Még radikálisan kártyapárti országokban, mint Svédország is igyekeznek a regulátorok visszaállítani a készpénz befogadását. Beszédes adat, hogy a svéd készpénzállomány mértéke 1%-a a GDP-nek, míg Amerikában ugyanezen mérőszám 8, az eurózónában 10 százalékot mutat. Svédországban oly előrehaladott a transzformáció, hogy a turisták kivételével soha senki nem fizet készpénzben a javakért és szolgáltatásokért.
Ennek ellenére kiváltképp az ukrán háború nyomán a törvényalkotók megneszelték, hogy óriási veszély leselkedik a digitális fizetés istenségében hívő svéd lakosságra. Így kénytelenek voltak törvénybe foglalni annak kívánalmát, hogy az ország bankjai és financiális vállalatai továbbra is biztosítsanak készpénzes szolgáltatásokat a polgárok részére.
A digitális euró ügye tehát halad ugyan, ám jó pár évtizedet igénybe vehet, mire mind biztonság, mind bizalom szempontjából a népesség alkalmasnak látja azt a készpénz leváltására.
Azt hihetnénk, a globális pénzügyi nagyhatalom Amerikában radikálisan más szokásjog uralkodik, pedig dehogy!
Amerikai törvényhozók, bankárok, sőt, a központi bank belső ellenzékét alkotó személyek kéz a kézben utasítják vissza a bevezetendő digitális pénz ötletét! Mindez érthető, hiszen ahol megpróbálták áterőltetni annak ideáját a népességen, ott gazdasági összeomlás és központilag finanszírozott terrorizmus lett a folyamat vége.
A CBDC-vel szemben megfogalmazott leglesújtóbb kritika, hogy ellentétben az azt idolizálók apologetikájával, tökéletesen lehetetlen azt privát valutaként előállítani. Akárhogy is igazgatják annak bevezetését, vagy tökéletesen lekövethető, sőt, megfelelő jogosultságokkal bíró személyek által eltéríthető tranzakciókat nyerünk, vagy pedig maguk a hatóságok sem férhetnek hozzá azokhoz.
Vessük össze ezt a szisztémát a készpénzzel, amellyel végzett mindennemű befizetés tökéletesen anonim, s a készpénz útja a jegybanktól vissza a jegybankig egyáltalán nem követhető le tűpontos precizitással.
Az amerikai CBDC bevezetésének egyaránt útját állják a financiális belső ellenzék mellett az amerikai kongresszus republikánus képviselői és maga a Fehér Ház is, bár Joe Bident egyáltalán nem nagy ördöngösség aláírásra bírni.
Egyes tagállamok, mint Alabama vagy Florida törvényileg is betiltották a CBDC lakosságra kényszerítését. A regulátorok szerint a Federal Reserve nem léphet fel kereskedelmi bankként, hogy a polgárok pénzügyeit önhatalmúlag átlássa és kontrollálja. Ez kizárólag a klasszikus bankszektor joga lehet.
