Népszerű tévhit az adóztatással kapcsolatban, hogy arra azért van szükség, hogy az állam fedezze belőle kisebb-nagyobb kiadásait, illetve a politikusok zsebébe is gazdagon jusson a lakosság által áldozatos munkával kuporgatott tallérokból.
A „basic economics” felkent papjainak ennyire telik. Mi, megvilágosultak pontosan jól tudjuk, hogy adóztatásra azért van szükség, hogy az emberek zsebében lapuló pénzt úgymond meg lehessen semmisíteni. A pénzteremtés hivatalos módja ugyanis a következőképp zajlik: a bank hitelez a nagyvállalatok és a lakosság részére, melyet követően a levegőből létrehoz egy folyószámlát a hitelt felvevő részére megfelelő mennyiségű nyilvántartott számlapénzzel. A jegybank feladata, hogy a kiadott hitelnek megfelelő mennyiségű készpénzt előállítsa, hogy az foroghasson a gazdaságban. A levegőből teremtett számlapénzt (ami valójában kredit) az adósság visszafizetése megszünteti, a készpénz kivonása a forgalomból pedig adóztatás révén zajlik. E folyamat által a forgalomban lévő készpénz mennyisége jól kordában tartható a mainstream közgazdászok szerint.
A fenti kis okosító gyorstalpaló tanfolyam révén már jól érthető, miért is kíván egy magánbank belepofázni abba, hogy az államok milyen módon adóztassák meg a csupasz bőrig nyúzott lakosságot.
Egy újonnan keletkezett papírfecnijük szerint az államok vessenek ki 5%-nyi adót az otthonról távmunkában dolgozókra, hogy a beszedett pénzből javíthassanak a home office-t választani nem tudó munkások jólétén, például extra támogatásokkal.
A Deutsche Bank vezetősége eszerint nem tudja, hogy e célból működnek a különféle cafeteria-juttatások, illetve bejárási támogatások (már amelyik országban nem verték szét őket), illetve hogy home office-ból dolgozni úgyszint jelent extra költségeket a munkás részére, például megnövelt villanyszámla és fűtési díj, illetve gyorsabban elhasználódó elektronikai eszközök képében. Emellett a munkáltató kötelezheti őket valamilyen produktivitásnövelő célzatú online szolgáltatásra való előfizetésre is előfeltételül a home office-hoz.
Mint ahogy minden eszement kretén ötletnél, úgy jelen esetben is egy hátsó szándék húzódik meg a Deutsche Bank vergődő ötletelgetése mögött. Üresednek ugyanis a gigantikus irodaházak, melyek nyakló nélküli össze-vissza felhúzására tonnaszám okádták kifelé a hitelt. Hiszen véletlenül sem produktív kapacitásokba érdemes befektetni, hanem kizárólag parazitikus bérlemény-konstrukciókba, melyek gazdagon táplálják cupákkal a milliárdosokat, a társadalom maradékát pedig bérletrabszolgaságra kárhoztatja.
A számos megrekedt beruházási hitel révén a Deutsche Bank pénzügyi mutatói csakhamar földbe fúródnak, a gazdaságban pedig ott pörög a számtalan visszafizethetetlen, toxikus hitel nyomán keletkezett készpénz, mely vagy a lakosságnál marad elköltetlenül, vagy pedig muszáj lesz még otthonaikban is utánuk nyúlkálni nyálkás mancsaikkal, hogy kiemelhessük zsebükből a valós fedezettel többé már nem rendelkező papírfecniket, nehogy véletlenül csúnya, rossz, gonosz hiperinfláció legyen a folyamat vége.
A home office, valamint távoktatás kényszerű bevezetése óta jelentősen megnőtt az egyes hatalmi körök kedve az emberek után nyúláldozni saját otthonaikban. A Nagy Testvér immár hálószobánkhoz is követeli magának a mesterkulcsot.
A Deutsche Bank viszont jobban tenné, ha inkább a saját háza táján sepregetne, mert bizony van mit.
