Ezek a közgazdászok nagy mesemondók. Rendre jól megszakértik a komplett világ működését, aztán lesnek, mint hal a szatyorban, mikor az általuk jósolt eseményeknek rendre az ellenkezője teljesül.
Nem kizárólag e förtelmes áltudomány képviselőinek fejére sötét felhőként telepedő ostobaság tehet a globális gazdaság vagy épp nemzetgazdaságok általuk való rendszeres földbe állításáról. Olykor meglehetősen racionális, úgymond szándékosan előidézett gazdasági összeomlások, pénzügyi holokausztok, lakossági elszegényítések révén garantálja magának a hatalom a tartós bebetonozottságát, megakadályozandó a befizetetlen csekkek árjában fuldokló lakosság ébredését.
A közgazdaságtan tehát kétélű fegyver, egyszerre a primitív sarlatánok tenyésztelepe és a lakosság leigázására igyekvő hatalom véletlenszerűen, de azért kontrolláltan elszabadított hajóágyúja.
Ezek az újkori Benedek Elekek most a soha nem látott rekordokat döntögető infláció kapcsán adják egymásnak a kilincset a tévéstúdiókban és napilap-szerkesztőségekben, hogy megmagyarázzák a bizony hitványukat, miért nem képesek az immár másfél évtizede permanensnek mondható gazdasági hanyatlást lefékezni, pláne visszafordítani.
A probléma már ott elkezdődik, hogy az absztrakt gazdaság az élő és hús-vér emberiségtől tökéletesen különálló és immár a kapitalista munkáltatók által is elismerten velük semminemű közösséget nem ápoló szisztémává mutálódott, aminek kizárólagos célja saját maga életben tartása. Ezt pedig az élő ember lelkének kiszipolyozása, testének kifacsarása által teheti. A gazdaság és lakosság közti viszonyrendszer tökéletesen egyirányú: a népesség szolgálja élete végéig feltétel nélkül és hűségesen a szisztémát, amiért cserébe az az égvilágon semmivel nem tartozik viszonzásképp.
Mindez nem az én magánvéleményem, hanem a 2023-as tusványosi fesztiválon elhangzott egyik előadás munkáltatói brancsának, mellettük temérdek nemzetközi vállalkozónak a véleménye.
Mivel ezek a burzsuj senkiháziak egyre sűrűbben kapnak őszinteségi rohamot, még azt is nyíltan felfedik, aminek szándékát ez idáig legalább szemérmesen szégyellniük illett: szó sincs kölcsönösen előnyös együttműködésről a munkáltató-munkás viszonylatban. Az élő munkaerőnek alanyi jogon és feltételek támasztása nélkül kötelessége hajlongni és rabszolgáskodni magasságos újkori földesurai részére.
Így ágyaztunk meg a rekord mértékű inflációt körítő össze-vissza magyarázkodásnak, amiért hogyhogynem a rendszerrel semminemű viszonyt nem ápoló és annak irányításában részt nem kapó, védekezésképtelen lakosságra kenik az egyre elviselhetetlenebb árszínvonal kiváltó okát:
Miután lezajlott az utóbbi évtizedek leggyorsabb monetáris szigorítása a legtöbb jegybanknál, már van idő elemezni, mit kellett volna máshogy tenni. Örökérvényű szabály volt, hogy a fedezetlen pénzszórásnak infláció a vége, de valahogy nem akartak ezzel szembe nézni.
Most, hogy sikerült megfékezni az infláció emelkedését, sőt, már erősen csökken minden fejlettebb gazdaságban, sok jegybank azon gondolkozik, meddig tartsa fenn a magas kamatokat, mikor kezdhet lazítani. Attól félnek, hogy ha túl korán kezdik el, akkor megszakad az inflációcsökkenés folyamata.
Ami megdöbbentő: ugyanezek az érvek hangzottak el nem is olyan régen, csak pont fordítva. Mind az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed, mind az Európai Központi Bank (EKB) ódzkodott egy darabig a kamatemeléstől, mikor már szárnyalt az infláció. Arra hivatkoztak, hogy biztos csak átmeneti dologról van szó, amely hamar múlik, és akkor újra küzdhetnek a deflációs veszéllyel.
Ami az eszközvásárlásokat illeti, a többség belátja, hogy ezt az eszközt alapesetben nem szabad gazdaságélénkítésre alkalmazni, mivel a fedezetlen pénz, amint most is láttuk, előbb-utóbb felhajtja a fogyasztói árakat:
A két kiemelten figyelendő kulcsszó itt a fedezetlen pénzszórás és az az általi fogyasztói árfelhajtás.
A sarlatán beszélő fejek szerint – mivel erre kaptak megrendelést – már megint ez a csúnya, rendetlen lakosság húzta ki a gyufát, amikor a COVID-válság alatt egyrészt fedezetlen ingyen milliárdokat kapott állam bácsitól, majd ezeket az összegeket felelőtlenül elverte az üzletekben, ezzel generálván a végzetes inflációt.
E narratíva már ott megbukik, hogy a legtöbb országban a lakosság egy büdös fillér támogatást nem kapott a karantén alatt, de ha jól emlékszem, az amerikai polgárok is egyszeri 700 dolláros csekk mellé kapták a jó tanácsot, hogy bírják ki ennyivel a két hétnyi lezárás feloldásáig – mely két hét végül hogyhogynem ugyanennyi évvé konvertálódott.
Magyarországon még ennyi sem járt a sanyargatott jobbágyoknak, mégis idehaza lett a legmagasabb az infláció a komplett unióban. Hol van hát a kutya elásva?
Ezek a lakossághibáztató gazemberek – nem véletlenül vannak kvázi emberiségen élősködőkként is meglehetősen jól tartva – nem hogy elhallgatják, egyenesen visszájára fordítják ama tényt, hogy a karantén esztendei alatt kinyomtatott és szétszórt több billió dollár, euró és forint maradéktalanul, gyakorlatilag az utolsó fillérig a milliárdos burzsuj oligarchák, nagyvállalatok és államhatalmak zsebében landolt!
A lakosság nemhogy semmit nem kapott, de erőszakkal verték rá a 2020-tól ismét lejtmenetbe kapcsolt reálbérek méltóságteljes elfogadásának követelményét és a karhatalom által rájuk erőszakolt „járványvédelmi” intézkedések, mint PCR tesztek, maszkok, fertőtlenítők, bírságok és közvetve a halálos méregvakcinák beszerzési költségeinek utolsó fillérig való kicsengetését.
Magyarán, mialatt a népesség jó 4 éve folyamatosan szegényedik és az égvilágon semmit nem lát az állítólagosan az ő jólétéért kinyomtatott ingyen billiókból, megélhetési költségeiket még jól fel is srófolta a hatalom a maga förtelmes és vérmes terrorjával, továbbá felesleges, vagy egyenesen gyilkos „egészségvédelmi” termékek megvásárlására kényszerítéssel.
Logikusan következik mindebből, hogy a csökkenő reálkeresleteivel agonizáló népesség nem lehet a fogyasztói árak felhajtásának kiváltó oka. Kizárt dolog! Miért van akkor ténylegesen ekkora infláció, ha az agyonhibáztatott és rugdosott népességet ártatlanul feszíti keresztre a mélyen nem tisztelt sarlatán közgazdász kar?
Íme a roppant áldatlan és a lakosság megélhetését súlyosan veszélyeztető áremelkedés konkrét kiváltó okai.
– Vállalati profitabilitás: a rekordokat döntögető inflációt 55 százalékban magyarázza a kapitalisták zsarnoksága. Árat emelnek, mert megtehetik. Kiváltképp a létszükségleteket, mint élelem és fedél illethetik szinte korlátlan árnövekedéssel.
– Burzsuj kapzsiság: a COVID-karantén idején ingyen billiókat ajándékba nyerő milliárdosok, dollármilliomosok elszedik a lakosság elől a szükségleti cikkeket, ingatlanokat és felhalmozzák azokat a maguk kénye-kedve szerint. Kiárazzák a lakosságot a szükségletekhez jutásból.
– Mesterséges kínálati válság: a kapitalisták kevesebb élelmet és használati cikket állíttatnak elő, hogy felhajthassák az árszínvonalat. A profitmaximáló tevékenység következménye a drágulás és áruhiány.
– Tömeges kínálati sokkok: az emberek vagy önálló döntésükből, vagy kényszerűen tömegével hagyták el az ültetvényt a COVID-terror alatt és után. A hiányzó létszám kapacitáshiányt generál, ami radikálisan felhajtja a termékek és szolgáltatások előállítási költségeit.
– Külkereskedelmi válság: COVID előtt már szinte minden termék, nyersanyag Kínából származott. Kína bezárulásával és a zéró COVID politikával az olcsó beszerzés lehetősége tova illant, a piaci szereplők kénytelenek magasabb árszínvonalú vagy kisebb kapacitást kielégíteni képes beszerzési forrásokat felkutatni.
– A COVID-intézkedések gazdasági holokausztja: az államoknak, vállalatoknak és lakosságnak kamatos kamatostul kell megfizetniük az általuk okozott COVID-tébolyda költségeit, melyek összege legoptimistább becslések szerint is 20 billió dollárra rúg. Ez beépül a termékek és szolgáltatások árába.
– Bedőlő beruházások, mint a kínai Evergrande vagy Joe Biden infrastruktúra-fejlesztő csomagja. Köszönhetően jó nagy részben a COVID-terrornak, a munkaerő mobilitása felszámolódott és a vállalatok nem találtak elég munkaerőt a billiókkal kitömött fejlesztések megvalósításához. Az eredmény komplett országok költségvetését kitevő mértékű gazdasági veszteség. Ezt is le kell törleszteni valakinek.
– Hitelválság: mivel minden pénz egyben hitel, az elszegényedett és ezért adósságai törlesztésére képtelen lakosság befizetéseinek elmaradása végett nem lehet a felesleges pénzt hatékonyan visszaszedni a gazdaságból. Így jelentős infláció keletkezik.
– Dollármilliárdos csalások: kripto, NFT, 5G kiépítésének kudarca, 15 perces városok csődje. Ezek a pénzek mind elvesztek, de valahol ki kellett kötniük.
A fentieket összegezvén, az uralkodó osztály aberrációja, fogyatékossága és szociopátiája, valamint az általuk elkövetett gazdasági csalások tehetnek a rekordokat döntő inflációról. A monetáris politika totál csődöt mondott, miután a pénz visszaszedése a lakosságtól lehetetlen, a gazdagoktól meg reménytelen. A lakosságnak az égvilágon semmi beleszólása nincs a folyamatokba.
Örülök, hogy segíthettem.
