Márciusban még jókat kacarásztunk a lejtmenetbe kapcsolt tőzsde vergődésén. Úgy tűnik, örömünk koraérettnek bizonyult.
Az elmúlt fél év során oly mértékben lövelltek vissza az égbe a részvényárfolyamok, hogy azok értéke 60%-kal még túl is szárnyalja a koronavírus-járvány berobbanása előtti szintet. Ahogy egy JP Morgan-től származó papír tárgyalja: a tőzsdének végül nagyon is jót tett a karantén, illetve az abból következő gazdasági összeomlás.
A JP Morgan, mint az USA legnagyobb bankja, a következő két tényezőt találta a paradox jelenség indokául:
– A fokozott eladósodásból keletkező pénzbőség egy része a tőzsdén köt ki (lásd még 1929).
– Ha valami mégis rosszul sülne el, a FED úgyis kisegíti a részvényindex-lufit ingyen pénzzel.
A burzsoázia annyira bekábult a sok ingyen ebédtől, hogy bármiféle, kijózanító célú beavatkozás azonnali hatállyal a földdel tenné egyenlővé a kapitalizmust, méretesebb összeomlást generálva, mint az 1929-es nagy gazdasági világválság volt. Ezért a heroinista kapitalisták folyamatosan újabb és újabb végtelen ingyenpénz-hegyeket követelnek a zsebükbe, különben az egész világgazdaságot és vele a fél emberiséget rántják magukkal a sírba. A JP Morgan ezért bizakodó a tőzsde további gyarapodása tekintetében:
Bár rövid távon negatív hatással bírtak, a lezárások és a belőlük következő növekedési gyengélkedések közép -és hosszútávon megerősítik a fenti likviditási tényezőket a több QE, és így több likviditás-kreáció révén.
Peter Schiff, az osztrák iskola közgazdásza kifejti: a reálgazdaság (ipari kapitalizmus) fájdalma a tőzsde gyarapodása. Vagyis újfent kiderült, hogy a kapitalizmus lényegében zéró összegű játszma, és a gazdag burzsoázia zsebében az azokért megdolgozóktól elrabolt tallérok csörögnek.
