A kobrahatás némiképp humorosnak mondható jelenségét követően ismét egy nem kevésbé jelentős közgazdasági fogalmat mutatnék be, melynek ismerete távol áll a diplomás közgazdászok értelmi színvonalától.
A Hobson választásának elmélete egy valódi, történelemben ténylegesen létezett személyről kapta elnevezését. Thomas Hobson XVI. századi postás mellékfoglalkozásként egy szép, pofás istállót tartott fenn mintegy 40 kölcsönbe adható lóval, melyek patkóval a lábukon és kantárral a hátukon kizárólag jövőbeli bérlőikre vártak.
Miután elkalauzolta istállójába az ügyfelet, rámutatván az ajtóhoz legközelebb álló pacira felajánlotta a bérlőnek, hogy vagy elviszi azt, vagy szépen hazamegy. Ugyanis a többi ló nem kiadó.
Hobson, ki nyilván fondorlatos üzletemberré vált az életévei során, egy időben észrevette, hogy amennyiben hagy választási lehetőséget, a vevők mindig a legjobb lovakat kívánják elvinni, melyek így csakhamar leamortizálódnak. Hogy mindezt elkerülje, a lovakat rotáció alá helyezte, így azok nagyjából egyenlő mértékben kerültek használatba. Az istálló ajtaja elé mindig a legrégebb óta kibéreletlenül álló lovat helyezte. Az érdeklődőknek kizárólag ama lehetőséget hagyta, hogy vagy elviszik, amit Hobson ajánl részükre a 40 példányos választékból, vagy pedig nincs üzlet.
A Hobson választása, mint közgazdasági paradigma tökéletesen leképezi napjaink szabad piaci kapitalizmusának működési elvét. A „választás illúziója”, illetve „vidd el, vagy hagyd ott” tételként is ismert kifejezés olyan szabad választást jelöl, melyben valójában egyetlen dolog kerül felajánlásra. A többi lehetőség vagy választhatatlan, vagy ép elméjű ember nem kívánna élni az alternatívával.
Lássunk néhány véletlenszerű példát a Hobson választásának megfeleltethető szituációkra:
Több online weboldalon, mikor a sütikezeléssel vagy valamely speciálisnak hirdetett ajánlattal kapcsolatos ablak ugrik be, az üzemeltető nem ajánl fel lehetőséget a permanens mellőzésre, csak az elfogadásra, vagy arra, hogy kérdezzen rá később.
A GDPR-szegő weboldalak kitakarják a teljes tartalmat, amíg a felhasználó el nem fogadja a sütibeállításokat. A GDPR értelmében ez tilos, az oldalnak böngészhetőnek kell maradnia akkor is, ha a felhasználó nem él a választás jogával.
A részemre kiküldött követeléskezelő papíron két választási lehetőség állt: 1) Elfogadom a követelés jogosságát, és egy összegben megfizetem a tartozást. 2) Elfogadom a követelés jogosságát, de nem tudom azt egy összegben megfizetni, ezért részletfizetést kérek. Nem tudtam visszaküldeni nekik a papírt, mivel nem adtak megjelölhető választ. Sem az „Elfogadom a követelés jogosságát, de nem tudom és eztán sem fogom tudni megfizetni”, sem a „Nem fogadom el a követelés jogosságát” pont nem szerepel a kérdőíven, az általuk nyújtott 2 válaszlehetőségből pedig egyik sem igaz.
Napjainkban a cégek mindig előre megírt szerződést raknak elénk, melyet vagy aláírunk, vagy mehetünk Isten hírével. A szabad üzletkötés jegyében az eredeti szabad piaci elképzelés szerint a feleknek közösen kellene megtárgyalniuk a szerződés pontjait és feltételeit. Erre persze a költséghatékonyság jegyében nincs mód.
Több cég munkaszerződést szegő, gyakran fizetetlen túlórázásra kívánja rávenni a munkásait. Amennyiben azok nemet mondanak, kirúgják őket. A kirúgás indoklásában nyilván teljesen mást fogalmaznak meg, mint ami a valóság.
Elon Musk kötelező hetvenórázásra akarta kényszeríteni a Twitter megmaradt mérnökgárdáját. A munkaerő egy Google Sheet kérdőivet kapott, melyen megjelölhették, hogy vállalják-e a megváltozott munkafeltételeket. Az egyetlen válaszlehetőség az IGEN volt.
Amerikában nincs kötelező védőoltás gyermekeknek, viszont oltatlan lurkók sem állami, sem magániskolába nem járhatnak. Az oltatlan gyermek részére egyetlen tanulási lehetőség a homeschooling (otthon tanulás).
A boltokban, melyekben még van húspult, a legtöbb eladó nem kérdezi meg, melyikből vágjon, hanem ránézvén a vásárlóra önhatalmúlag mérlegeli, melyikükre lehetne rásózni a mócsingos fajtáját anélkül, hogy az reklamálni merészelne. Ha mégis megtörténik a reklamáció, a húspultos ezt mondja: „Valakinek ezt is el kell vinnie!”
Az állammal való szerződéses viszonyok egyike sem önkéntes választás, pedig tényszerűen egyetlen szolgáltatás igénybe vétele sem kötelező. Magyarországon 2019 óta nincs univerzális állami TB. Ennek ellenére nem választhatom például, hogy nem kérek TB-ellátást, mivel automatikusan kiróják és végrehajtják az EHO összegét. Nem annak függvényében vonják a nyugdíjjárulékot, hogy mekkora összegű nyugdíjat szeretnék idős koromban, ugyanakkor prioritizálást sem hajthatok végre, hogy fiatalon inkább lakásra gyűjtenék, s idősebb koromban fizetnék több járulékot. Az adófizetés sem kötelező, mégsem létezik a hétköznapi életben valós lehetőség annak mellőzésére (nem adóelkerülésre vagy illegalitásra gondolok, hanem legálisan rendelkezésre álló lehetőségre).
Az adóbevallás nem más, mint egy „találd ki, melyik számra gondolok” játék, ahol gyakorlatilag végtelen kombináció létezik, mégis kizárólag egyféle választ fogad el a NAV érvényesként. Ha véletlen nem találjuk el az általuk kigondolt számot, megbírságolnak.
Parlamenti választásoknál felsorolásra kerül a pártok listája, ám nem jelölhető be olyan lehetőség, mely szerint egyetlen pártra sem szavazok. Olyan országokban sem kerül a lehetőség felajánlásra, ahol kötelező a választásokon való részvétel (pl. Ausztrália).
A kísérleti COVID vakcinák bevezetésének idejében kioktatták a rendelőkbe betámolygó oltakozókat, hogy fogadják el feltétel nélkül azt a vakcinát, amelyet felajánlanak részükre, vagy húzzanak haza. de ne alkudozzanak az orvosokkal.
Aki nem oltakozott, azt ugyan nem büntették meg, viszont karhatalmilag megakadályozták részére, hogy étterembe, moziba, konditerembe, szórakozóhelyre járjon. Egyes országokban az utcára lépést vagy a boltba járást is tiltották. A pártállami diktatúrák a szeparáció szükségével érveltek, hogy elkülönítsék az oltatlanokat az oltottaktól. A nevetséges indoklás ott feneklik meg, hogy egyes Qanonista amerikai vállalkozóktól eltekintve sehol a világon nem nyíltak vendéglátó helyiségek, melyekbe kizárólag oltatlanok léphetnek be. Ebből kifolyólag a COVID-intézkedések jellegükben szorosabb rokonságot mutatnak a holokauszttal (oltatlanok létezéshez való jogának eltörlése), mint akár egy apartheid rendszerrel, hol a szegregált csoportok külön élnek ugyan, de mindegyiknek megvan a maga élettere és kulturális közegében is szabadon mozoghat.
A szociális kreditrendszerben gyakorlatilag mindenben megadják a szabad választás lehetőségét, ám tetteinkért kizárólag egyféleképpen meghatározott következményekben részesülünk, melyeket a hatalom vagy az algoritmus szab meg részünkre.
Nem konkrétan Hobson választása, de a lehetőségek illúziójának témakörébe tartozik ama tény is, hogy a világ teljes élelmiszeriparát a több százezer márkatermékkel összesen 13 cég birtokolja. A média és sajtó tortáján Amerikában 5 óriásvállalat osztozik, gyakorlatilag totális központi kontroll alatt tartván a narratívát.
A Hobson választásával rokon fogalom a 22-es csapdája, ami szintén egy szabad választásra lehetőséget adó szituáció, melyben minden lehetséges forgatókönyv egyféleképpen futhat ki.
Az azonos című regény nyomán keltezett jelenség egy szituációt vázol körbe, mely csapdába a II. világháború során szolgálatot teljesítő amerikai pilóták estek bele.
Normál esetben a pilóták kérhették a maguk leszerelését elmebetegségre hivatkozva. Amennyiben egy pilóta megőrül, s kéri a leszerelését, a háborús körülmények függvényében normálisnak és egészséges ítélőképességgel felvértezettnek találtatik, tehát nem lehet elmebeteg, s nem szerelhet le. Épp ezért kénytelen további bevetéseket végezni. Amennyiben a pilóta ténylegesen megőrül, s tovább folytatja a bevetéseit, nem szerelik le, hiszen előbb kérvényeznie kell azt. Ám ha kérvényt nyújt be, mentálisan egészségesnek mondható, így kérvénye automatikus elutasításra kerül. Akár elmebeteg az illető, akár nem, ténylegesen más választása nem akad, mint tovább folytatni a bevetéseket.
A szisztéma végett háború idején tényszerűen egyetlen módon lehet elhagyni a légierőt: hullazsákban.
A burzsoázia engedi az egyénnek a szabad választásból eredő cselekvés, a felelős, felnőtt személyként való erőszakmentes szerződéskötés látszatát. Finom szabadság, ahol a proletárnak nincs más választása, mint vagy elfogadni a feltételeket, melyeket a burzsoázia nyújt számára, vagy éhezni, halálra fagyni, pucéran fetrengeni az erdő vadai között.
– Friedrich Engels
