A történelem jelen pontjánál e bolygó minden élő embere rabszolga, akár tud róla, akár nem. Ez nem az ősi idők kegyetlen és primitív rabszolgasága, mely bilincsek és korbácsok révén tartja helyükön az elnyomottakat. E barbarisztikus eszközök sokkal szofisztikáltabb módszerekre cserélődtek.
Az újfajta „láthatatlan láncok” hatásosságának bizonyítéka, hogy általuk a legtöbb rabszolga tudatában sincs valódi állapotának, sőt mi több, szabadnak hiszi magát.
Hallhattad már a kifejezést, hogy „a pénz körül forog a világ”. Nagy igazság van ebben.
A pénz az emberi munkaerő legfőbb ösztönzője. Amennyiben szeretnél magadnak ételt, fedélt, ruházatot, szükséges rendelkezned pénzzel. Hacsak nem vagy tagja egy roppant szűk kisebbségnek, kiknek több pénzük van, mint amennyit egész életük során el tudnának költeni, mindenképp dolgoznod kell a pénzért, esetleg koldulnod érte vagy ellopnod azt. Emiatt kelsz fel minden hajnalban, hogy munkába menj, akkor is, ha azt a munkát gyűlölöd. Így számít a munkanélküliség réme a legtöbbek részére elborzasztóbbnak, mint egész életüket elpazarolni egy homályosan megvilágított munkaasztal előtt való babrálással.
Természetesen a nyugati kultúrákban néhányan kellőképp szerencsések ahhoz, hogy létbiztonságban élvén ne kelljen félniük attól, jut-e másnap étel az asztalra, legalábbis egyelőre, ennek ellenére ők is forgatják a mókuskereket. Miért? Mert a pénz, valamint az azon vehető csicsa a státusz és presztízs szimbólumaivá váltak. A pénz a társadalmi elfogadottság illúzióját biztosítja, de még azok is, kik nem különböztetik meg magukat a többiektől a felhalmozott vagyonuk által, elismerik a szegénységgel járó szociális stigmákat.
A négy alapvető szükséglet biztosítása, mint étel, fedél, ruházat és társadalmi megbecsültség hatalmas erővel bírnak. Elegendő a motiváció, hogy az emberek mindenféle dologgal foglalatoskodjanak, akár odáig is menvén, hogy saját magukban vagy másokban kárt tegyenek. A pénz felhalmozása egyúttal társadalmi és pszichológiai hatalom birtoklását is jelenti, és aki a pénz kibocsátását kontrollálja, birtokolja a hatalmat mindezen előnyök forrása felett.
Szóval ki kontrollálja a pénznyomtatást? Hát, példának okáért az USA dollár esetén nem a kormányzat. Nem kéne ennek egy világrengető felismerésnek lennie. Hogy a Federal Reserve egy magánintézmény, melyet a világ leghatalmasabb bankkartelljei birtokolnak, lassan mindenki által közismert tény. Még a fősodratú média sem tagadja.
Akárhogy is, mindennek jelentését teljes mértékben csak az értheti meg, aki ismeri a bankrendszer valódi működését. Sajnos ez olyasmi, amit nem tanítanak az iskolákban. Ha egyszer megérted a magyarázatát, teljesen világossá válik részedre, hogy miért.
Minden forgalomban lévő dollárt egy bank hív életre hitelezés által. A folyamat a Federal Reserve-től indul, mikor pénzt hiteleznek az amerikai állam, illetve más entitások részére. Bizonyára hallottál már eme kölcsönökről, leginkább a jegybanki alapkamat révén, melyet a Federal Reserve a gazdasági körülményeknek megfelelően növel, vagy épp csökkent. Amiről viszont a főáramban soha nem beszélnek, ama tény, hogy a Fed valójában nem olyan pénzt ad kölcsön, mellyel eleve rendelkezik, hanem pusztán betáplálja az új dollárokat egy számítógépbe, s így keletkezik a pénz. Hajlamos lennél elhinni, hogy e pénzek mögött akad valamiféle fedezet, mint például arany, de hatalmasat tévedsz. A Federal Reserve az 1930-as évek óta nem rendelkezik aranytartalékkal.
Mikor a Federal Reserve pénzt hitelez az amerikai kormányzat részére, az állam cserébe kötvényeket bocsát ki a Fed számára. E kötvények szimplán írásos ígérvényét tartalmazzák annak, hogy az állam visszafizeti a kölcsönbe adott pénzt, annak kamatait pedig adóztatás révén szedi be. Szóval hogy tisztázzuk, az állam kölcsönt vesz fel egy banktól, mely a pénzt levegőből teremti elő, és tőled, adófizetőtől várják, hogy ezt a kölcsönt rendezd. E szisztéma abszurditása még nyilvánvalóbbá válik, miután felvilágosítunk, hogy egészen 1913-ig az amerikai állam maga nyomtatta a pénzét, és semmi szüksége nem volt egy közvetítő szerepet eljátszó magánbankra.
A Federal Reserve által életre hívott új pénz a bankokon keresztül jut be a gazdaság keringésébe, a bankoknál halmozódik fel, illetve a végén minden ütőkártya az ő kezükbe kerül, de nem feltétlen az általad képzelt okok miatt. A népszerű hiedelemmel ellentétben a gazdaságban keringő pénz többsége nem a Federal Reserve által hívódik életre, hanem szabvány bankokban, melyek szolgáltatásait az emberek és cégek használják megtakarításaik és folyószámláik kezelésére, valamint hitelfelvételre. Hogy lehetséges ez? Nos, ugyanúgy, ahogy a Federal Reserve-nél: a bankok kölcsönözhetnek olyan pénzt, ami nincs nekik. Természetesen vonatkozik rájuk néhány szabályozás. A bankok maximum tízszer annyi pénzt hitelezhetnek ki, mint amennyivel ténylegesen rendelkeznek. Szóval ha a Wells Fargo 1000 dollár vagyonnal bír, odaadhatnak neked tízezret, és elvárják tőled, hogy a tízezer dollárt plusz a kamatait add nekik vissza. Ezt hívják úgy, hogy résztartalékos rendszer. Az elkölthető pénz 75%-a ebben a szisztémában keletkezik.
Akármilyen hihetetlen, ez még csak a jéghegy csúcsa. A legtöbb bank úgy strukturálja a törlesztés menetét, hogy éveken át semmit nem törlesztesz a tőketartozásból, hanem kizárólag a kamatot fizeted. E stratégia következménye, hogy legtöbb esetben a jelzáloghitellel vásárolt házadra több kamatot pakolnak, mint maga a ház értéke.
Szóval jöjjön egy igazán kemény kérdés: Ha minden pénz hitel által keletkezik, honnan kerül elő a kamattörlesztéshez szükséges extra? Mondjuk azt a példa kedvéért, hogy teljesen a nulláról indítjuk újra a rendszert, kihitelezünk a létezésbe 1000 dollárt, és rácsapunk 7% kamatot. Most 1000 dollár forog a rendszerben, de a visszafizetendő összeg 1000 + 70 dollár, ami nyilván magasabb.
A kamat fizetéséhez szükséges pénz nem létezik. Soha nem létezett, nem is fog. Teljesen nyilvánvaló a szitu, mikor ennyire szűk mintán vizsgálódunk, ám amennyiben a globális világgazdaságra applikáljuk mindezt (milliárdnyi hitelfelvétel és tranzakció mentén), a valóság teljesen elrejtésre kerül, illetve átváltozik az ismert székes-zenés játékká: mikor elhallgat a zene, a szék nélkül maradt szerencsétlenek tönkre mennek. A kamat biztosítja, hogy mindig több legyen a rendszerben az adósság, mint a pénz.
Mivel minden létező dollár adóssághoz van ragasztva, e folyamat egy láthatatlan erőt képez, mely visszakeringeti a gazdaságban megforgatott pénzt a bankokhoz, ahogy egy bolygó vonzza magához a kisebb objektumokat. A trükk pedig, hogy ezt a mozgást, a pénz forgását az emberek munkája tartja fenn.
Minden munkaórád, melyet a hiteleid törlesztésére, vagy a NAV-inkasszó, illetve adósok börtönének elkerülésére fordítasz, a bankoknak ledolgozott időt jelent. A befizetett jövedelemadód éppenhogy az államadósságok kamatainak törlesztésére elég, és még annak tőketartozása is az utolsó fillérig a bankok zsebébe vándorol. Ha egyszer megérted, hogy a pénz, amit a bank kölcsönöz neked valójában nem vagyon (sem nem mások betétbe helyezett pénze), hanem tényszerűen egy legális csalás, egy kitaláció, világossá válhat részedre, hogy lényegében a bankoknak dolgozol ingyen. Ez egy fondorlatosan álcázott formája a rabszolgaságnak.
Amennyiben fenn tudod tartani havi törlesztőidet, hogy a státuszoddal járó anyagi komfortodat megtarthasd, akkor sikeres rabszolga vagy. Ám amennyiben egy hónappal elcsúsznál a fizetendőkkel, akkor a NAV vagy egy önálló bírósági végrehajtó viszi el a házadat, autódat, meg gyakorlatilag bármidet. Amennyiben gigantikus financiális előnyeik ellenére is csődbe kormányoznák magukat a bankok, az adófizetőket kényszerítik, hogy mentsék ki őket (ahogy történt az 2008-ban). Akármi is történik, mindig a bank nyer. Hogy a játék meg van bundázva, az túl enyhe kifejezés.
Azt gondolhatnád, hogy csak ki kell költöznöd az Egyesült Államokból, nem használnod többé a dollárt, és a probléma nem nyomaszt többet. Hamis. Az USA dollár az egész világ tartalékvalutája, egyben az egyetlen pénznem, melyben az olaj kereskedelme folyik a globális piacokon (emiatt nevezik sokan petrodollárnak). Mindezt azt jelenti, hogy bármely országban élsz a világban, ahol olajexport vagy import zajlik, érintve vagy.
Amennyiben hazád olajimportőr, az országod működőképességének biztosítása érdekében szert kell tennie dollárra. Hogy a szükséges mennyiségű dollárt beszerezze, javakat és szolgáltatásokat kell biztosítania a lakosság munkájából az Egyesült Államoknak, vagy akitől kapja a dollárt. Te is rabszolgája vagy a bankároknak.
Fordított esetben még szégyenteljesebb a szitu: ha hazád olajat exportál, érintett vagy a tényállás által, hogy olajat küldötök az USA vagy valamely importőr részére egy adósság fedezettel rendelkező pénznemért cserébe. Egy valódi, kézzel fogható termékért cserébe kapsz számokat egy képernyőn. Ha bármilyen okból az országod vezetése belefáradna az előnytelen üzletbe és megpróbálná kihúzni a dollárt a tranzakció mögül, rekord gyorsasággal kukucskál be az amerikai hadsereg az ablakodon, hogy néhány ezer bomba révén elhozza a demokráciát szeretett hazádba. Kemény leckét kapott Irak, miután 2000-ben az olajügyleteit Euróban bonyolította, illetve Líbia, mikor egy arany alapú pénznem bevezetését készítették elő az afrikai kontinens részére.
Az adósság révén keletkeztetett pénz a társadalommérnökség mesterfoka. Ez az uralkodó elit univerzális csodafegyvere, ugyanakkor a valóságban nem más, mint hiedelmeink által működtetett konstrukció.
Az adósrabszolgaság észrevehetetlen láncai valójában az elménket megkötöző béklyók, ám a szabadságba vezető út kulcsa szintén az elménkben van. Ha jobb sorsot szeretnénk gyerekeink és unokáink részére, azon kell dolgoznunk, hogy elérjünk egy kritikus tömeget az ébredettek számában.
Megjegyzés a végére: A Magyar Nemzeti Bank lényegében úgy működik, mint a Federal Reserve.
