Egyes őrültek még mindig azt képzelik, a kapitalizmus által létrehozott ilyen-olyan válságok sorozata kizárólag a rendszeren kívülről érkező szerencsétlen véletleneknek köszönhető. A koronavírus-járvány nyomán eszkalálódó második nagy gazdasági világválság küszöbén felettébb aktuális emlékeztetni az együgyű lakosságot ama magától értetődő tényre, hogy a jelen fekete hattyú esemény felett láthatatlan kézTM bácsi maximális uralmat gyakorol. Sziklaszilárd gazdaságunk heteken belül lendül vissza megszokott kerékvágásába, V alakú helyrerázódást követve a világ-GDP grafikonjában. Vagy nem.
Az utóbbi évtizedekben ez a rendszer olyannyira ronccsá vált, hogy nem is érdemes törekedni többé a megmentésére, helyette a saját maga által alkotott tervezett elavulás-fogalmat érdemes gyakorolni rajta. Vagyis egyetlen határozott csuklómozdulattal szemétbe hajítani ezt az ótvar rendszert, és helyébe a nulláról létrehozni egy olyant, aminek mondjuk legalább néminemű köze lehetne a valós emberi természet működéséhez, és nem változtatja az egész bolygót a maga képmására, vagyis élhetetlen hulladéktengerré.
Hogy a a kapitalizmus miféle aljasságokat követ el az emberiség ellen, arról leginkább utólag lehet hitelt érdemlően tájékozódni. A tőkés kaszt feltétlen érdeke az általuk gerjesztett mocsokságok minél tovább való eltitkolása, a profetikus hangok lehető legerőteljesebb elnémítása, ezért rendre késve érkeznek a működésüket leleplező, hitelt igazoló dokumentumok.
Miután a 2008-as „senki sem látta jönni” válság elemi morajlással robbant be a köztudatba, egymásnak adogatták a mainstream média közgazdászai a kilincset megmagyarázni a hirtelen jött szitut. Természetesen senki sem láthatta előre, hogy baj lesz, elvégre csak néhány tucatnyi marxista, keynesiánus, valamint osztrák iskolához tartozó közgazdász jelezte évekkel előre, hogy az a bizonyos világosság az alagút végén nem a kapitalista paradicsom vakító aurájának, hanem a felénk száguldó vonat fénycsóvájának köszönhető.
Mára persze minden hitelét elvesztette a fősodratú média az alternatív sajtóval szemben. Velük ellentétben ráadásul az internet nem felejt, így az elmúlt kb. 30 év szinte minden gaztette, valamint azok dokumentált elkövetőinek listái tucatszám bukkannak fel az internet ilyen-olyan sötét, pokoli bugyraiban. Persze rendkívül nehéz rájuk lelni, ha egyébként nem tudjuk, merre is keressünk.
A 2008-as devizahitel-válság Magyarországon is milliók életét tette tönkre. Nekünk, akik ennek a devizahitel-generációnak a gyermekei vagyunk, nem pusztán örökségünk veszett oda végleg, de saját magunk sem fogunk megbízni többé ebben az ótvar, mocskos bankrendszerben, melynek bűnlajstroma azóta is egyre csak gyarapodik. Mindezek ellenére a fejünk fölött ostort csattogtató elmebeteg feudalista diktátorok már a gyerekszülést is kizárólag hitel mentén képzelik el. Jó néhány hülye bele is esik ebbe a gödörbe, ám az évről-évre napvilágot látó népfogyatkozási statisztikákból azért kiolvasható, hogy nem mindenki veszítette el minden maradék agysejtjét.
Az ösztönállatok ugatása szerint persze minden becsődölő hitel kizárólag annak felvevőjét terheli, viselje is érte a felelősséget! Hiszen tudvalevő, hogy minden háztartásban szigorúan és kizárólag 1 fő lakik, és a családba érkező újszülött kisded is aláírta már az utcára dobását jóváhagyó dokumentumokat.
Többek között a fentiek következtében az átvert, tönkretett, megalázott, végül gyakorlatilag teljesen ellehetetlenített fiatalság nem fogja megtermelni a mostanában tömegesen visszavonuló boomerek nyugdíját. A további miértekről érdemesnek tartom külön cikkben értekezni. Kanyarodjunk vissza inkább jelen értekezés tárgyához.
2002-ben járunk, nem sokkal a dotkomlufi kipukkanása után. Éppen túl vagyunk 9/11-en és a kapitalizmus történelme szempontjából igencsak jelentős és sarkallatos Enron-csődön. A finánc-kapitalista rendszer összeomlóban van, ám ennek tényével a jónép még hosszú éveken keresztül nincs tisztában. Sajnos az internet egyelőre nem elég elterjedt ahhoz, hogy az igazság a társadalom szélesebb rétegeihez is utat törhessen, így a gazdaság aktuális állapotával kapcsolatos leghitelesebb tájékoztatást a különféle országos televíziócsatornákon nyilatkozgató közgazdász mukik adják az előadásaikon tátott szájjal aléló fogyasztói zombiknak.
A dotkomlufi évtizedek megtakarításait és befektetéseit söpörte a szemétbe. Ez a válság a látszatok szintjén kizárólag a kapitalista kasztot érintette akkor, a termelő-gyártó szektorok (melyet a szakmai berkekben reálgazdaságnak neveznek) kisebb megingásokkal vészelhették át a vihart. Felfokozott energiával zakatolhatott tovább a fogyasztói társadalom vonata – egyenesen a szakadék felé.
Tudni kell az amerikai gazdaságról, hogy ott minden jóléti intézmény fizetőképessége kizárólag a magángazdaság pénzügyi teljesítményének függvénye. A középosztály vegyesen mindenféle részvény -és kötvényopciókat kattintgat össze magának megtakarított pénzén jövendőbeli nyugdíjának portfoliojához, melynek kamataiból keletkezik aztán a leszerelt munkás jussa öreg korára. A kipukkanó dotkomlufi nyomán keletkező trillió dollárnyi tőzsdei veszteség gyakorlatilag megszüntette a lakossági megtakarításokat. A vezető közgazdászok selymes szavaival bedrogozott polgári lakosság erről mit sem sejtett.
Hogyan magyarázná el az egyszeri kapitalista a köznépnek, hogy az általuk verejtékes munkával évtizedek összekuporgatott fillérek a pénzügyi kaszt szélhámossága nyomán hónapok leforgása alatt váltak semmivé? Választhatták volna a South Park-ból megismert közvetlen és tárgyilagos értesítési módot is, ám vasvillával átlyuggatott gyomorral meglehetősen nehézkes művelet volna a megszokott életmód folytatása.
Kétféle választás maradt. Vagy hazudoznak további néhány hónapon keresztül, amíg a tőzsde után a reálgazdaság is elkezd a földdel egyenlővé válni, vagy elfedik a válság tényét egy újabb lufi felfújásával, ami visszaadja a bizalmat a tőketúltengésben szenvedő milliárdosoknak, valamint a háttérben lóvá tett középosztálynak.
A The New York Times archívumában fellelhető cikkben Paul Krugman, a kor egyik vezető közgazdásza a következőt írta az amerikai gazdaság aktuális (2002-es) állapotáról:
A fogyasztók tovább vásároltak, ahogy az internet-lufi kipukkant. Folytatták a költekezést a terrormerényletek ellenére is. Az alacsony (jegybanki) kamatoknak hála újrafinanszírozták házaikat (hitelekkel), a keletkezett többletet pedig kivitték a plázába (költeni).
Ám a befektetői bizalom azonnali talpra állásáról szóló jóslatok koraérettnek bizonyultak. A legtöbb vállalkozás nem igyekezik új befektetési lehetőségek után kutatni. Akik pedig elkezdték a költekezést, azokat megrémítették a zuhanó részvényárak, a növekvő kötvény-felárak és a leleplezett vállalati csalások (lásd Enron).
…
(2002-ben) már az első negyedévben mind a befektetések, mind a fogyasztás szintje nyögvenyelősen haladt. A növekedés oroszlánrésze abból eredt, hogy a cégek kiárusították fölös készleteiket. A második negyedévben a raktárkészletekről szólt az egész sztori: az összkereslet valójában visszaesett. Újabban finom jelek, melyek gyakorta figyelmeztetnek előre a hivatalos statisztikák változására, mint a plázák forgalma, szintén elkezdtek rossz irányba mozogni.
Márpedig befektetések híján a kapitalista gazdaság nem marad sokáig működőképes. Sorra szűnő munkahelyek, a kereslet és kínálat egymást gerjesztő csökkenése jelzik a vásárlók pénzének fogytát és vele párhuzamosan a befektetői bizalom további apadását: most igazán nem érdemes új dolgokba fektetni. Így még kevesebb jövedelemből költhetnek az emberek, ami még alacsonyabb fogyasztást eredményez, és így tovább…
Hogy a menthetetlennek tűnő helyzet megoldására kísérletet tegyenek, a rohamosan szűnő befektetői bizalom helyrebillentésére a Federal Reserve, Amerika jegybankja Alan Greenspan vezetésével végrehajtotta minden idők egyik legnagyobb, átlagpolgárok tömegeit tönkretevő csalását. Adjunk lakhatást válogatás nélkül mindenkinek uzsorakamatokkal, ezzel pörgetvén a keresletet, hogy aztán egy (recesszió során) menetrendszerűen bekövetkező válságban mindent elveszítsenek, és még maradjon a nevükön tetemes adósság!
Mindezen szélhámosságokat persze be lehetett csomagolni ama blöffbe, hogy hát a lakosság mobilitását elő kell segíteni, hogy szabadon mehessenek rabszolgáskodni 500 kilométerrel arrébb – persze többszörösen a saját kontójukra és kockázatukra. Eme időszak volt az inverz kommunizmus, a hasznok kisajátításának és a kockázatok, veszteségek társadalomra oktrojálásának csúcspontja.
Az alapvető lényeg, hogy a 2001-es recesszió nem tipikus háború utáni megfeneklés volt, melyben az inflációval ádáz harcot vívó Fed szimplán kamatot emel, majd a válságnak egyből vége is szakad, amint a lakhatási és fogyasztási költések visszanyesését követően a Fed ismét kamatot csökkenthet. Ez egy háború előtti stílusú recesszió volt, az irracionális meggazdagodástól megrészegült gazdaság kegyetlen kijózanodása. Hogy megküzdjön ezzel a válsággal, a FED-nek többre van szüksége némi visszanyesésnél; növelnie kell a fogyasztást, hogy ellensúlyozza a haldokló üzleti befektetéseket. Ehhez pedig, ahogy Paul McCulley a PIMCO-tól megjegyezte, Alan Greenspan-nek egy ingatlanbuborékot kell fújnia, hogy leváltsa vele a NASDAQ (tőzsde) lufit.
Magyarán miután a kapitalisták az egész világ pénzét elkaszinózták, tetteik következményeit simán rálőcsölték ama lakosságra, melynek pénzén és verejtékes munkáján élősködtek. Hiszen azért lett rájuk bízva a lakosság megtakarítása, hogy arra vigyázzanak, illetve fialtassák a legjobbnak látott módon. Amihez végzettségük folytán nekik kellene érteni.
Paul McCulley jelen cikk szempontjából irreleváns, ám munkássága az egyik legjelentősebb a 2008-as válságot tekintve! Tőle származik a Minsky-momentum definíciója, amikor a finánckapitalizmus kiokádja belét a saját tevékenységétől, illetve az árnyékbank-rendszer leleplezése, melynek keretein belül sokszorosan több pénzért lehet adósságot adni-venni, mint amennyi a gazdaságban ténylegesen létezik!
Krugman 2002-es véleménycikkét meglehetősen ütős felhanggal zárja:
Tartsák észben, hogy az üzleti előrejelzők hatalmas nyomás alatt állnak, hogy lelkes drukkerré váljanak… ne feledjük, hogy a Wall Street alapvetően az eladási oldalt képviseli.
Szintén véssék eszükbe, hogy a kormányzati hivatalnokoknak is részük van a pozitív szólamok terjesztésében. A kormányzatnak hamar helyreálló gazdaságra van szüksége, hogy – miközben az államháztartási hiány rakétaszerűen lövell felfelé – maradjon indokuk a gazdagok adócsökkentésének végrehajtására, és láttassák, hogy a gazdaságnak pont erre van szüksége.
(Alan) Greenspan Úrnak szüksége van erre, hogy elkerülje a kellemetlen kérdéseket a tőzsdelufi létrehozásában betöltött saját szerepével kapcsolatban.
