Aki azt képzeli, az előfizetéses konstrukciók mételye kizárólag a szoftvertermékeket érheti utol, annak itt az élő cáfolat.
Az Intel olyan – elsősorban Linux szerverekbe való – processzorokat kíván piacra dobni, melyekben bizonyos, korábban az árban foglaltatott funkciók kikapcsolásra kerülnek. Ezek unlockolásáért be kell csurgatnunk az Intel zsebébe bizonyos pénzmagot, és egy letölthető szoftver révén a zárolt funkciókat mint előfizetéses szolgáltatást „élvezhetjük”.
A Software Defined Silicon (SDSi) technológia lehetővé teszi, hogy egy hardveres funkció működőképessége és beüzemeltethetősége szoftverhez köthető legyen. Bizony, ez egy „technikai vívmány”, kapitalista „innováció”, melynek létrehozatalára minden bizonnyal sok tízezer munkaórát és több milliárd dollárt áldoztak az Intel mérnökei. De nem baj, hiszen e korlátozó mechanizmus költségei majd szépen beépíthetők az előfizetési díjba.
Az SDSi első körben a Xenon processzorokba kerül beültetésre, de biztosak lehetünk benne, hogy „bombasiker” esetén majd megcélozzák a fogyasztói szegmenst is. Micsoda remek móka lesz mondjuk a harmadik meg negyedik processzormag használati jogáért havidíjat perkálni.
Szeptembertől kezdve az SDSi technológia része lesz a Linux rendszernek, de jó fél éve a korábbi Linux kernelekre épülő disztribúciók is megkapták már a konstrukció bevezetéséhez szükséges frissítéseket.
Előfizetésünket olyasmi előnyök kiaknázására használhatjuk majd fel, mint kibővített RAM-kezelés (összesen akár 4,5 TB-ig), hálózati virtualizáció, „speed select” technológia, SGX bővítés, stb. A jelenlegi Xenon specifikációkban összesen 57 fajta képesség szerepel, melyek az Intel értékítélete szerint nem minősülnek létfontosságú szolgáltatásnak, és csak egyes speciális felhasználási módok biztosításához vannak jelen a processzorokban. Jogos tehát pénzt követelni a luxusért.
Az autóiparban egyébként napjainkban már nem ismeretlenek az efféle konstrukciók. Egyes gyártók rájöttek arra, hogy a némileg magasabb anyagköltségek ellenére is megtérülőbb akció minden márkából teljesen egyengyártott, minden extrával felszerelt modellt gyártani, majd a tulajdonos igényeire szabott komfort-szolgáltatásokat egy fizetős szoftverupdate-hez kötni. Így készülnek átvenni karöltve a magáncégek, illetve államhatalmak először az autónk, majd számítógépünk, végül a testünk és elménk feletti uralmat. Persze csak amennyiben nem kerül hiba a mátrixba.
2010-ben az Intel már bepróbálkozott egy hasonló jellegű üzleti modell bevezetésével, ahol valóban hétköznapi CPU-tulajdonságok (pl. Hyperthreading, L3 cache) megnyitásáért kellett az akkoriban divatos DLC modell szerint egy upgrade kártyát venni. Minden bizonnyal nem aratott túl zajos sikert az „üzleti innováció”.
