Csodálatos dolog zajlik az USA-ban: a mesterségesen gerjesztett COVID-válság révén a korábban rablógyilkos uzsorahitelek, uzsoraalbérletek, hitelkártyák, illetve egészségügyi bérrabszolgaság (munkáltatóhoz kötött biztosítási jogviszony) bűzös mételyébe kényszerített lakosság egyre csak éledezik. A népességre oktrojált karantén, munkahelyen belüli maszkhordás követelménye, kötelező oltás előírása a munkáltató részéről fejvesztett menekülésre késztetik a legalább néminemű megmaradt agysejttel rendelkező munkaerőt.
A válság kitörésekor hősökként, illetve létfontosságú dolgozókként (kereskedelmi dolgozók) megnevezett polgárok jövedelme nem hogy nem igazolja vissza szükséges voltuk tényét, de az idei évben még csökkent is fizetésük, miközben az összeomlásból busás hasznot húzó milliomos CEO-k, milliárdos bankigazgatók soha nem látott mértékű luxusprofitot vághattak zsebre annak következtében, hogy a javarászt a középosztály által működtetett kisebb boltokat, vendéglátó helyiségeket bezáratták, illetve halálra bírságolták a pártállami csinovnyikok.
A későn éledező barikáknak csak mostanra sikerült feleszmélniük Csipkerózsika-álmukból, hogy valójában évszázadok óta egy rablófosztogató, terrorisztikus rendszer feltétlen kiszolgálása érdekében vetették oda teljes életüket a mammonnak, feláldozván mindenüket az elnyomás és terror további lefolytatásához.
A COVID-válság azonban triggerelte a rendszer részére a várva várt összeomlás folyamatát. Az ellehetetlenített kisvállalkozók, illetve munkások a szinte garantáltan bedőlő hiteleiknek hála többé nem szaladgálnak patkány mód körbe-körbe a labirintusban, hanem kifelé igyekeznek menekülni az összeomló, düledező rendszer támfalai mögül. Egyre inkább kezd felfesleni a média-zombiasítás, illetve patyomkin-gazdaságtan által felfújt látszatszisztéma alól az igazság eleddig szőnyeg alá söpört, időközben árvízzé duzzadt sodrása.
Teljesen világos, hogy nem lesz itt többé semmiféle gazdasági helyrerázódás. Az egész COVID-színjáték arra megy ki, hogy egy új, totalitárius szisztéma alá erőszakolják be az emberiséget 5G tornyokkal, nanorobotokkal, totális elzombiasítással és a zárt rendszerből való menekvési lehetőségek végső lezárásával.
A bér-és adósrabszolgaság öncélú eszköze az 1%-nyi török basa hatalmának fenntartásához, nem pedig valamiféle láthatatlan kéz szabályozta szabad piaci folyamat eredménye. A hazugságszisztéma hatalmaskodó élősködői, mint a közgazdászok, tudósok renoméja a sárga földdel vált egyenlővé, miután kiderült, humbug tudományuk nem az intellektuális felsőbbrendűségük és megbízhatóságuk bizonyítéka, hanem az erőszak révén fenntartott hazugságrendszer ideológiai ragasztója.
Most, hogy a vadkapitalizmus évszázados fellegvára, az USA hanyatlóban van, minden korábbi rekordot megdöntött a munkaerőhiány a gigantikus méretű gazdasági válság ellenére. Semmi meglepő nincs ebben: a fogyatékos közgazdászok diktátumaival ellentétben, amely rendszerben a pénz kizárólagossága a létezéshez való jog elnyerésének egyetlen útja, ott – pénz híján – az emberek előbb-utóbb elvesztik azon képességüket, hogy be tudjanak járkálni a rabszolgatelepekre, illetve állásinterjúra, mely után majd két hónap feszült várakozást követően tájékoztatják, hogy a háromszázötven jelentkező közül sajnos nem rá esett a választás. Ha már ígyis-úgyis megy a saját cég meg a lakás a parazitikus hiénáknak, inkább költöznek vissza a mamahotelbe, vagy mennek élni az erdőbe, csak ne kelljen soha többé ennek az emberiséggyilkos szisztémának feláldozni a teljes életüket, gyakorlatilag a hiábavalóság oltárán.
Az éledező munkásmozgalmak felvilágosították az eleddig békésen alukáló zombikat, hogy a kemény, alázatos munka soha a büdös életben nem vezet jobb élethez, legfeljebb a gazdagok további gazdagodásához, akik aztán a munkásaiktól elrabolt megtermelt jövedelem révén mentális erőszakterror bevetésével hatalmaskodnak a világ felett.
A halálkultusz rendszernek itt vége szakad. Akárhogy is vergődik, a pénzuralom révén érvényesített bér -és adósrabszolgaság ellenében már az éhenhalás is vállalhatóbb alternatíva. Miközben soha nem látott (látszat) luxusban dőzsölhet a lakosok egy része, hiszen a kutyának sem kellő szemetet szinte ingyen dobják utána, a legminimálisabb, legalapvetőbb szükségleteit, mint az élelem, vagy a fedél, folyamatosan rugdalják ki a szája elől, illetve a feje fülöl.
A totálisan szétrohadt agyú közgazdászoktól és kapitalista vállalkozóktól eltekintve bárki más részére egyértelmű tényállás, hogy az éhen halás, utcán megfagyás nem vállalható kompromisszum a zombiasító okostelefonért, meg a néhány évenkénti egyszeri fesztiválozásért vagy utazgatásért cserébe.
Ahogy pusztul, omladozik ez az aljas patkány rendszer, úgy menekül a jobb sorsra méltó, szorgos munkaerő a süllyedő hajóról.
A gyorséttermek és bevásárlóközpontok az összeomlás peremén vergődnek. Sokan közülük már bónuszt ajánlanak fel az állásinterjúra való bejárásért cserébe. Kénytelen-kelletten megnövelik kínált jövedelmüket a minimálbérről 15 dollár környékére, mellyel kapcsolatban azt rebegi az összes segghülye közgazdász, hogy megfizethetetlen, és csődhullámoz hoz majd létre. Ezzel szemben amennyiben a (60-as évekbeli) referencia-értékhez igazítjuk, a jelenleg 7,25 dolláros szövetségi minimálbérnek infláció-arányosan 24, termelékenység-arányosan pedig 32 dollárnak kellene lennie!
Oly mértékben mentek alá a jövedelmek a munkaerő termelékenységének, a létfenntartás költségeinek, valamint a lakosság szabvány eladósodási szintjének (melybe szintén az alacsony jövedelem végett estek bele), hogy az ember olykor magasabb színvonalon él, ha nem dolgozik, mert akkor legalább van esélye változtatni az életmódján, míg tizenkétórázgatva meg még pluszban napi 1-2 órát zötykölődve csak a korai halál a biztos.
Mindezzel párhuzamosan az emberek igyekeznek szabadulni hitelkártya-adósságaiktól. Otromba átverés, hogy a kizsákmányolt, kifosztott munkaerőre ráoktrojálják a hitelkártyát, mellyel fizetésnapi hitelt (!) vehet fel, amely révén a következő utalásig hátra lévő 3-4 napot túlélheti.
Ne feledjünk, hogy az USA-ban annyira minden a pénzről szól, hogy lehetetlenség anélkül létezni! A korábbi korok kapitalistái rendre szabotálták a megfelelő tömegközlekedés kiépítését, így a lakosok egész egyszerűen rá vannak kényszerülve saját autó vásárlására, illetve órákon át való álldogálásra a dugóban. Az egyetlen alternatíva maximum a még drágább, bár nem annyira időpazarló taxi.
Ennek is köszönhető, hogy aki dolgozik, az nem tud megélni. Vagy marad otthon családi körben, és legfeljebb fusizik, vagy belefullad abba a hitelkártya-adósságba, melyet elégtelen jövedelme révén oktrojáljanak rá a bankok, hogy be tudjon járni dolgozni oda, ahol meg nem kap elegendő fizetést ahhoz, hogy be tudjon járni… és akkor még a hitelkihelyezések felfutása révén háromszorosára növelt árú albérletekről nem is beszéltünk.
Ha már otthon, meg családi kör: a jól megfizetett tudásmunkások sem igyekeznek vissza az ültetvényre. Olyannyira, hogy például a Google alkalmazottjai tömegesen fenyegették meg a céget, hogy amennyiben nem hagyja őket továbbra is home office-ból tevékenykedni, hanem beparancsolja őket az irodába, akkor inkább felmondanak.
Hát igen, ezért van, hogy a rendszer stabil fenntartásának egyetlen hatásos eszköze az ütleg, meg az árokba lövés. Amint elapadóban van az erőszak, az ennek révén összetartott kapitalista rendszer mint kártyavár omlik össze, szinte azonnali hatállyal.
A munkaerő megtapasztalhatta a szabadság édes ízét, mellyel előtte soha életében nem találkozhatott, hiszen gyakorlatilag születésétől fogva börtönintézményekben nevelkedett, de a szerencsésebbek is legkésőbb az általános iskolai tanulmányaik megkezdésekor kerültek életfogytiglan a rács mögé.