Egy finánctőke nélküli világ egyelőre elképzelhetetlen, mivel az jelenleg szinonimaként használatos a financializációval. Ebben a kontextusban a finánctőke többé nem a régóta fennálló mechanizmusokra utal, melyek a piaci kereskedelem olajozására hivatottak, legyen szó akár rövid távú pénzügyi tranzakciókról (vásárlás) akár hosszú futamidejű adósságokról (jelzálog, vállalati hitelek, államadósság stb.).
Azért nem tűnik reálisnak egy finánctőke nélküli világ megvalósulása, mert a gazdasági növekedés s vele az egyre abszurdabb mértéket öltő egyenlőtlenségek fenntartása teljes mértékben a financializációtól függ. A finánctőke többé nem a világkereskedelem üzemanyaga és a vagyonelőállítás eszköze, ahogy az volt régen ezer éveken át. Napjainkban a finánctőke egy fölözőgépezet kevesek gazdagítására a többség költségén. A jól kifundált csalás-mechanizmus célja elszipkázni a termelő gazdaság által előállított erőforrásokat, és azokat milliárdosok, spekulátorok és pénzügyi nagyvállalatok kezébe helyezni tollvonással.
Más szavakkal a finánctőke nem egyéb, mint egy parazitikus szisztéma, mely a gazdaság minden zugába és lyukába berágta magát. Hol a financializáció legfeljebb néhány százalékot hasított ki magának a gazdaságból az elmúlt évtizedekben, ott napjainkban a 20 százalékot is elérheti a levegőből előállított és mögöttes fedezettel nem bíró adóssághegyek törlesztése.
A finánctőke „szolgáltatásait” mint fedezeti alapot nyújtja, ám mindez valójában egy kifundált PR kifejezés a szabadrablás elleplezésére. A finánctőke nem állít elő valós termékeket és szolgáltatásokat, hanem nemes egyszerűséggel a kizsákmányolás struktúrája, melyet egy jól szervezett bűnöző szindikátus tart kézben vasmarokkal.
Látván annak parazitikus és ragadozó természetét, nem csoda, hogy a finánctőke egyes számú motorja az extrém vagyonkülönbségek kialakulásának. Az elmúlt évtizedek során a kevesek jóléte egyre inkább a fokozott adósságexpanzióra és tőkeáttétekre vezethető vissza, mely a fogyasztás bővülését nem a jövedelmek és termelékenység növelése, hanem adósságok és kisajátítható pénzügyi eszközök végtelen expanziója által éri el.
A ragadózó tőke nagy problémája, hogy eredendően instabil, mivel a szabályozások és piaci visszajelzések torzítása révén nincs tekintettel a reálgazdaság teljesítőképességére. Ehelyett a leggátlástalanabb, legetikátlanabb, hitvány önző szerencsejátékosokat vonzza, kik rögvest elkezdenek mentőcsomagokért hisztizni, amint a dolgozó milliárdok verejtékén verbuvált lottón minden pénzt elveszítenek.
„Túl nagyok vagyunk, hogy csődbe mehessünk” – rinyálják folyamatosan, s a naiv népesség be is kajálta az átverést 2008-2009 során.
Magam a financializáció teljes körű eliminálását jósolom, amennyiben az emberiség túlélné az általa porig égetett gazdaság következményeit. A finánctőke és a központi bankok szerepe visszanyesésre kerül, hogy kizárólag a termelés és kereskedelem tőkeellátását szolgálják. A parazitikus svindlik, az átverős derivatívák, csereügyletek, részvényvisszavásárlások nem lesznek többé megengedettek. A spekulatív hasznot oly mértékben megadóztatják, hogy azok elnyerői kénytelenek lesznek pénzügyi csalások helyett valós értéket jelképező termékek és szolgáltatások előállításába fektetni.
Vessetek egy pillantást a fenti ábrára, mely az S&P 500 vállalatok részvénypiac-indexét mutatja 1924-től egészen napjainkig. Az ezredfordulóig ezek együtt mozogtak az ipari termeléssel, ám a dotkomlufi kipukkanása óta a fináncbuborékok mozgatják a részvényárfolyamokat, karöltve a gyárak kihelyezésével harmadik világbeli országokba.
A finánctőke egyetlen termékkel bír: eszközbuborékokkal, melyek tőrbe csalják, majd megfojtják a reálgazdaságot. A mostani minden-buborék lesz a legutolsó, mivel a globalizált financializáció csökkenő megtérülése a parazitikus karvalytőke haláltusáját idézi elő.
Mialatt az ipari termelés gyakorlatilag stagnált az elmúlt 20 évben, a részvénybuborék folyamatosan újabb és újabb rekordokat döntögetvén tartotta életben a spekulatív őrületet. Mikor a minden-buborék kipukkan, senki nem menti majd ki a svindliket és csalókat, sem nem váltja egy új, még hatalmasabbra fújt buborék az előzőt.
Hamarosan egy finánctőke nélküli világba csöppenünk, ami jobbnak ígérkezik az előzőnél. Nem leszünk többé a ragadozó tőkések elviselhetetlen egyenlőtlenségben tengődő hűbéresei.
