Sokan már a hét közepétől izgatottan számolják vissza a perceket, amikor végre elhajíthatják a szerszámot a kezükből, és az előttük álló két idilli „szabad” napot édes semmittevéssel tölthetik. Eme hamis illúzió azonban roppant hamar szertefoszlik, miután a fejünk föle terpeszkedő elnyomó rendszer a börtönajtón kívül töltött magányos két napon is gondoskodik jól megérdemelt komfortunk szabotálásáról.
Egy 2000 fő megkérdezésén alapuló kérdőívből kiderül, hogy elképesztő többséget, a kitöltők mintegy 88%-át már vasárnap délután elfogja a heveny szorongás, miután elméjüket teljesen elborítják a következő heti bérrabszolgaság gyötrelmeinek és főnöki despotizmusának démonai. A „pánik üzemmód” átlagosan 15:58-kor aktiválódik, azaz fél napunk veszendőbe megy a szinte minden hetünkből 5 napot eleve elraboló kapitalizmus miatt.
A nagy ritkán előforduló lelki kiegyensúlyozottság sem jelent éppenséggel megkönnyebbülést a többség részére. Nehéz például egyértelműen eldönteni, hétköznapokon a 8 óra munka és azt azt követő további 2 kötelező, ámde elszámolni elfelejtett túlóra utáni 1,5 órányi visszaút, valamint a következő reggel ugyanennyi időt igénylő bejárás vajon a 8 óra pihenés, netán a szórakozás részt alkotja a közkedvelt mondás alapján? Minden bizonnyal mind hatalmas megnyugvást, mind kiváló hangulatot varázsol lógó beleinknek a kátyúk tengerén zötykölődő busz, a Mindig Állunk Vaze óramű pontosságú járatai, vagy épp a dugó kellős közepén veszteglő autónk.
A tisztességes polgár módjára rabszolgáskodó egyedek bónusz jutalomként a péntek estéjüket is nyugodt szívvel önthetik a lefolyóba. A szorgos peonok szombat-vasárnap is elvégeznek átlagosan 3 órát igénybe vevő feladatokat munkáltatójuk részére: telefonálnak, e-mail-eznek feletteseikkel, egyeztetnek, vagy éppen a következő hétre való prezentációkat meg dokumentációkat állítják össze. Ez nem jelenti, hogy szerencsésebbnek mondott társaik, akik kezéből péntek délután kiesik a szerszám, sokkalta jobban járnának. Hazaérkezés után körülbelül 2 órába kerül megfeledkezni a munka gyötrelmeiről, és amolyan hétvégi üzemmódba helyezni magunkat.
Miután az ültetvényen ránk rótt összes kötelezettséget letudtuk, akkor kezdődik csak az igazi móka. Mosás, főzés, bevásárlás, takarítás, házi büdzsé rendezése vár ránk a jól megérdemelt szunyóka vagy bulika helyett.
Szerencsére eme gyötrelmek nem tartanak sokáig, hiszen egy szem szombatunk röpke pillanat alatt tova száll, és máris kezdődhet újból a jól begyakorolt rettegés. A hatás fokozása érdekében szorozzunk meg a fenti körforgást 50 héttel, majd 50 évvel. Garantált a harakiri.
A felmérésben szereplő egyének közül a legkiválóbb alkalmazkodásról azok tettek tanúbizonyságot, akik hétköznapjaikat bokros teendőik miatt krónikus alváshiányban töltik. Ők egész hétvégén szinte ki sem kelnek az ágyból, így jó esélyük van arra, hogy a péntek esti nyomortól a szombati gyötrelmes harmadik műszakon át a vasárnap délután beütő pánikrohamig átívelő „halál 50 óráját” szimplán átaludják. Jutalmuk így, felesleges rettegéstől mentesülve, a halál 168 órája lesz.
