Tévedhetetlen földi isteneink tökéletességét mintha a számok nem igazolnák vissza kellőképp:
1978-ban az amerikai kongresszus “Technológiákat Értékelő Hivatal”-a arra a becslésre jutott, hogy az orvosi praxisban alkalmazott összes kezelés 10-20%-a hatásos.
Igazából mintha a tévedések száma egy hangyányit magasabb volna a sikeres kezeléseknél:
ha egy orvos egy beavatkozást ajánl, 62%-os esélyünk van arra, hogy az haszontalan vagy ártalmas lesz számunkra.
Természetesen nem önerőből végzik káros tevékenységeiket a fehér álköpenybe bújtatott sárkányfűárusok. Kuruzsló tevékenységük létjogosultságát gazdagon visszaigazolják a különféle orvosi szaklapok – olykor gyógyszargyárak által pénzen vett – publikációi.
A British Medical Journal Klinikai bizonyítékok elnevezésű portálján 3000 orvoslásban alkalmazott eljárást vizsgáltak meg, s nagyjából egyharmadukat találták hasznosnak, 50%-ról nem lehetett eldönteni, használnak-e, 15% pedig kifejezetten ártalmas volt (Garrow, 2007).
A rendszerben felsokasodó temérdek korrupció hatására összességében több ember huny el a doktor bácsi gyógyító karjai által, mint valamely menthetetlenül halált okozó betegségben.
A statisztikák szerint a halálozás leggyakoribb oka – megelőzve a betegségeket- maga az orvosi kezelés, amiben vastagon benne vannak a műhibákon túl a sztenderd eljárásként alkalmazott, ám bizonyítatlan hasznosságú vagy éppen ártalmas beavatkozások is (Null és mtsi., 2011).
2 az egyben akcióként kaparós sorsjegyet is kiosztanak számunkra a rendelőben. Amennyiben az alig néhány nyertes szelvény birtokosai volnánk, jutalmul akár hatásos gyógyszereket is nyerhetünk, máskülönben marad a fizetés a semmiért, pontosabban némi haloványka reményért cserébe, hogy a frissen felírt antidepresszánssal majd jól megütjük a jackpotot.
És persze, ne feledkezzünk meg a gyógyszeripar mesterkedéseiről sem. A világon az egyik legtöbbet eladott gyógyszercsaládról, az antidepresszánsokról 20 éve bizonyossággal tudható, hogy fabatkát sem érnek, ennek ellenére pszichiáterek és orvosok rutinszerűen, lassan már szinte bármire felírják próba-szerencse alapon (Kirsch, 2010)
Hasonló a helyzet a koleszterincsökkentő sztatinokkal és az újabb, eltérő hatásmechanizmusú, de hasonló célú gyógyszerekkel. A kezdetektől tudott, hogy a szívbetegség koleszterinteóriája tévedés, és a gyógyszeres koleszterinszint csökkentés egyetlen ember életét sem menti meg (Szendi, 2018).
Az orvoslás a napjainkban jellemző szakértői megfontoltság hívószavával, melyen a hatalmi pozíciót és bársonyfotelt tíz körömmel védő basáskodást kell érteni, tartósan is konzerválni kívánja a tudomány fejlődésének halálát és a jobbára megszilárdult hierarchikus viszonyok bebetonozását. Nincs itt semmi látnivaló, tessenek haladni. Például a koporsó felé.
A tudományt a kritika viszi előre, de a fejlődést a régi rendben érdekelt erők hátráltatják. A ma “árulói” a holnap hősei. Az élet igazságtalansága, hogy ezek a hátráltatók pöffeszkednek ma magas posztokon, míg a tudományt és ezen keresztül a betegeket szolgálók pedig számkivetettek.
SZENDI GÁBOR: MENNYIRE BÍZHATUNK AZ ORVOSI KEZELÉSEKBEN?
Az idézetek forrása: Szendi Gábor: Mennyire bízhatunk az orvosi kezelésekben? (www.tenyek-tevhitek.hu)
Figyelem! A webszemle rovat cikkei más szerzőktől átvett írások rövid idézését tartalmazza, benne a forrás szövegére való átlépés lehetőségével. A Revolife szerkesztősége igyekszik az átadásra érdemes gondolatokat összegyűjteni, és azokat mindenféle ellenszolgáltatás igénye nélkül az olvasók számára eljuttatni, a szabad felhasználás alapelveit nem sértve.
Ha a tisztelt szerző mégsem szeretné tartalmainak részletét oldalunkon látni, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot a “kapcsolat” menüpontban található elérhetőségek valamelyikén, és sikeres levélváltás esetén 24 órán belül gondoskodunk az érintett tartalmak törléséről. Külön kérés esetén a szerző teljes munkássága feketelistára helyezhető.
