Napjainkban láthatatlan, ámde mégiscsak heves háború zajlik a vitaminellenes és a vitaminfetisiszta tábor között.
A legnagyobb baj az, hogy a vitaminpártiak és a vitaminellenzők nagyjából ugyanúgy hitalapon mondják a magukét, gyakran csak a sors szeszélye sodorta őket egyik vagy másik táborba.
A vitaminellenesek táborában szemlátomást több kijátszható kártya is rejlik. Elvégre ki is merné megkérdőjelezni a természet rendjét, ama megrendíthetetlen dogmát, hogy a vitaminpótlás természetellenes rítus?
A vitaminellenzők népes tábora sok mindenre tud azonban hivatkozni. Egy részük a “természetes életmód” nevében azt állítja, nem tablettákból meg kapszulákból, hanem az egészséges és változatos étrendből kell fedezni a vitaminszükségletet. Igazuk van. De az ember csak a fejéhez kap: van még bármi természetes a mi világunkban?
Egészen addig nincs is ellentmondás, amíg el nem kezdjük vizsgálni a modern ember viszonyát a változatos étrendhez, a termőföldek minőségét a betakarítható zöldségek és gyümölcsök minőségéhez. Itt nagyon csúnyán lyukra futnak azok, akik azt képzelik, kizárólag természetes forrásból napjainkban is minden létező vitamin kellő mennyiségben pótolható.
Hogy az “egészséges és változatos” étrend tartalmazza a szükséges mennyiségű vitamint és ásványi anyagot ma már nem egyszerűen ellenőrizetlen, hanem többszörösen megcáfolt állítás. Vizsgálatok igazolták, hogy a ma termesztett növényekben az 1950-es évekhez képest is jelentősen csökkent az ásványianyag, a vitamin- és nyomelem tartalom…
Amíg az egyre inkább iparosodó társadalmakban (beleértve nem csak a természetes környezettől való elszakadást, de annak szennyezése révén az élő környezet, ezáltal a táplálék minőségének romlását) meg nem jelentek az első, rendkívül súlyos hiánybetegségek, nem is volt szükség a vitaminok működésének kutatására. Napjainkra azonban minden megváltozott, a modern életmód nem kedvez sem a változatos, sem a vitamindús táplálkozásnak.
Kezdjük ott, hogy a vitaminok felfedezéséhez a hiányuk okozta speciális megbetegedések kutatása vezetett. Ez az egyik magyarázata az orvoslás vitaminellenességének: a vitamindeficit tüneteit sokan azonosítják a súlyos vitaminhiánnyal. Pedig pl. angolkóros gyerekeket ma már nem látni, de ettől még igen alacsony a népesség D-vitaminszintje.
Önmagában a vitaminhiány általában semmi komolyan vehető következménnyel nem jár. Az egyes vitaminok tartósan alacsony szintje a szervezetben az, ami az ember egészségét tönkreteszi, krónikus betegségekre, gyengülő immunrendszerre, bizonyos esetekben szenvedésekkel teli halálra kárhoztatva a jobb sorsra érdemes áldozatot.
A halál oka sosem a vitaminhiány, hanem a krónikus vitaminhiány következményei. Ha valaki a magas homocisztein szintje miatt szívbetegségben hal meg, nem azt írják a kórlapjára, hogy a halál oka a B6 és B12-vitaminok hiánya. Ha valakinek megreped az elmeszesedett aortája, nem K2-vitaminhiány a halál oka, hanem aortarepedés. A rákhalált sem szokás D-vitaminhiánnyal magyarázni.
A helyzetet ráadásul nem pusztán az emberiség tagjainak alanyi jogú tudatlansága teszi jóformán kezelhetetlenné, de az orvosi és táplálkozástudományi vizsgálatok hiányosságai, rossz módszertanai, az új generációs tudósok hanyagsága és nemtörődömsége is rátesz a problémára egy lapáttal.
Ha egy szakember ösztönösen vitaminellenes, nem fog gyanút, ha számára valaki tudományos köntösben a vitaminokat veszélyesnek állítja be. Pl. az E-vitamin azért bizonyult halálosnak, mert az E-vitamint szedő csoportban egy ember autóbalesetben meghalt.
Szendi Gábor cikkében alaposan elemzi a vitaminellenesség kialakulásának fontosabb állomásait, valamint megfejti, mely vitaminokból szenved leginkább hiányt a modern ember és miért is elégtelen a legtöbb hivatalos vitaminajánlás.
Az idézetek forrása: Szendi Gábor: A vitaminokról (www.tenyek-tevhitek.hu)
Figyelem! A webszemle rovat cikkei más szerzőktől átvett írások rövid idézését tartalmazza, benne a forrás szövegére való átlépés lehetőségével. A Revolife szerkesztősége igyekszik az átadásra érdemes gondolatokat összegyűjteni, és azokat mindenféle ellenszolgáltatás igénye nélkül az olvasók számára eljuttatni, a szabad felhasználás alapelveit nem sértve.
Ha a tisztelt szerző mégsem szeretné tartalmainak részletét oldalunkon látni, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot a “kapcsolat” menüpontban található elérhetőségek valamelyikén, és sikeres levélváltás esetén 24 órán belül gondoskodunk az érintett tartalmak törléséről. Külön kérés esetén a szerző teljes munkássága feketelistára helyezhető.
