Nincs rettenetesebb dolog, mint amikor a halálfélelemben vergődő öregek jajveszékelnek folyamatosan családtagjaiknak, azok saját életenergiáit is leszívva. Gyakran játsszák ezt a szerepet szívesen akár 25-30 éven keresztül.
Ennél már csak az nyomasztóbb, amikor ugyanezen vergődések már 40-45 éves kortól elkezdődnek. Pedig fiatalon még szinte mindenki életerősen és világmegváltó tervekkel gazdagon megpakolva veti bele magát a nagybetűs életbe. Útközben viszont valami nagyon elromlik:
Osztálytalálkozókon ijesztő a fogyatkozó létszám, s rossz látni, miként lettek egykoron fiatal és egészséges osztálytársainkból ötven éves korra megrogyott, elhízott, gyógyszereken élő emberek. Az átlag magyar ember élete rövid, s ennek a rövid életnek is az utolsó tíz évét valamilyen krónikus betegségben tölti el.
„Pedig olyan fiatal volt”, mondják önfelmentően az 50 körül tömegesen hulló áldozatok ismerősei. A halál nem válogat, pedig sok áldozat bizony igyekezett menekülni a halál karmaiból. Igyekezett betartani az orvosok, dietetikusok, életmód-tanácsadók utasításait, és mégis utolérte a koporsó.
A végzet, úgy tűnik, kiszámíthatatlan, vaktában ragadja el az embereket. Pedig közülük sokan igyekeztek egészségesen élni, követték orvosaik utasításait, jártak szorgalmasan a szűrővizsgálatokra, aztán mégis lecsapott rájuk a halál. Már az orvoslásban sem tudunk hinni, pedig azt hittük, az orvosok fognak megmenteni minket. Majd megmondják, hogyan éljünk, s ha betartjuk, kutya bajunk sem lesz.
Ilyen körülmények közepette nem véletlen, hogy az emberek jórészt már nem hisznek abban, hogy saját sorsuk alakításában valóban szerepet játszanak. Az élet véletlenszerű történések sorozata. Tudatosan élni hiábavaló, és a médiákból záporozó információtengerből is lehetetlen különválogatni az igazságokat és a szélhámosságokat.
A “valamibe csak meg kell halni”, a “csak egyszer élünk, akkor hát élvezzük”filozófia rezignáltan konstatálja, hogy kár a gőzért, nem mi vagyunk a felelősek életünkért. A sors ellen nem érdemes kapálódzni. Kinek ez, kinek az van megírva.
A létezés reménytelenségében az egyetlen vigaszt a rendkívüli emberekről szóló anekdoták nyújtják. Ez az utolsó szalmaszál, amelybe kapaszkodhatunk, mely miatt egyáltalán még képesek vagyunk reggelente kikecmeregni az ágyból, és tenni a dolgunkat. A 100 évig élő nagypapa, mint statisztikai anomália szolgálja a magányos reménysugarat, hogy talán majd pont én leszek az, aki egészen véletlen módon megismétli a nagy öreg csodáját.
… van mindenki tarsolyában legalább egy 100 éves nagypapa, aki minden napját egy kupica pálinkával kezdte, a cigi sose került ki a szájából, nem nézte mit ehet és mit nem, életében nem volt orvosnál, nem szedett se gyógyszert, se vitamint, aztán úgy halt meg, hogy szilvaszedés közben leesett a fáról. Mert hinni akarunk abban, hogy a végzet nem mindenkire sújt le, igenis vannak kivételek, akikre nem érvényesek a statisztikák és a kockázati faktorok.
Nem szükséges azonban mindenáron elfogadni a végzet igéjét hirdetők anekdotáit. Némi tudatossággal, ha garanciát nem is, sokkal jobb esélyeket azért kaphatunk a szentté avatott nagypapa életútjának követésére – pálinka és láncdohányzás nélkül is.
Mit tehet a mai ember, aki csak fuldoklik a sok egymásnak ellentmondó információban? Tényleg jobb is feladni, úgyse lehetünk okosak, vagy lehetne tisztán is látni? Vannak elvek, amelyeket ha követünk, hirtelen megvilágosodhatunk.
Hogy mik ezek az alapelvek, arról Szendi Gábor részletesebben is beszámol írásában.
SZENDI GÁBOR: A SZÁZ ÉVES LÁNCDOHÁNYOS, PÁLINKÁZÓ NAGYPAPA MÍTOSZA
Az idézetek forrása: Szendi Gábor: A száz éves láncdohányos, pálinkázó nagypapa mítosza (www.tenyek-tevhitek.hu)
Figyelem! A webszemle rovat cikkei más szerzőktől átvett írások rövid idézését tartalmazza, benne a forrás szövegére való átlépés lehetőségével. A Revolife szerkesztősége igyekszik az átadásra érdemes gondolatokat összegyűjteni, és azokat mindenféle ellenszolgáltatás igénye nélkül az olvasók számára eljuttatni, a szabad felhasználás alapelveit nem sértve.
Ha a tisztelt szerző mégsem szeretné tartalmainak részletét oldalunkon látni, kérjük vegye fel velünk a kapcsolatot a “kapcsolat” menüpontban található elérhetőségek valamelyikén, és sikeres levélváltás esetén 24 órán belül gondoskodunk az érintett tartalmak törléséről. Külön kérés esetén a szerző teljes munkássága feketelistára helyezhető.
