A banán a globális emberiség egyik legnépszerűbb gyümölcse, amelyet nem pusztán íze, hanem tápanyagtartalma és sokoldalú felhasználhatósága végett is szeretnek az emberek. A világszerte közkedvelt termék azonban veszélyben van, mivel egy régóta visszaszoríthatatlan gombafertőzés fenyegeti a legelterjedtebb fajtáját, a Cavendish banánt.
A Panama betegség névre keresztelt betegség egy olyan gombafaj veszélyes elszaporodását jelenti, amely kifejezetten a banán gyökereire utazván egész egyszerűen elhalasztja azokat. A gomba a gyökérből kiindulva az egész banánfát körbefonja, elszívván előle minden értékes tápanyagot és vizet egyaránt, mígnem a növény elpusztul.
Egy korábban egyes számú banánfajtát, a Gros Michel-t már kihalasztotta ez a gombafajta. A sors iróniája, hogy pont azért szánták ennek utódjául a Cavendish fajtát a 60-as évek során, mert az sokkal ellenállóbbnak bizonyult a fertőzéssel szemben.
Csakhogy a gombás fertőzés idővel mutálódott, így elkezdte veszélyeztetni a Cavendish-t is.
Ezt a módosult kórságot első ízben a 90-es évek elején jegyezték fel Costa Ricában, majd 1997-ben az ausztrál banánültetvényekre is átterjedt. Napjainkban Indiában és Kínában egyaránt tömegével pusztítja a banánfákat, s a 100-nál is több banántermelő ország mindegyikében súlyos veszélyt jelent a nagyvilág által igényelt gyümölcsutánpótlás biztonságára.
Azért a Cavendish e betegség legnagyobb kárvallottja, mert amellett, hogy a globális utánpótlásért felelvén a világ bolti polcain árult banánfajták 47%-át biztosítja, egy genetikailag kultivált fajtáról beszélünk, ami önállóan képtelen a szaporodásra. Minden ültetvényt manuálisan kell létrehozniuk, majd fenntartaniuk a termelőknek.
Viszont a Cavendish nem tartalmaz magokat, ennél fogva nem biztos, hogy a fogyasztókat le lehet beszélni annak további vásárlásáról.
Úgy van abszolút többségben a Cavendish, hogy egyébként 1000-nél is több banán-kultiváció létezik a nagyvilágon. Fenntarthatatlan volumenű termelése a fogyasztói igények mellett a vállalati profitmaximalizálásnak is köszönhető, merthogy ez a fajta termelhető legnagyobb volumenben adott egységnyi földterületen.
Most mégis hamarosan megláthatjuk, hova vezet a monokultúra és a kierőszakolt genetikai egyoldalúság. Mivel a Cavendish tökéletesen klónozott növényegyedeket jelöl, lehetetlen, hogy ez a fajta önállóan alkalmazkodjon a pusztító gomba károkozásához. Vagyis ha a banán megmentésének ügyére állított szakemberek nem fundálnak ki valamilyen megoldást, a Cavendish végleges kipusztulásának semmi nem állja gátját.
Egyelőre azonban roppant megosztott a tudóstársadalom, mit is kéne csinálni a banán megmentésére. Egy biztos: számítások szerint 10 évük maradt arra, hogy kifundáljanak valamit, eddigre a gomba végleg eltörli a Föld színéről a Cavendish fajtát.
A lehetséges megoldások több irányból is megközelítik a problémát. Szó lehet az eddig bevett szokásnak számító kultiváció helyett a banán mesterséges génmódosításáról, hogy tudományosan kidolgozott génszekvenciák beplántálása által ellenállóvá tegyék azt a betegséggel szemben. Tajvanban az újonnan tenyésztett palántákat igyekeznek megismertetni a betegséggel, hogy azok felnőtt korukra ellenállókká váljanak – e megoldás kecsegtet a legkisebb sikerrátával.
A végső megoldást az jelenthetné, ha a termelők visszatérnének a hagyományos kultiváció módszertanához. A betegség legyőzéséhez szükséges volna a gazdáknak felhagyniuk a monokultúrával, hogy ne kizárólag egyféle banánt termeljenek millió tonna szám, hanem aknázzák ki szépen az ezernyi különféle fajta előnyeit és termeljék azokat vegyesen.
Ez persze magával vonja annak veszélyét is, hogy a Cavendish elkezd ismét magosodni és önállóan szaporodni, amely folyamat esetleg visszavethetné az értékesítési volumeneket. De talán így maradna mit enni.
