Miután eltette láb alól szeretett nagyszüleinket, a tomboló terrorhatalom a gyerekek felé szegezi árbócát, hogy záros határidőn belül mindenkit – kicsinyeket és nagyokat egyaránt – behelyezhessen az új világrend örök kétségbeesést, gyötrelmet és bánatot biztosító ernyője alá.
A koronavírus-riogatás őrjöngő terrorjának még a nagyszülőknél is kiszolgáltatottabb áldozatai a gyermekek. Tőlük a fejlődés minden, a rendszer által biztosított lehetőségét megvonták, gyakorlatilag egyik napról a másikra. Persze a rendszer nyújtotta züllesztő és hülyítő „oktatást” talán nem volna ildomos fejlődési lehetőségnek nevezni, mindenesetre – megtűrt alternatíva híján – a jelen szisztémában az nem helyettesíthető valódi, örömteli teremtés-alkotás és játék biztosítását lehetővé tevő gyerekneveléssel, ami egész életen át tartó boldogságba helyezhetné földi tartózkodásuk időtartamára szeretett utódainkat.
Sajnos az öntudatlan szülők számozatlanul viszik gyermekeiket a rendelőkbe, hogy a kísérleti vakcinák feláldozható tengerimalacai legyenek. Mindebben hatalmas szerepe van az elmúlt évtizedek nyomán divattá lett nevelési módszernek, mely szerint a gyermek a szülő tulajdona, de nem ama tényező mentén, hogy a gyermeket az anyja szülte, ezért az ő véréből származtatott, szoros családi kötelékbe tartozó, ám identitásában önálló utód. A „gyerek a szülő tulajdona” mantra mögött ugyanazon szokásjog bújik meg, mint a kapitalista magántulajdon mentén: a gyerek a szülő tulajdona, tehát azt csinál vele, amit akar. Akár le is gyilkolhatja, feláldozhatja a Moloch részére, vagy születése előtt kikapartathatja magából, akár egy kályhacsőből a kormot.
Nem úgy a szülőé a gyermek, hogy az felelősséggel, gondoskodással tartozik iránta, illetve köteles őt rávezetni az önálló életképesség elsajátítására, hogy ő maga is a lehető legnagyobb egészségben vihesse tovább a vérvonalat, hanem egy használati tárgy, amit lehet ide-oda dobálni. Továbbá a rendszer működésének hála egyre elmebetegebbé és hisztériásabbá váló, totális létbizonytalanságban vergődő szülői társadalom nyakló nélkül verheti rá a magatehetetlen és ártatlan gyermekre az ő mindennapi frusztrációját, dühét, valamint az ezekből eredő mentális és lelki terror mindennemű elhordozhatatlan terhét is.
A mai kor szülője olyannak látja gyermekét, mint egy vázát vagy festményt, ami az ő – nyilvánvalóan aberrált – víziójának betöltésére formálható vagy pingálható. A gyermekre rá lehet verni teljesíthetetlen elvárásokat (minden lényegtelen, ótvar baromságban legyen első), valamint a szülő beteljesületlen vágyainak terhét és követelményeit is rá lehet róni ama utódra, aki hozzá képest teljesen másfajta adottságokkal, vágyakkal, valamint életfeladattal jött világra.
Aztán jön a csodálkozás, hogy a büdös, hálátlan kölök képtelen a teljesíthetetlen és totálisan retardált elvárásoknak való megfelelésre.
A fentiek fényében nem csoda, hogy az egészséges gyermekekre gyakorlatilag veszélytelen koronavírussal szembeni védekezés álságos indoka mentén szülők tömegei gondolják úgy, hogy igazán erkölcsös cselekedet az utódaink generációjából előbb nincstelen adósrabszolgát (diákhitel-lufi és megfizethetetlen albérletek révén), majd kísérleti vakcinákkal tömhető tengerimalacokat farigcsálni.
Persze annak is jelentős szerepe van a folyamatok alakulásában, hogy a retardált, hulladék szülők örömmel fogadják a császár ún. „adományait”, mint CSOK, babahitel, családi adókedvezmény meg egyéb ostobaságok, melyekért cserébe nyilván elvár egyet s mást a török basa. Például, hogy a gyerek tulajdonjogát helyezze át a szülő saját magáról az államra.
A taglalt folyamatok fényében lesz a nevelésből erőszakos indoktrináció, tanításból léleknyomorító libatömés feldolgozhatatlan mennyiségű felesleges és értelmetlen információtenger árjában fuldokolva, a képességfejlesztésből pedig züllesztés, megszégyenítés, kitaszítottság, végül korai halál.
Mindeme szülői és terrorhatalmi machinációknak köszönhetően immár oly állapotban vergődnek szegény gyermekeink a megtévesztés és gonoszság által totálisan eluralt világban, hogy azok akár 6 éves koruktól kezdve az öngyilkosságon gondolkoznak. Sőt mi több, jegyeztek már fel ez irányú tettleges kísérletet kisgyerekek körében, melyre a pszichológia elterjedésének kezdete óta nem akadt példa.
Megfigyelhetjük az egyértelmű tendenciát: az élhetetlen és elviselhetetlen, leginkább elnyomásra és lelki terrorra épülő rendszer egyenes következményeként generációról generációra egyre fiatalabb korban éri utol a fiatalokat az öngyilkosság vágya. Míg az 1965-80 között született X-generáció jellemzően a 40-es éveire lett kiégés és depresszió áldozata, addig az 1980-95 született Y-generáció már huszonéves vagy kora harmincas korában, a 95-2010 között napvilágot látott Z-generáció késő tizenévesen-kora huszonévesen, a 2010-től kezdve világra jövő Alfa-generáció pedig akár tinédzser kora előtt elkezd vágyódni kötél úrfi szerető ölelésére.
A kibontakozó depresszióhullámnak alapos löketet adtak a koronavírus-lezárások, melyek nem pusztán a többi gyermekkel való szocializáció esélyétől fosztották meg úgy tűnik, végleg a kis lurkókat, de még fullasztó pofazacskókat is kényszerítenek rájuk ama vérmes fenyegetőzés mentén, hogy amennyiben inkább a levegővétel évszázados hagyományát választanák a pusztító maszkhordás ellenében, ők lesznek a 23-féle krónikus betegségben szenvedő, tizenöt fajta gyógyszert napi szinten magába tömködő szeretett nagymama gyilkosai.
Az Alcyon Plejádok dokumentumfilm-sorozat legújabb epizódjában a gyerekek elnyomásának förtelmes titkairól hull le a lepel, kiváltképp a koronavírus-terror fényében.
A film hivatalos ajánlója itt olvasható:
A hamis világjárvány miatti bezártság és lezárások következményeként a gyermekek mentális egészségügyi problémái az utóbbi hónapokban pszichés zavarok “hullámaként” egyre nagyobb méreteket öltöttek. A gyermekpszichiátriai sürgősségi esetek, az étkezési zavarok, a szorongás, a depresszió, az önkárosítás és az öngyilkosság a serdülők és fiatalok körében megduplázódott. A gyermekek elleni erőszak, a rossz bánásmód és a bántalmazás is megnőtt, és a gyermekek és fiatalok képernyőfogyasztása is ugrásszerűen megugrott.
Számos tanulmány és tudományos jelentés világít rá erre a riasztó helyzetre, a számok folyamatosan emelkednek, és ez azért súlyos, mert a hatások hosszú évekig fennállhatnak, ráadásul a gyermekkor medikalizálása, amely a gyermekek kísérleti génterápiával történő oltásának megszállottságával együtt újabb súlyos problémává válik. Miért tagadják a fiatalokra gyakorolt súlyos, visszafordíthatatlan károsodások és az oltások miatti halálesetek számait? Nem csak erről van szó, a gyermekek és a fiatalok szenvednek a maszkviselési kötelezettségtől, amely árt az egészségüknek és az érzelmi és fizikai fejlődésük szempontjából oly fontos kapcsolataiknak.
Mi a helyzet az indoktrinációval, a pszichológiai nyomással és az agymosással, amelyet a legfiatalabbakkal szemben végeznek, akiknek még nincs fejlett kritikai érzékük és ítélőképességük? Mi a cél? Milyen eszméket sulykol az iskolákban egy olyan oktatási rendszer, amelyet az elit napirendje évek óta eltérített?
