Temérdek szülő teszi fel magában vagy épp terapeutája előtt szorongva a kérdést: mit tehetnék azért, hogy szeretett gyermekem a lehető legtöbbet szenvedjen a szülőségem béklyója alatt, lehetőleg még 18 éves kora előtt gyűlölje meg az életet? Az se volna baj, ha egy kis alkoholizmus, depresszió vagy öngyilkossági késztetések hada ütné fel fejét reménytelenségbe fulladt létében.
A pszichológia most megadja részünkre az aduász választást: az ún. keresztény-konzervatív eszmény, mely ugyan sem keresztényinek, sem hagyomány-alapúnak nem mondható, tökéletesen alkalmas gyermekeink létének pokollá tételére. Ha tehát szeretnéd csemetédet a pornófüggőség, illegális kábítószerek, nihilizmus, apátia és egyik pillanatról a másikra zuhanórepülésbe fogó tanulmányi eredmények agóniájában fuldokolva látni, csak járj vasárnaponként templomba, kérd számon minden egyes napon családtagjaidtól az általad meg lelkipásztorod által kitalált erkölcsi normákat, és máris kész a diszfunkcionális család, mely ettől fogva az év minden egyes napjában és a napok minden egyes percében kizárólag a megváltó halál iránti olthatatlan vágy bűvkörében lesz képes működni.
A roppant beszédes “Deviant Behavior” pszichológiai szaklap kutatás keretében felfedi, hogy roppant meggyőző korreláció mutatkozik a vallásos szülői közeg és a kamasz gyermekek pornófüggőségbe való beragadása közt.
A tudósok konklúziója szerint a vallásos nevelés hozzásegíti a fiatalságot a szabadulhatatlan függőségek, illegális kábítószer-használat és a mentális összeomlás mielőbbi kibontakoztatásában.
Egy 2017-es tanulmány rávilágított, hogy felekezetbe tartozástól függően kisebb-nagyobb eltérések mutatkoznak meg az ifjúság pornónézési szokásai közt. Eszerint a “bűnös élvezetek” csábításának leginkább ellentmondani képteleneket az evangélikusok körében kell keresni, míg a felekezet nélküli hívők, kik a Bibliát rendszeresen lapozgatják, szintén ki vannak téve a sátán fondorlatainak. Érdekes módon a híresen feslett katolikusok sehol nincsenek a felsorolásban.
Egy mostani, frissebb vizsgálat rámutatott arra, hogy a pornófüggőség kialakulásához egyáltalán nem muszáj az embernek felekezetbe járni, sőt, istenhívőnek sem szükséges lennie. Elegendő, ha olyan (amerikai) államba költözik, mely protestáns és templomba járó többségi társadalommal bír, és máris megugrik a pornószájtok után guglizgató fiatalok aránya úgy jó 66,6 százalékkal.
Érdekesség, hogy e radikális arány-növekedés oroszlánrésze a konzervatív protestáns államok fiataljai körében következik be, ám amely protestáns tagállamok nem szélsőségesen konzervatívok, ott jelentősen visszaszorul a virtuális öröm-pótlékok után nyúláldozó ifjoncok számaránya.
Érdekessége ennek az újonnan publikált vizsgálatnak, hogy annak adatait egy 2008 előtt keletkezett népszámlálási adatbázis nyomán gyűjtötték egybe. E ténynek hála még pont az okostelefonok szélsebes térhódítása előtt járunk időrendben, amikor az ember már a nadrágzsebében is képes elhordozni a kárhozatot. Napjainkban tehát valószínűleg még lesújtóbb eredmények születnének a családcentrikus, példamutató, keresztény-konzervatív közösségek berkeiből.
További furcsasága nevezett kutatásnak, hogy az elvárásokkal ellentétben a szexuális devianciák alapos felfutása mellett az adakozó kedvet és a szociális magatartást is nagyban visszanyesi a keresztény-konzervatív nevelés. Az elemzett adatok szerint a konzervatív hívők sokkal ritkábban választanak maguknak gyógyító, adománygyűjtő vagy szociális munkás életpályát, ahol szegény, szerencsétlen, elesett, Isten útját nem találó emberekkel kellene megismertetni a mennyei atya szavát.
