A jelenleg 58-77 között járó boomer nemzedék (lásd még: Ratkó-gyerekek) első számú hobbija a mai „elkényeztetett, hisztis, túlérzékeny” generáció szapulása. Ők bezzeg mennyi mindent megtettek: hóban is mezítláb jártak a tíz kilométerrel arrébb lévő iskolába, mindkét irányban hegynek felfelé; háromévesen már talicskában tolták a maltert, szintén mezítláb; egyszersmind ők a legokosabbak a világon, hiszen a tévé minden egyes nap gondosan az elméjükbe plántálta, hogyan kell gondolkodniuk a napi szinten felmerülő problémákról.
Eközben az általuk gondosan felnevelt millenniumi generáció (1980-95 között születettek) egész álló nap a tabletjét nyomkodja, az élet iskolája helyett az egyetemi oktatás, az autonóm művelődés meg az alternatív hírforrások adják részére a szellemi táplálékot, a munka pedig annyira büdös nekik, hogy egyáltalán nem fűlik a foguk elhelyezkedni egy mesterszakos diplomát igénylő aktatologató pozícióban, melynek végzéséhez az aranykori boomer időkben még nyolc általános kellett.
Mivel a világtörténelem legnagyobb létszámú generációjáról van szó, a boomerek nyakló nélkül diktálhatják szinte minden egyéb korcsoport részére a követendő attitűdöt. A részükre alkotott társadalompolitika gyakorlatilag egy ritmusban mozog a boomer generáció korosodásával. Ők voltak az elsők, akikkel szemben a náspángolással nevelés brutális barbárságnak számított. Tinédzserként alanyi jogon és ingyen vetettek lábuk elé szinte minden olyan képzést, melynek elvégzésével egy életen át lébecolhatnak valami kényelmes pozícióban, miközben gond nélkül eltarthatnak egy négy fős családot a kedvezményes hitellel kiutalt házukban.
Mire idősebbek lettek, és a mindenki részére élhető gazdaság fenntartása helyett hirtelen az „egy élet munkájáért” járó busás nyugdíjjuttatás vált első számú érdekükké, azonnal bevezették a piaci kamatozású hitelt, fizetőssé tették az oktatást és megkövetelték, hogy a közel háromszoros termelékenységéért cserébe jottányival sem magasabb reálbérben részesülő Y-generáció tartsa el őket alanyi jogon. Mindennek biztosítékai – mivel a megfelelő gyerekszámról nem gondoskodtak megfelelően – az uzsorakamatok, kisajátított munkabérek, illetve a gyerekkel fizettetett albérleti díjak extra hozadéka, összefoglaló néven járadékvadászat.
A járadékvadászat extra jövedelem kibányászásának fortélya a rendszerből, plusz gazdasági teljesítmény beszolgáltatása nélkül. Gyakorlatilag inverz segélyezés: miközben az oktatást, szociális hálót, infrastruktúrát, szellemi fejlődési potenciált, melyek az ő suttyó korukban mindegy szálig a két szép szemükért jártak, leépítették, a fiatalságotaz uzsorahitelek, uzsoraalbérlet és felfokozott kizsákmányolás röghöz kötő láncára verték. Időközben a pártállam koszos mancsa is oly mértékben nyálkássá vált, hogy mostanra semmi menekülőút nem maradt az újfeudalizmus bér -és adósrabszolgaságának posványa elől.
A kifosztott fiatalság elnyomásának első számú bizonyítéka ama hiedelem, hogy a boomerek rászolgáltak a királyi elbánásra, valamint luxusnyugdíjakra, hiszen ők komplett országokat építettek újjá a két kezük által. Ráadásul még a hidegháború atomtámadás-fenyegetettségének rémével is meg kellett küzdeniük, jár tehát a busás traumapénz.
Aki rendelkezik legalább kevéske történelmi ismerettel, az tisztában lehet vele, hogy a nagy háború után az országokat nem a boomerek építették újjá, hanem az őket megelőző csendes, illetve nagy generációk. A boomerek inkább csak beültek a készbe, majd alaposan lelakták azt a rendszert, melyet az ő – valóban sok szenvedést átélt – elődeik megalkottak részükre.
Ugyanakkor a hamis idővonal-manipulációikat hatásosan képesek felhasználni az egyre elégedetlenebb fiatalabb nemzedékekkel szemben. Semmi egyebet nem tehet az Y-generáció, mint hogy az ő kényük-kedvéért rabszolgáskodjon, fizesse a háromszoros mértékre felsrófolt albérletet, hitelt, tandíjat, hogy a boomerek fiktív nyugdíj és részvényportfóliói jól mutassanak. Akinek nem tetszik a rendszer, az nyilvánvalóan munkakerülő élősködő semmirekellő, nem az elviselhetetlen és teljesíthetetlen feltételrendszer a kudarcok sokaságának oka.
A hópihe-nemzedékként megbélyegzett fiatalok első számú bűne, hogy lapul a zsebükben egy olyan szürreális szerkezet, melynek neve okostelefon. Eme egyetlen tárgy megléte bizonyítja, mekkora luxusban dőzsöl a hálátlan nemzedék, akiknek napi rutinná vált depressziója sem a rendszernek, hanem a fránya képernyőnek köszönhető.
Persze a szellemi szempontból alulreprezentált boomereknek az elemi matek már-már megostromolhatatlan magaslatokat jelképez: az, hogy 10 okostelefon kerül annyiba, mint hajdanán egyetlen tévé, valamint annak megléte nem helyettesíti a 30 milliós árúra hízott lakást meg az ötmillás verdát, az ételről nem is beszélve, felfoghatatlan disszonanciának számít a szabvány boomer elme részére. Ahogy az is, hogy napi 1 avokádós szendvics árát megspórolva miért nem lesz 5 éven belül saját lakása a „büdösamunka” fiatalnak.
A boomerek tehát, mint minden, a valósággal megbékélni képtelen generáció alaposan körbebástyázták magukat ócska és hazug mítoszokkal, melyek hitelesítésére ráadásul ott csüng a nyakukon az egész pártállam a maga – szintén a rabigáskodó fiataloktól elrabolt vagyonokon felfújt – propagandamédiájával. Mivel kollektívában választásokat eldöntő erővel bírnak, buzgón szavazhatják meg a maguk részére az újabb nyugdíjemeléseket, az egyre felsrófoltabb árú részvényeket, miközben az őket eltartó névtelen rabszolgahad lassan belehal a teljesíthetetlen elvárások egyre fullasztóbb tengerébe.
A folyamat végül egy öngerjesztő rendszert eredményez. Elmaradnak az utódok részéről a nagy kilométerkövek, mint a lakás -és autóvásárlás, a családalapítás, valamint a gyerekvállalás. Ezek hiánya azonban újabb és újabb réseket keletkeztet az éhes szájú boomerek táplálásának büdzséjében, mígnem hamarosan beindul a végső összeomlás. Már csak egy véletlen katalizátor szükségeltetik, mondjuk egy járvány…
Mindennemű alapos gyanú ellenére a boomerek inkább az Y és Z-generációkat tartják a világot elpusztító antikrisztusoknak. Valóban ez a helyzet?
Egy minden eddiginél nagyobb kutatásban, mely 750 ember korosodása és pszichológiája közti összefüggéseket igyekezett feltárni, alaposan leástak a boomereket övező mítoszok mélyére. A kutatók elsődleges vágya annak megállapítása volt, valóban a mai fiatalok-e a legérzékenyebb és legkényesebb generáció, ahogy azt a mítosz tartja?
A vizsgálathoz 13 és 77 év közötti személyeket gyűjtöttek egybe, akiket alaposan kikérdeztek személyiségük, munkájuk, illetve családjuk titkairól. Ezután egy pszichológus csoport elemezte a válaszokat, majd értékelték azokat 1-5 közötti skálán a nárciszizmus feltételezett mértéke szerint: 5 pontot kaptak a leginkább, 1-et a legkevésbé nárcisztikus megnyilvánulások.
Nárciszizmusnak számít például egy adott kérdéskör kapcsán a védekező, autoriter vagy épp makacs attitűd felvétele, ugyanakkor a hiperérzékenység (mások megjegyzéseivel szembeni túlzott védelmi reakció) is ide tartozik.
A hiperszenzitivitás-skálán jóval alacsonyabb pontszámot értek el a 23-38 év közti fiatal felnőttek, mint az 55-73 éves boomerek. Ebből következően kevésbé nárcisztikusak.
A kutatók az eredményekhez hozzáfűzik, hogy a boomerek nárcizmusa egyértelmű következménye ama politikának, melynek keretében a hatalom busás juttatások sokaságát biztosította gyakorlatilag alanyi jogon részükre. Ugyanezen előnyöket azonban az utánuk következő nemzedékektől megvonták, vagy legalábbis alaposan visszanyesték őket.
A professzorok megjegyzik, hogy a 40. életévet követően a nárciszizmus mértéke általában véve lecsökken, majd stabilizálódik egy egészségesnek mondható szinten. Ugyanakkor a boomerek hiperérzékenysége, hirtelen haragja, valamint generációs kohéziójukból eredő csoportviselkedésük mind a kívánatos fejlődési útvonal ellen hatottak.
Nem véletlenül lett a hisztiző boomer generáció szimbólumává a híres-hírhedt Karen mém.
