Jézus szintén nem buzdított az égvilágon senkit CSOK igénylésére és babahitel felvételére, annál inkább ágált a házasság ellen. Azt meg remélem mondani sem kell, hogy ő maga soha nem nősült meg.
Mielőtt továbblépnénk, fontos adalék, hogy bár a Károli-féle bibliafordítás notóriusan egybemossa a bálványimádást és a házasságtörést, mindkettőt paráznaságként könyvelvén el, a katolikus Bibliában a két fogalom élesen elkülönül egymástól. A paráznaság mibenlétének kiderítéséhez szintén tartunk egy meglehetősen intenzív szeánszot (Tessék a gatyákat felkötni!), annyit viszont örömmel elárulok így elöljáróban, hogy a fogalom egyáltalán nem a házasság előtti szexet jelenti.
A házasságtörés a Biblia szerint akkor következik be, amikor egy férfi házas nővel folytat szexuális viszonyt. Ha tehát el kívánjuk kerülni a házasságtörés bűnét, s ez által az örök kárhozatot, egész egyszerűen olyan lányokra / nőkre kell hajtanunk, akik egyedülállóak, s nincsenek eljegyezve.
Valami hihetetlen ostobaság azt képzelni, hogyha a Bibliában valami nincs szabályozva, mint jelen esetben az egyedülálló személyek szexuális élete, akkor az kizárólag azért lehet, mert az Isten nem gondolt arra, hogy majd az emberek szingli üzemmódba váltván fognak egymással orgiázgatni. Ezért nekünk erkölcscsősz papoknak és keresztény-konzervatív képmutatóknak kell kiigazítanunk az ő mulasztásait. Most olvassa el mindenki ezt a bekezdést még egyszer, és jelentse ki szépen a saját ajkaival, vajh’ nem-e istenkáromló az efféle népség, amely szerint szegény Isten merő butaságánál fogva elfelejtett szólni a szabadságszerető fiatalságnak, hogy márpedig ti a nemi szerveiteket kizárólag hivatalos pecséttel és pártállami jóváhagyással adhatjátok használatba egy ellenkező nemű birtokos részére – aki ráadásul soha ki se farolhat az adásvételi tranzakció alól?
Ezért van az, hogy szexrabszolgák, ágyasok tartása, alkalmi szex fejhajtása más egyedülállókkal sehol a Bibliában nem ütközik semminemű törvénybe. Dávid és Salamon mind tartottak háremet, Ábrahám és Jákob pedig szexrabszolgákat. Mózes szerint a háborúban fogságba ejtett nőket is szabad elvenni, függetlenül attól, életben van-e a férjük vagy sem:
Ha hadba szállsz ellenséged ellen, s az Úr, a te Istened hatalmadba adja (ellenségedet) és foglyokat ejtesz, aztán a foglyok közt szép nőre lelsz, akit megszeretsz, feleségül veheted és házadba viheted. De vágjad le a haját meg a körmeit, tegye le ruháját, amelyben fogságba esett, s maradjon házadban, aztán egy hónapig gyászolja apját és anyját. Utána közeledhetsz hozzá és feleségeddé teheted.
Térjünk át végre Jézusra. Vigyázat, mert ez egy roppant heves hullámvasút lesz!
Jézus szerint egy házasság felbontása halálos bűn, tehát minden bizonnyal a szigorú monogámia lehet az egyetlen kiút a gyehenna tüze alól:
Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.
Jézus még Mózesnél is szigorúbb követelményeket támasztott a hívők elé, mivel ellentétben utóbbival, ő nem engedi meg a válást sem:
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Mikor számon kérik ezért, készséggel elmagyarázza, hogy valójában kezdetektől fogva így mentek a dolgok, csakhogy Mózes a nép szíve keménységének köszönhetően engedményeket tett, melyeket ő most szépen visszavon:
“Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” “Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte -, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”
Sokan ellentmondást vélnek felfedezni az Ószövetség és Jézus tanításai között, de valójában ilyesmiről nincs szó. Mózes megengedte ugyan a válást, így legalizálván a házasságtörés egy bizonyos formáját, de valójában már a tízparancsolatban is benne foglaltatott, hogy másnak házastársát, szolgáját senki ne kívánja:
Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
Jézus tehát egyáltalán nem hozott szigorúbb törvényt Mózesnél, hanem egyszerűen csak visszaállította ama törvényes rendet, melyet Mózes akaratlanul és a nép haragjától való félelmében megbontott.
A következő krisztusi tanítás pedig immár tökéletesen egyértelmű és cáfolhatatlan bizonyítékát nyújtja annak, hogy Isten színe előtt kizárólag a szigorú monogám házasság a kedves:
S hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.
A válás tilalma tehát ez által többszörös megerősítést nyert. De vajon a szigorú monogámia és házasság intézménye is szentnek számít Isten előtt? Vigyázat, mert itt fúrjuk csak be igazán mélyen magunkat a nyúl üregébe!
Isten szerint tehát minden férfihoz tartozik egy, azaz 1 darab feleség, és ugyanez fordítva is, akik úgymond örökkön örökké, de legalább földi létük véget értéig egymáshoz vannak kötözve. És ahogy kivehető a szövegből, Isten nem fogalmaz meg kivételt, tehát minden emberhez kötelező érvénnyel kell tartozzon egy hozzá illő pár, aki az ő örök házastársa lesz.
Vagy nem így van? Lássuk csak. Rögtön az Izrael népének szíve keménységét számon kérő rigmus után a következőt ejti el Jézus az őt kísértgető farizeusoknak:
…Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör. A tanítványok megjegyezték: “Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” Erre így válaszolt: “Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
Hoppá. Tehát bár Isten férfivé és nővé teremti az embert, hogy legyenek ketten egy testté, Jézus szerint mégsem mindenki alkalmas és képes a házasságra. Sőt mi több, aki lemond a házasságról, az könnyebben érheti el a mennyek országát, mint aki megnősül vagy feleségül megy valakihez! Hát ez meg hogy lehet? Így:
Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást. Kérdést intéztek hozzá: “Mester, Mózes úgy rendelkezett, hogy ha valaki gyermektelenül hal meg, a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot testvérének. Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt. Mivel nem volt gyermeke, feleségét testvérére hagyta. Ugyanez történt a másodikkal, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. Végül meghalt az asszony is. A feltámadáskor a hét közül melyiknek a felesége lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.” Jézus így válaszolt: “Tévedtek, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát. A feltámadás után nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem úgy élnek, mint Isten angyalai a mennyben.
Micsoda? A feltámadás után nem házasodnak többé az emberek? Hát ez meg hogy lehet? Az előbb még arról volt szó, hogy lesznek ketten egy testté, most meg néhány rigmuson belül eljutunk odáig, hogy nem is házasodnak?
Ez bizony önellentmondás, nem? Isten jól kitolt velünk, a bolondját járatja az emberiséggel.
Pedig az ellentmondás csupán látszólagos, s ha figyelmesebben tanulmányozzunk a további felfedezhető összefüggéseket, rá is lelhetünk a titok nyitjára.
A megoldás annál is egyszerűbb, mint mi magunk gondolnánk. Isten tervében soha a büdös életben nem szerepelt, hogy az embereknek holtomiglan-holtodiglan ígéretet kelljen fogadniuk egymás iránt. Viszont amennyiben ezt mégis megteszik – mivel máskülönben a hamis tanúbizonyság vermébe esnének -, hogy a kimondott szónak foganatja legyen, Isten úgy rendeli, ha már balgatag módon egy életre elígérkeznek egymásnak, akkor teljesítsék is a követelményt törvény szerint. Hogy lássák, miféle embertelen követelmény valaki részére egy életre elköteleződni, megkötözve lenni!
Nem hiszed? Hát akkor itt a bizonyíték. Jézus szerint ne aggódjunk afelől, hogy mit hoz a holnap, továbbá ne kérdezgessük állandóan, hogy mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, mert mindezeket a pogányok kérdezik:
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.
Ha tehát valaki egy életre elígérkezik és elköteleződik valakinek, ő voltaképpen Isten ellen cselekszik, mivel Istenen kívül senki az égvilágon nem tudhatja, mit hoz a holnap. Egyetlen ember sem képes tökéletes bizonyossággal egyetlen napnál tovább tervezni.
Ha tehát egy ember örök hűséget és házasságot fogad valakinek, vagy fogalma sincs arról, mit cselekszik, vagy nagy mellénnyel azt képzeli magáról, hogy ő majd minden útba kerülő problémát egy csettintéssel meg fog oldani, tehát erőszakkal kirángatja magát és társát is az isteni gondviselés alól. De majd meglátjuk 20-25 év múlva, melyik házastárs öli meg előbb a másikat, mert mindez nyilvánvalóan rendkívül nagy eséllyel be fog következni.
Hogyan oldozza hát fel Jézus a holtomiglan-holtodiglan problémakör gordiuszi csomóját? Így. Máté 5/31-37:
Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt -, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
Ez a két bekezdés egymás alatt szerepel, tehát nyilvánvalóan összefüggnek. Mit mond tehát Jézus? Ne esküdjünk! Nem lesz holtomiglan-holtodiglan. Halálra fogjátok vegzálni egymást, vagy olyan képmutató házasságban éltek, amely által megfertőzitek szívetek az esetleges válásnál is súlyosabb bűnökkel.
A Biblia nem azért tiltja a válást, mert ahogy a klerikália és a pártállami apparátus hazudja, a szigorú monogám házasságra rendelt minket Isten. Hanem kizárólag azért, hogy az emberek kényszerből szembesüljenek a következménnyel, mi történik, ha erőszakkal kirángatják Isten kezéből a kontrollt, és maguk kezdenek el tervezgetni beláthatatlanul hosszú távlatokra. Amely tervek menetrend-szerűen dugába dőlnek.
Foglaljuk össze hát az eddig tudottakat. Isten egyik legelső rendelése szerint a férfi és nő lesznek ketten egy testté, de ez a kívánalom nem a földi házasságot jelenti, és még csak nem is egy tökéletesen szimmetrikus viszonyt. Ennek megértéséhez hadd citáljam ide Pál apostol rómaiakhoz és korintusiakhoz írt leveleit:
Rómaiak 12/05: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
Korintusiakhoz I. 12/12: Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok.
Tehát temérdek tag is kiadhat egy testet. Ahogy Ábrahám, Jákob, Dávid és Salamon példáin láttuk, egy férfihoz nyugodtan tartozhat 4-1000 feleség, szolga és ágyas is, amennyiben azok (s itt az egy testté egyesülés valós esszenciája) Istenen belül egyesülnek.
A zsidók egészen a XI. századig fenntartották poligám házassági formájukat, a pogányok nagy felháborodására. Legelső ízben az istentelen rómaiak kényszerítették rájuk a monogám házasságot, akik egyenesen undorodtak a zsidóság szabad életvitelétől.
Pedig mindez így igazságos. Isten gyermekeinek már itt a földi létben is jóval több szabadságot kéne élvezniük a pogányoknál. Napjainkban mégis fordított a szitu: a hívőkre egyre több szabályt, kötelezvényt, fejből kifundált elhordozhatatlan tehertételt oktrojál a rendszer, és lassan a puszta levegővételt is megtiltják számukra. Jézus megmondta előre, hogy ez lesz:
Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket.
Tehát sem a házasság, sem a szigorú monogámia nem Isten rendelése. A házasság a világtörténelem folytán – egész a XIX. századig, amikor megkapta a maga szirupos romantika-mázát – egy nő megvásárlását jelentette az apjától, fizikai ellentételezésért cserébe.
A többnejűség soha nem volt Isten kedve ellen, a válás viszont már nagyon is az. Hiszen az örök hűséget fogadók részéről a házasság felbontása egyet jelent a hamis esküvel, ami már tízparancsolatba ütköző vétek.
Ha tehát házasodni szeretnénk, a Biblia szerint annyi nőt vehetünk el, amennyit a magunk anyagi helyzete megenged. Ugyanakkor fogadhatunk szeretőket, kik kapcsán az egyetlen kitétel, hogy egyedülállóknak kell lenniük.
A szingli, el nem köteleződő felek közti szexuális viszony nincs szabályozva a Bibliában. Ilyenkor a partneri viszony mögött megbúvó szándék-hálózat dönti el, ütközik-e jó erkölcsbe az ő akciójuk vagy sem. Ha mindkét fél megegyezik mondjuk abban, hogy csak egy éjszaka, aztán te jobbra, én meg balra, akkor ezt megtehetik, viszont másnap egyik félnek sem áll jogában a másikat számon kérni, elköteleződést kicsikarni stb. Ha két akarat tényleg találkozik, s ennek nincs egy harmadik személy képében megjelenő kárvallottja, akkor a két közös akaratot az Isten szentesíti, ahogy hallhatjuk Jézustól:
Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.
A reformáció korában nagy fejfájást jelentett, hogyan terelhetné vissza az egyház a hívőket Isten útjára. Mindezt egy huszárvágással megoldották: majd a földi hatalom diktálja nekik, hogyan legyen kötelező élniük. Így amely országok nem ismerik el a poligám házasságot – s a Föld keresztény nemzeteinek színe-java ilyen -, ott az ember vagy a törvény átka alá helyezi magát, vagy pedig él szabad, szabályozatlan szerelmi – szexuális életet a sorolt erkölcsi kitételek betartásával, de a rendszer minden bizonnyal hajtóvadászatot indít ellene.
Luther Márton, a reformáció voltaképp szellemi atyja vallotta be egyszer, hogy bibliai alapon nem tud mit szólni a többnejűség útját választó férjekkel szemben:
Bevallom, hogy nem tilthatom meg egy személynek, hogy több emberrel házasodjon, mivel az nem ellenkezik az írásokkal. Ha egy férfi több nőt kívánna feleségül venni, meg kell kérdezni tőle, vajon elégedett-e lelkiismeretével, hogy mindezt Isten szavának megfelelően cselekedje. Ilyen esetben a polgári hatalomnak nincs joga eljárni e kérdésben.
Mindemellett a házasságtörés és paráznaság a legtöbb esetben nem is házastársak kontextusában fordul elő a Bibliában, hanem szimbolikusan.
Az Ószövetségben Isten a férj, és Izrael népe a feleség. Ha Izrael paráználkodik, az azt jelenti, hogy a hívők elmennek a környező népek bálványisteneit (Baált, Molochot, stb.) imádni, azoknak áldozni, akár csecsemőket is. A paráznaság tehát az idegen istenekkel való közösségvállalást jelenti, melyek kézzel faragott szobrok formájában nyilvánulnak meg.
Citáljunk gyorsan egy példát. Jeremiás 3/8-tól:
És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott. És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott. És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatásssal, azt mondja az Úr. És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.
Ugye a “kővel és fával paráználkodott” rigmus nyilvánvalóan azt jelenti, ez a fránya Júda és Izrael valami újfajta szexuális segédeszközt talált fel, amely által különféle orgiákon izgathatja a maga intim testrészeit, miközben fűvel-fával összefekszik. Ezt hiszi a modern kereszténység és klerikália, amikor ilyeneket olvas, és vonatkoztatja azokat a szexuális életre!
Na de a paráznaság körbejárása egy újabb forradalmi evangéliumot követel, úgyhogy itt a vége a mai napra rendelt szeánszunknak. Ámen!
Ja, és a címbeli felvetést megválaszolván:
igen, a házasság rabság.
