Ez a cikksorozat a házasság, szex, paráznaság, gyerekvállalás és családalapítás témakörében elterjedt téveszmék és hazugságok kiigazítására hivatott. Szigorúan a Biblia nyomán leleplezem az álságos képmutató vallásoskodók hazudozásait a házasság szentségéről, a szex és egyedülállóság immár hosszú évszázadok óta démonizált szabadságáról, az egyházilag jóváhagyott esküvők és pártállamok által hivatalosan licencelt szex alávalóságáról.
Ez olyan írás lesz, amelynek több ezernyi szó képernyőre vetését követően sem jutunk a végére, éppen ezért hosszú heteken-hónapokon át fog folytatódni e roppant kényes témakör vesézése. Most első ízben beszéljünk a házasság Istennek tetsző módozata elsajátításáról, illetve a válás azonnali kárhozatot szító voltának igazságtartalmáról.
Mivel egy-egy szeánsz alkalmával a szerelmi-szexuális témák csak kisebb szegletét vetjük elemzés alá, így több témakör, mint mondjuk a tradicionális-konzervatív családmodell és családtámogatási szisztéma kivesézése, a szexualitás Isten-konform gyakorlása, a szexuális elhajlások és a maszturbáció halálos bűnének taglalása, a paráznaság és vérfertőzés roppant kényes témája mind egy-egy újabb fejezetnyi forradalmi evangéliumot fognak igényelni.
Tehát, miért oly szép és szent intézmény a házasság Isten szerint? Egyből beugratom a képmutató álkeresztényeket a csőbe: Isten szerint a földi házasság nem szépséges, pláne nem szent intézmény.
Most, hogy a vallási fanatikusok rögvest neki is álltak szépen epét okádani, elemezzük csak ki alaposabban, miért is nem kedves Istennek az agyonajnározott házasság, szigorú monogámia, papa-mama-gyerekek intézmény megléte és azok kontrolljának hivatalos, illetve egyházi kézbe helyezése.
Ennek megalapozásához Mózes első könyvéig kell visszamennünk, mégpedig Ábrahám, Izsák és Jákob idejébe.
Miközben felesége, Sára egészen 99 éves koráig meddő asszonyként tengette az életét, mert ilyen vidám kicseszéssel illette őt az Isten, Ábrahám egy szolgálólányt tartott, kinek kapcsán nem láthatunk egyértelmű nyomot arról, hogy valaha is feleségül vette volna. Ennek ellenére megajándékozta Ábrahámot – tőle magától – egy gyerekkel.
Sára nagyon féltékeny lesz rá, és nem akarja hagyni, hogy ennek a nőnek (Hágár) fia örökölje Ábrahám földjét, ezért elzavartatja őt Ábrahámmal a családtól. Ezt követően a gyermekének szomjan haltát sírva konstatáló Hágárhoz leszól Isten, ígérvén neki, hogy mivel az ő gyermeke is Ábrahám sarja, ezért nagy néppé teszi őt. Eztán elvezeti mindkettőjüket egy dús forrás vizéhez.
Ábrahám és Sára fia, Izsák monogám viszonyban élt Rebekával, az ő fiuk viszont, ki Jákob névre hallgatott, aztán a keresztény-konzervatív hívők részéről fertelmességként kikiáltott szokások komplett repertoárját gyakorolta.
Először is négy nőt vett feleségül: Leát és Ráhelt, továbbá azok két szolgálólányát. Mindegyiktől gyereke lett, sőt mi több, Ráhel meddőségének idején (elzárta az Isten az ő méhét, akárcsak Sáráét) az ő szolgálójának sorozatos felcsinálásával gründolt magának népes családot.
És ez még hagyján: Jákobot komplett palira vette az apósa. Míg Ráhel nagyon szép és esztétikus volt, addig az ő nővére, Lea szeme gyenge volt. Jákob Ráhelt szerette volna feleségül venni, ehelyett Lábán Leát vitte be hozzá, már a lakodalom után, hogy elhálják a nászéjszakát.
Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam. Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.
Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá. És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. És reggelre kelvén: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én téged? Miért csaltál meg engem Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt. Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig.
Miután összesen kétszer hét esztendeig kellett Jákobnak szolgálnia Lábánt az ő két lányáért, Isten még jól ki is cseszett szegény Jákobbal és Ráhellel, merthogy nem tetszett neki, ahogy Jákob kizárólag Ráhellel hajlandó szeretkezni, míg Leát kielégítetlenül hagyja. Ezért hát:
Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl. És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig. És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.
Ezután kipottyan Leából legalább négy gyerek. Ráhel irigy lesz meddősége miatt Leára:
És látá Rákhel, hogy ő nem szűle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok. Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét. És monda ez: Ímhol az én szolgálóm Bilha, menj be hozzá, hogy szűljön az én térdeimen, és én is megépüljek ő általa. Adá tehát néki az ő szolgálóját Bilhát feleségűl, és beméne ahhoz Jákób. És teherbe esék Bilha és szűle Jákóbnak fiat.
Ráhel tehát azt javasolja Jákobnak, hogy inkább csinálja fel az ő Bilha nevű szolgálólányát, hogy legyen gyerek. Finoman jelzem, hogy egy ilyesféle cselekedet napjainkban kvázi a férj halálos ítéletével járna együtt, ha nem is fizikai értelemben, szellemi szinten mindenképp.
Miközben ezek szaporodtak, mint a nyulak, Jákob ikertestvére, Ézsaú (aki eladta elsőszülöttségét egy tál lencséért) minden bizonnyal erélyesebb életet élt őnála. Lássuk csak, miképp tette:
És mikor Ézsaú negyven esztendős vala, feleségűl vevé Jehudithot, a Khitteus Beéri leányát, és Boszmátot a Khitteus Elon leányát.
…Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
Tehát összesen három feleséget vett magának Ézsaú.
Ahogy ezen a bekezdések nyomán láthatjuk, a házasság a korai időkben egyáltalán nem jelentett egyebet egy vagy több nő megvásárlásánál annak apjától.
És akkor az epehányó keresztény-konzervatívok számára külön megemlíteném még Lót példázatát, kit éppenhogy frissen kimenekülvén Szodomából, melynek állítólag azért kellett elvesznie, mert szexeltek egymással az emberek, a saját lányai itatják le és csináltatják fel magukat vele, merthogy máskülönben Lót vérvonala valószínűleg kihalt volna.
A Biblia szerint – kiváltképp az újszövetség előtti időkben – Isten rendre mindig szigorú műgonddal igazgatta az ő kiszemelt népének vérvonalát, miközben szemlátomást magasról szart a kívánalomra, hogy a gyermekek szigorú monogám és példásan képmutató életet élő családokba érkezzenek.
Olyannyira így volt ez, hogy vonatkoznak példák a Bibliában egy nő felcsinálását elmulasztó férfi halálbüntetéssel való sújtására (Onán), vagy nyilvános megszégyenítésére a komplett falu népe előtt akkor is, ha illető férfinek már van felesége.
Tehát a poligámiát nemhogy nem tiltja a Biblia, hanem bizonyos esetekben egyenesen forszírozza!
A meglehetősen hosszas bevezetőt avégett voltam kénytelen a konklúzió meghozatala elé kanyarintani, hogy világosan látszódjon a korabeli házasságok roppant praktikus és opportunisztikus, viszont bárminemű szentségtől abszolúte mentes mivolta.
A Biblia szerint tehát a házasság voltaképpen ez: egyirányú tranzakció nők megvásárlására az apjuktól.
Olyannyira így van ez, hogy sehol a könyvben nem olvashatjuk annak kívánalmát, hogy a házasság kizárólag egy férfi és egy nő közt köttetett viszony kell legyen, annak szentesítését (és szétbonthatatlanságát) megfelelő egyházi tekintélyek szentséges jóváhagyásával kell szavatolni, vagy akár bármi köze lehetne igazság szerint eme intézményeknek a mi házas életünkhöz.
Ebből kifolyólag sem házas, sem szexuális életünk nem tartozik a hatalomra, és ahogy a fenti gazdag példák nyomán láthatjuk, nem Orbán Viktor mondja meg a maga CSOK-jaival meg babahiteleivel, hogy hány gyermek jöjjön a világra, hanem bizony Isten határozza meg, akár véletlenszerűen, hogy egy nő termékeny vagy meddő legyen. Ugyanezen bekezdésekkel nyilván a lombikbébi meg egyéb termékenység-felfutást célzó programok nekrológját is megejtettem.
A házasság tehát voltaképpen ez: egy tökéletesen racionális intézmény két személy tartós gazdasági együttműködésére.
Gyakran a nő egyetértése sem szükséges a tranzakcióhoz, elvégre Jákobra is csak úgy rásózta Lábán az ő két lányát, amely akció kapcsán ők bizony egészen lehangoló megjegyzést tesznek:
És felele Rákhel és Lea, és mondának néki: Vajjon vagyon-é még nékünk valami részünk és örökségünk a miatyánk házában? Avagy nem úgy tartott-é minket mint idegeneket? midőn minket eladott, és értékünket is teljesen megemésztette.
Ugyan a házasság felbontása, feleség elbocsájtása a Biblia szerint bűn, ám kizárólag akkor érvényes a kitétel, ha előtte a két fél Isten színe előtt kinyilvánította a házasság akaratát. Ugyanakkor szolgák, szexrabszolgák, ágyasok és bizonyos kontextusok szerint pogányok részére nem vonatkozik sem házasságkötés kötelezvénye az első éjszaka elhálása előtt, sem annak felmondási tilalma (lásd Hágár példáját). Salamonnak 700 felesége és 300 ágyasa volt, mégis üdvözülhetett élete végén.
Azt hihetnénk, hogy Mózes véget vetett ennek a szokásrendszernek. Csakhogy Mózesnek magának is két felesége volt, és a háremtartást egyáltalán nem tiltotta. Kizárólag a vérfertőzés és egyes szexuális kapcsolati formák (pl. homoszexualitás, bestialitás) kapcsán állított fel halálos tilalomfákat.
Ja, és a házasság előtti szex sem tilos Mózes szerint, ehelyett pusztán egy illembeli jótanáccsal illeti az egymással etyepetyélgető kamasz fiatalságot:
Ha valaki egy hajadont, aki még nincs eljegyezve, elcsábít és vele hál, fizesse meg a jegyajándékot és vegye el. De ha az apja nem akarja hozzáadni, fizesse meg azt az összeget, amelyet a hajadonnak jegyajándékul adni szoktak.
Tehát itt is az apától függ a spontán szex végkimenetele. Ha tetszik a szülőnek az ifjú férfiú, akkor mehet a házasság, ha nem, akkor tessék kifizetni a dugás díját, aztán lelépni.
Ha fellapozzuk a katolikus lexikonban a jegyajándék címszót, megláthatjuk annak bővebb kibontása nyomán, hogy Mózes voltaképpen Hammurápi törvényeit veszi át és aktualizálja kicsit, melyek szintén nem tiltják a házasságon kívüli szexuális viszonyt:
Hammurápi törvénykönyve, Kr. e. 2000 körül: „Ha egy polgár, aki már apósa házába juttatta a jegyajándékot, a menyasszony vételárát már átadta, de más asszony után néz és azt mondja apósának: ‘Nem, veszem el a lányodat’, az apa megtart mindent, amit a lányért kapott.” – „Ha egy polgár, aki már apósa házába juttatta a jegyajándékot, a menyasszony vételárát már átadta, de a leány atyja azt mondja neki: ‘Nem adom hozzád a lányomat!’ – kétszeresen kap vissza mindent, amit adott.
Itt is miről van szó? Kizárólag pénzügyi tranzakcióról, egy lány megvásárlásáról a saját apjától, bárminemű szentséges körítést mellőzvén.
Mózes II/21/7. szerint az apa akár rabszolgának is eladhatja saját lányát, habár szigorú megkötések vonatkoznak erre a tranzakcióra:
Ha valaki a lányát eladja rabszolgának, az ne kapja úgy vissza a szabadságát, mint a (férfi) rabszolgák. Ha nem tetszik gazdájának, aki a maga számára kiszemelte, akkor engedje, hogy kiváltsák. Ahhoz nincs joga, hogy idegen embernek eladja és így megcsalja.
Az eljegyzési gyűrű voltaképpen a rabszolgatartás korából hátramaradt instrumentum. A gyűrű által jelzi a nő, hogy ő egy magántulajdon, aki nem rendelkezhet többé a saját élete felett.
Mózes után sem sokat változott a házasság isteni megítélése. Hóseás 3:2-ben olvashatjuk, hogy Hóseás próféta 15 ezüstért, 1 hómer (370 liter) árpáért és fél hómer borért vásárolt magának feleséget.
Ruth könyve szerint ő maga úgy került Boász udvartartásába, hogy nevezett úriembernek már volt egy felesége.
Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!
Az iszlám vallásban a mai napig tökéletesen nyilvánvalóan egyenlő a házasság a feleségvásárlással. Az asszonyért cserébe bizonyos mennyiségű tevét vagy más háziállatot kötelező a jövendőbeli vőlegény beszolgáltatni a lány apjának. Legális továbbá a poligám házasság (4 nőig).
Ellentétben a közhiedelemmel, az iszlám vallásban létezik válás, sőt mi több, a kereszténység által nem ismert ideiglenes házasság intézménye is, amely az asszony eltartásának kötelezvényét jelenti a szerződésben foglalt határidőig. Hasonlatosan a bibliai rabszolga asszonyokhoz, akik hiába rabszolgák, alapvető szükségleteikhez, mint étel, ruházat és fedél való jogosultságot a rabszolgatartó nem vonhatja vissza. Az iszlám előírások szerint szintúgy köteles gondoskodni a férj az asszonyai materiális szükségleteiről, ezeket nem vonhatja meg, több nő feleségül vétele esetén pedig kivétel nélkül mindegyikre vonatkoznak ugyanezen előírások.
Ennyit hát a házasságról. Ítélkezni ugyan nem tisztem, de a felszínre tárt bizonyítékok nyomán egyértelműen kijelenthető, hogy a házasság leginkább a rabszolgasághoz hasonlítható intézmény, és biztosan nem szerepel Isten tervei között, mint szigorúan végrehajtandó és az üdvösség kizárólagos útjául szolgáló kívánalom.
Menjünk tovább Jézushoz, és az ő házassággal kapcsolatos megjegyzései mellett elemezzük ki egyúttal a válás akcióját is.
