Ha még mindig úgy gondolná a szülők többsége, hogy az iPhone meg a nevelő célzatú atyai pofon elmaradása végett lesznek gyermekeik immár 6 éves koruktól fogva depressziósak és kezdenek öngyilkosságon gondolkodni, vessenek egy pillantást az alábbi bekezdésekben szemlézett tényanyagokra.
Nem a COVID az első apropó, melynek ürügyén elkezdték „halálos járványok” szórását az ártatlan kisgyermekekre oktrojálni. Jó 150 éve bejáratott szisztéma, hogy védekezésre képtelen csoportokra igazolhatatlan, de legalább a lincselés gondolkodás nélkül való végrehajtását elősegítő bűnöket erőszakolnak. Így jártak szegény gyermekek a felnőttek által kitalált COVID-pandémiával.
Egy JAMA publikáció szerint a háztartásokon végigsöprő COVID-járvány az esetek 70%-ában egy gyermekkel kezdődött, akik aztán vérmes gonoszságukban megfertőzték, majd megölték a 75-féle gyógyszeren vegetálgató nagymamáikat.
A semminemű tudományos és fogalmazásbeli igényességet maga mögött nem tudó szóhányás szerint mindennemű ellentétes bizonyíték ellenére az újranyitó iskolák tehetnek a 2020 ősze alatt felfutó COVID-esetszámokról, aminek tényét egy okostelefonokhoz csatlakoztatott termométerrel ellenőrizték 23 millió felvett minta alapján. Miért nem mindjárt kávézaccból jósolták meg, kinek mekkora a vírusterjesztési indexe?
A firkálmány konklúziója szerint a gyermekek fontos szerepet játszottak a COVID terjedésében, amely állítás tényét digitális módszerekkel ellenőrizték. A 8 éven aluli gyermekeknél bizonyult legmagasabbnak a korreláció szintje a háztartásokban megnövekvő betegszámok és a gyermekek vírusterjesztő kiléte között.
Nem most szemlélhetjük a történelem során az ártatlanhibáztatás első példáját, ám a gyermekeket emberölésért felelősnek megtenni minden egyébnél magasabb fokú gonoszság meglétéről tesz tanúbizonyságot.
Először is, a gyermek nyilvánvalóan képtelen védekezni az őt ért vádak ellen, kiváltképp azok cáfolatát a tudományosság kívánta kritériumok mentén előállítani. Másrészt, totális szellemi sötétségben vergődő szüleik a fentihez hasonló ürügyek mentén megteremthetik a gyermekek retorziótól mentes büntetgetésének és lelki meggyötrésének feltételeit.
A felkorbácsolt agresszió és gyűlölet végcélja a gyermekek egészségének, akár életének feláldozása egy „magasabb rendű cél”, a hazugságok mocsarában fuldokló felnőtt társadalom fenntartása érdekében.
Azt hihetnénk, egyedi eset ez a történelemben, hogy gyermekáldozatok által kívánnak a babonás szülők saját bűneik következménye alól mentesülni. Pedig minden alkalommal, mikor az emberiség az igazság útjáról letévelyedvén a pusztulás, mentális leépülés és valami fenti nagyfőnök rohamosan közelgő ítéletének pánikjeleit mutatta, a magát roppant műveltnek, tisztességesnek és erkölcsösnek hazudó felnőtt társadalom rendre a gyermekek feláldozása felé vette az irányt a maga megnyugvásának biztosítására.
Már az ókorban áldoztak gyermekeket Baál istennek az eltévelyedett zsidók, kik a legerősebb és legokosabb elsőszülöttek oltár előtt való kivégzésében látták a maguk szentként imádott totemoszlopának kiengesztelési módját:
Termékenységistenként is tisztelték, aki a gyermekek születését biztosítja. A Baál-kultusz az érzékiségben gyökerezett, és templomi prostitúciót alkalmazott. Olykor Baál lecsendesítésére emberi áldozatra is szükség volt, általában elsőszülöttek feláldozására (Jeremiás 19:5).
Másik hőn imádott istenségük, Moloch a gyermekek elégetését követelte meg a népességet sújtó átkok lecsillapítása érdekében:
A Kr. e. 8-7. században Izraelben is megjelent Moloch kultusza (2Kir 23,10; Jer 32,35), olykor gyermekeket is áldoztak neki a zsidók, a Kidron-patak völgyében, mely a Hinnom (Gehenna), a Tófetnek nevezett kultikus helyen: „tűzbe küldték”, azaz áldozati ajándékként elégették őket (2Kir 16,3; 17,17; 21,6; 2Krón 33,6; Ez 16,21; 20,26.31).
A maják és aztékok Kukultán isten kiengesztelésére áldoztak fel válogatás nélkül felnötteket és gyermekeket, mely akciótól a rendre elmaradó esőzések megindulását remélték:
A Kukulkán-templomtól 300 méterre található a szent cenote, vagy Áldozat kútja. Ez egy természetes 23 méteres tágas mélyedés, az alján vízforrással. Szárazság idején élve dobták bele az áldozatokat, hogy cselekvésre bírják az Esőistent. A feltárt csontmaradványok szerint gyermekeket és felnőtteket löktek áldozatul a mélybe.
Azt hihetnénk, mindezen irtózatos szokásokat korunk racionális gondolkozásának megfelelően rég magunk mögött hagytuk. Erre fel épp a COVID-mese szállítja egyes számú katalizátorát a gyermekáldozat könnyes nosztalgiával való felélesztésének.
A tudományvallás kibontakozásának hajnalán feltalált kórokozók zabolázatlan szaporodásának egyes számú felelőseiként rögtön az első percektől fogva a kisgyermekeket bélyegezték meg. Az 1800-as évek második felében felfutott, majd a „védőoltások áldásos hatásának” köszönhetően újabb meg újabb halálozási rekordokat döntögető himlőjárvány alkalmával valódi felelősök helyett a törvényes védelemmel és önreprezentáció lehetőségével nem rendelkező gyermekeket vették elő:
Ahogy most, úgy akkoriban is az ártatlan kisgyermekeket tartották a tudósok a fertőzés legintenzívebb terjesztőinek, kiket mint puskaporos hordókat írtak körül a kor Boldogkői Zsoltjai és Falus Ferencei.
A COVID alkalmával ismét a gyermekek Moloch részére való feláldozásában látták a szülők a mételyező pandémia alóli feloldozás egyetlen lehetőségét. Ezért a nagymamagyilkosokként való megvádolásuk mellett tömegével ráncigálták őket oltatni, hogy komplett földi létüket elkísérő szervi, keringési és idegrendszeri leépülésben szenvedjenek. Szintén nagyban hozzájárult az esetszámok feltornászásához az egész napokon át kötelezően hordandó maszkok intézménye, melyek fulladásos rohamok előidézése mellett a gyermekek lelki és mentális állapotának alapos leépítését is készséggel végezték.
Egy Reddit-es kibeszélő fórumon a következő kommentekre leltem a jelen írás forrásául szolgáló tanulmány szemléje alatt:
Pontosan, a gyerekek megosztják a kaját, kezüket a szájukba és az arcukra helyezik, ceruzákat rágnak, nem takarják el az orrukat tüsszentéskor, egymás arcába másznak, nem mosnak kezet, s millió más dolgot is csinálnak, hogy segítsék a vírusok terjedését.
Ne felejtsétek, hogy a gyermekek mindenhez hozzányúlnak. Nem tartják a kezeiket maguknál, hanem minden létező felületet megérintenek. Nem hordják megfelelően a maszkot, és ritkán mosnak kezet. Mikor a COVID az iskolabezárások előtt bejött a városunkba, a gyerekek COVID-fogócskát játszván egymásra leheltek. Fogalmuk sem volt a betegség súlyosságáról, és nem érdekelte őket annak terjedése.
Micsoda botrány, hogy az élő gyermekeknek mozog a kezük, meg jár a szájuk! Ennél szörnyűbb már csak az lehet, ha ügyet sem vetnek a tévéképernyőkön át fertőző halálos vírusra! Nem kéne esetleg ezeknek a szörnyszülötteknek a kezeit levágni, a szájukat meg bevarrni a WHO isten kiengesztelése érdekében?
Hála a fiktív veszélyektől halálrettegő felnőtt társadalomnak, visszasüllyedt az emberiség a középkort megelőzően dívó okkultista barbarizmus állapotába.
