Mennyit fialjon a disznó?
– Kérdezte Hofi Géza az azóta ikonikussá lett kabarétréfájában. A szituáció mit sem változott azóta, továbbra is ugyanezen kéréskör mentén igyekszik a hatalom belőni a maga uradalmának megszilárdítása érdekében ideálisan abszolválandó csecsemőszámot. Más kérdés, hogy mindezen tervével eleddig csúfosan felsült:
Nagy vonalakban 20-30 százalékban nem szállítják a vállalt gyerekeket a csok- és babaváró-kedvezményezettek. 2024 második felében jár le az első babaváró-szerződések határideje, a legfrissebb adatok szerint 12 ezer szerződés összesen 115 milliárd forintban veszti el a kamattámogatást. A 2016-ban három gyereket vállaló csokosok határideje is most jön el – az esetek felében nem lett elég gyerek.
Szegény bepalizott áldozatok az egyetlen ékezetbeli különbség végett nem vették észre, hogy szeretett kis hazánkban nem csokosnak, hanem csókosnak szükséges lenni a busás anyagi lehetőségek kapujának tágra nyitása érdekében.
Meg is fizetik a súlyos árat véletlen tévedésükért a kiszolgáltatott jobbágyok:
… A gyermekvállalást a határidőig teljeskörűen nem teljesítőknek egy összegben vissza kell fizetniük a folyósított támogatás késedelmi kamattal megnövelt összegét.
Természetesen a tömegével bedőlésre ítélt hitelek a komplett bankrendszert és az államigazgatás pénzügyi rentabilitását egyaránt jól taccsra teszik:
… A bedőlő támogatott és nem támogatott jelzáloghitelek miatt a bankok elvehetik és értékesíthetik a fedezetet jelentő ingatlanokat, ez pedig – amint azt láthattuk a 2010-es évek közepén – áresést eredményezhet… Ha több tízezer bajba jutott adós – köztük családok – jelenik meg a kormány családtámogatási konstrukciói miatt, az mindenképpen visszahullhat a kormány fejére.
Az elkövetkező évek során várható trendek nemhogy nem kedveznek az áldatlan állapotok jobbra fordulásának, épp ellenkezőleg: ismét negatív csúcs felé robog a Magyarországon született babák száma, ez év tavaszán már alig 1,38 volt a teljes termelékenységi arányszám.
.. A csok- és babaváró-károsultak elszaporodása fel fogja hívni a figyelmet arra, mennyiben tekinthetők sikeresnek ezek a programok az alapcélkitűzés (a gyerekvállalási hajlandóság növelése) fényében. Illetve egyáltalán: mennyiben tekinthető sikeresnek a Fidesz „családbarát”, népesedésösztönző politikája.
A helyzet az, hogy kevéssé, a támogatott konstrukciókban igen magas, nagy vonalakban 20-30 százalékos a nem teljesítő – mármint gyermeket nem teljesítő – támogatottak aránya. Ráadásul a termékenységi ráta a 2010-es évek második felében ugyan valamelyest emelkedett, de az inkább az általános gazdasági fellendülés számlájára írható. Az utóbbi években újra mélyponton van, és nagyon messze a népességszám puszta fenntartásához szükséges 2,1-es rátától.
Minden magát keresztény-konzervatívnak hazudó állam politikájában egyes számú prioritást élvez a rohamosan zuhanó gyerekszámok tendenciájának visszafordítása – csakhogy intézkedéseikkel még inkább felgyorsítják a hanyatlás folyamatát.
A munka alapú társadalom doktrínájának erőszakolásával, a folyamatos büntetgetésekkel és ellehetetlenítésekkel, pusztító indoktrinációs rendszerrel, a szociopata generáció által nyakló nélkül zabált földi juttatásokkal odáig vezette magát a rendszer, hogy immár a reprodukció és vele a jövő utánpótlásáról való gondoskodás egyenesen az abszolválhatatlan luxus kategóriájába zuhant.
Földi létük során az állam a részére ellett nebulóhadat mint magántulajdont veszi nyilvántartásba, akikre alanyi jogon és ellentmondást nem tűrően erőszakolja rá a butítási rendszert, személyi igazolványt, adószámot, vet ki rájuk szintén alanyi jogon és önkényesen kirótt kötelezvényeket, adósságokat, légből kapott bírságokat, fenyegeti őket napi szinten egzisztenciális bizonytalansággal, kényszeríti őket agyatlan és totálisan életellenes normák követésére.
Dél-Korea a legtisztább példája ennek: mire felcseperedik, s a mindennemű életerejét parazitikus módon elszívó szisztéma kiszolgálására alkalmassá válik, immár lelki értelemben bizonyul képtelennek kielégíteni a rendszer követelményeit. Például a házasságkötés, családalapítás, lakásvásárlás és gyerekvállalás kívánalmát. Ennek köszönhetően Dél-Korea reprodukciós rátája mostanra a 0,68-as szintre süllyedt.
Kedvcsinálónak álljon itt néhány alapvető tény Dél-Koreáról. A gyermekek egészen tanulmányaik végső befejeztéig reggel 8-tól este 9-ig iskolában vagy különféle foglalkozásokon sínylődnek. A magántulajdon totalitarizmusának köszönhetően a fiatalság nem juthat saját lakáshoz, ehelyett egy tulajdonos házának hitelét (!) kötelező megfinanszíroznia, amelynek lejártáig ugyan ingyen lakhat abban a házban, viszont tízmillió forint nagyságrendű kiadást követel meg a “szerető szülői közegtől” való függetlenedés követelménye, amit a fiatalság abszolút többsége nem tud abszolválni. A hitelkonstrukció lejártát követően a lakás természetesen nem kerül a bérlők tulajdonába, innentől bármikor szabadon elküldhetők a landlordjuk által.
A koreai munkakultúra még a japánnál és kínainál is elmebetegebb. A hetvenórázás alanyi jogú elvállalása nélkül ne is számítsunk szánkba helyezhető ételre, vagy fejünk fölé rakott fedélre. Csakhogy ellentétben Kína temérdek gyáregységével és állami vállalatával, valamint Japán változatos cégkínálatával és tataros családi vállalkozásaival, a koreai gazdaság alig néhány giga-konglomerátum (Samsung, Hyundai, LG, stb.) totalitárius diktatúrája alatt sínylődik.
A lakosság – kiváltképp annak fiatalabb része – semmi egyebet nem tehet, minthogy ezek elvárásainak igyekezik megfelelni. Aki kívül reked ezen a néhány multinacionális rabszolgatartón, azt sok szeretettel várja az aluljáró. Ugyanis mást nem lehet csinálni. Beszédes adat, hogy a Samsung egymagában a koreai GDP és foglalkoztatottság 20%-át nyújtja.
A modern kapitalizmus tehát elvezetett minket abba a szférába, amelyben az élet szerves részeként számon tartott események bekövetkezte és a társadalmi elvárások teljesítése megugorhatatlan gátakba ütközik.
Temérdek emberellenes rendszer jött-ment már, de a kapitalizmuson felül eleddig egyiknek sem sikerült magát az élet magvát sikerrel kiirtania. Hála a szabad piac rendíthetetlen innovációjának, immár eme korábban bevehetetlen vár is játszi könnyedséggel rombolható a sárga földig.
Örök igazság, hogy egy életellenes rendszerben nincs élet. Mindemellett ezek az univerzális erkölcsi jelzőfényekként pózoló “keresztény-konzervatív” képződmények is kizárólag azért tartanak ki a nyakló nélkül való ellés erőltetése mellett, mert nem ismerik az írásokat, hiszen azok maguk kénye-kedve szerint kiforgatott frázisait kizárólag akkor veszik szél által meglobogtatott szájukra, amikor valamiféle népességellenes intézkedés-sorozatuk legitimálására hamis morális visszaigazolást keresnek.
Jézus ítélete viszont egyértelmű és kíméletlen ezekre a meszelt sír farizeusokra nézve. Világosan és félreérthetetlenül elmondta, mi vár az emberiségre az idők végén:
Luk. 23/29:
Mert ímé jőnek a napok, melyeken ezt mondják: Boldogok a meddők, és a mely méhek nem szültek, és az emlők, melyek nem szoptattak!
