Ük-ük-ük-ük-ük-ük-üknagyanyáink elfeledett intelmei közé tartozik, hogy a gyerek természeti környezethez való leghatékonyabb kondicionálási módja, ha egyszerűen hagyjuk őt ebben a közegben létezni. Nem kell mindenféle oda nem illőnek képzelt dolgot kiütni a szája elől. A szülői moderáció kizárólagos feladata az egyértelműen veszélyes szituációk és ételek elzárása volna. Minden más dolog ízét-bűzét nyugodtan tapasztalják meg szabadon a porontyok saját érdeklődésüknek megfelelően.
Amennyiben ráadásul bizonyos alapvető táplálékok elérésétől tiltjuk el a gyereket, az későbbi fejlődésére nézve egyértelműen negatív következményekkel jár. Itt van például az utóbbi évtizedek nyomán rettegetté vált mogyoró. Ami tömegek kedvelt csemegéje, az az emberek egy kisebb hányadának halálos veszélyforrás. A mogyoróallergiában szenvedők, amennyiben akárcsak nyomokban efféle étket tartalmazó falatokból hasítanak, olyan heves fulladási roham részesei lehetnek, mely a sürgős kórházi kezelés elmaradása révén akár halálos kimenetelűvé válhat.
Hatalmas kérdőjeleket ébreszt a táplálkozástudományi szakemberek fejében, hogyan növekedhetett alig 20 év lefolyása alatt hatszorosára a mogyoróallergiások száma. Ráadásul minden évben újabb 5 százalékkal növekszik az anafilaxiás roham révén kórházba szállított betegek mennyisége.
Hosszú évek alatt zajlott le ama kísérlet, mely mostanra meghozta a kívánt áttörést. A tartalmas vizsgálódást maguk mögött tudó tudósok arra keresték a választ, vajon lehetséges-e bizonyos táplálékoknak való csecsemőkori kitettség révén megelőzni az adott fajta allergiát.
A végeredmény nem hagyott maga után sötét foltokat. Egyértelműen kiderült, hogy szoros összefüggés van a mogyoróallergia kialakulása és mogyoróhiányos korai táplálkozás között.
A kontrollcsoportban kétszer két kategóriába tömörültek a vállalkozó kedvű szülők. Az egyik hasítást a mentén végezték, hogy az anyuka vitt-e be mogyorót is tartalmazó táplálékot csecsemőjének, a másik tengely pedig az anyatejjel, illetve egyéb táplálékkal etetett kisbabák mentén húzódott.
Furcsa módon a legkevesebb allergiás megbetegedést (mindössze 1,7%) az okozta, ha a szülő maga is fogyasztott mogyorót a szoptatási idő alatt, és az így feldolgozott anyatej mellett egyéb táplálék révén is megismertette azt a gyerekkel. Jelentősen nagyobb (15-17%) rizikófaktort tudhatnak magukénak azok a nők, akik 12 hónapos kor előtt csak anyatej, vagy csak étel révén mutatták be mogyoró uraságot a még fejletlen emésztőrendszernek.
Magyarán tehát mind az anyatejet, mind egyéb táplálékokat érdemes gazdagon mogyoróval dúsítani, és még 12 hónapos kor előtt szoktatni a csecsemő szervezetét annak elfogadására. Amit a felcseperedő nebuló nagyon meg fog hálálni, ha nem kell neki egy véletlen lenyelt darabka miatt megfulladni.
A kísérletet azért kellett évek alatt lefolytatni, mert szerették volna látni, a legkésőbb 7 éves korig kialakuló mogyoróallergia nem-e pusztán késve fejlődik ki a normál időintervallumhoz képest.
A táplálkozáskutatók felhívják a szülők figyelmét arra, hogy 5 éves kor alatt lehetőleg ne etessenek egész földimogyorót gyermekükkel, mert ez esetben nem feltétlenül allergia miatt lesznek fulladásos rohamaik a félrenyelt bogyóktól.
