Vitán felül áll, hogy a munkanélküliség súlyos megbélyegzésként hat a munkaerőpiacról kitaszítottak számára. A fő ok nem csupán a társadalmi kirekesztettség, aljaembernek nézés, hanem a puszta létfenntartáshoz szükséges javak – elsősorban minőségi élelmiszer – beszerzésének lehetetlensége, ennek következtében a szervezet vitaminháztartásának felborulása, majd hosszú távon a kognitív funkciók súlyos leromlása, mentális leépülés. Emellett a munkanélküli személy csakhamar mások jóindulatától kezd függeni, ezzel megszűnik szabad akarata és az esélye arra, hogy önállóan képes legyen kimászni szorult helyzetéből.
Ehhez képest meglepőnek tűnhet a University of Manchester kutatásának eredménye, miszerint a munkanélküliek az őket érő rengeteg káros nyomás ellenére magasabb szintű mentális egészségnek örvendenek, mint azok, akiknek ugyan van megélhetésük, ám ez rosszul fizetett, vagy rendkívül stresszes munkakört jelent.
A Tarani Chandola professzor által vezetett kutatócsoport egy 1116 fős reprezentatív minta tagjainak életét 3 éven keresztül kísérte figyelemmel. A résztvevők a kísérlet kezdetekor mind munkanélküliek voltak. Ahogy az alanyok sorsa alakult az évek során, vagyis sikerült elhelyezkedniük egy-egy jó vagy kevésbé jó munkakörben, esetleg megmaradtak munkanélkülinek, a professzorok több hullámban megvizsgálták a paciensek egészségi állapotát. Vért vettek, vérnyomást mértek, ill. olyan stresszel összefüggő agyi vegyületek jelenlétét mérték, mint amilyen a kortizol hormon. Az orvosi vizsgálódás mellett kérdőívekkel is megmérték a paciensek elégedettségét az aktuális munkájukkal, vagy munkanélküliként végzett életükkel kapcsolatban.
A kutatás végeredménye, hogy kérdőíveken a munkájukkal kapcsolatban legalább kettő rossz körülményt felsorolni képes személyek csaknem kétszer magasabb allosztatikus terhelésnek voltak kitéve, mint az egyébként szintén nehéz körülmények között létező munkanélküli társaik. Ez azt jelenti, hogy a stresszre adott természetes – tehát tudatosan nem kontrollálható – válaszreakcióik ennyivel nagyobb mértékben károsítják szervezetüket. Az allosztatikus terhelés meglehetősen nagy terhet ró a szív-és érrendszerre, melynek eredménye az emberi szervezet gyorsított elhasználódása.
A tanulság a professzorcsapat szerint, hogy nem feltétlenül igaz az állítás, miszerint bármilyen munkát érdemes volna elvállalni a megfelelő éberséggel végzett álláskeresés vagy akár a hosszabb távú munkanélküliség helyett.
