Semmilyen népnek nincs létjogosultsága e földön, mely kizárólag ama tulajdonságával képes parádézni, hogy hűségesen, hajlongva és seggcsókdosva szolgálja az uralkodó oligarchia vagyon -és hatalomkoncentrációját.
A kemény munka kultuszának elhalálozásával, melynek érájába éppen most léptünk bele, alaposan felgyorsul a magukat mag és tudás népének képzelő rabszolgaerkölcsű és rabszolgamorálú nemzedékek hanyatlása.
A magyarságot sújtó ítéletek folyamatosan, de azért időbeliség szerint kimérve érkeznek a nemzetre, mivel mindenki részére meg kell adni a lehetőséget az alávalóságból való megtérésre, továbbá a rendszerből való kimenekülésre. Ha az ítélet egyetlen nagy hullámban érkezne a magyarságra, szó szerint senki nem élné túl a csapásokat.
Lássuk eme igazságnak megfelelően az elmúlt 1-2 hónap során beérkezett híreket, melyek egyenes ági folytatását nyújtják “A munka a végső haláltusáját vívja“, illetve az “Így idézi elő a kemény munka a magyarság kipusztulását” megvilágító erejű írásoknak.
Megszülettek az év első negyedévét összegző születési statisztikák, és hát nagyon nem fényesek az eredmények. Hála a CSOK és babahitel konstrukcióknak, a pénzért való ellés kényszerprése alá erőszakolt családok immár nem pusztán fizikai, de mentális alapon sem képesek többé teljesíteni a pártállami elvárásokat.
A 444 vonatkozó jelentése szerint az esztendő első három hónapjában 19 289 gyermek született, ami egészen pontosan 1,38-as termékenységi arányszám elérésére volt elég. Mellettük a mérleg másik serpenyőjében 33 565 eltávozott személy áll, vagyis a magyarság fogyása néhány éven át tartó stagnáció után ismét felgyorsult.
Akik ostoba és fogyatékos módon az adatok mielőbbi javulásában bíznak, azok sürgősen utaltassák be magukat az OPNI-ba, mert halaszthatatlan ápolásra szorulnak. A fenti lesújtó adatokkal párhuzamban érkezett a hír, hogy az idei évben esedékes az első CSOK és babahitel konstrukciók bedőlése, ahol a kedvezményes hitelért cserébe vállalt tripla gyerekszámot a családok több mint fele nem volt képes abszolválni.
Ahogy gyakorlatilag minden mutatóban, a bedőlő diákhitelek számától a foglalkoztathatatlannak kikiáltott prekariátus fiatalságon át a bírságot fizetni nem képes vagy nem hajlandó polgárok számarányáig bezárólag, úgy az anyagi előnyökért űzött ellési kényszer tekintetében is kezdenek többségbe kerülni az eleddig marginális kisebbségekként vagy felelőtlen egyénekként üldöztetett rendszeráldozatok. Akik buta módon bevették, hogy a hatalom az ő javukat szolgálja, továbbá hogy isteni rangra emelvén magukat ők határozzák meg, mikor és mennyi baba jöjjön a világra.
Holott ha valóban keresztény-konzervatív nemzetről volna szó, a hatalom kígyónyelvű hazudozásaival ellentétben tán Jézus Krisztus intelmeit kéne megfogadniuk, aki szerint boldogok a meddők, és a méhek, melyek nem szülnek, és az emlők, melyek nem szoptatnak! Továbbá hogy a saját háza népe lesz az ember ellensége. Tehát az eleve abnormális családmodell felbomlását nem az LMBTQ transzgender provokátorok generálják, hanem az államhatalom mellett a háztartásunkban tébláboló apósunk, anyósunk, sógorunk, apánk, anyánk, de még saját házastársunk is leplezett és burkolt módon ugyan, de a család aláásásán és a kitűzött célok elszabotálásán ténykedik minden erejével.
Hála az égnek a végső pusztulásunkat garantáló totalitárius elnyomást szavazataival és birkameneteivel fenntartó nyuggertársadalom is megkapja a maga jól megérdemelt sorscsapásait.
Nem elég, hogy nem születik elég gyermek, akiket a húsdarálóba nyomván majd jól megtermelik ennek a szociopata nemzedéknek a nyugdíját, de ők maguk is mehetnek szépen vissza 85 évesen és fájó derékkal ganét lapátolni, maltert hordani, cementes zsákokat cipelni, hiszen aki nem dolgozik, az ne is egyék! Nincs kivétel, nem úgy szól a mondás, hogy aki 65 éves koráig nem dolgozik, az ne is egyék, vagy aki nyugdíj előtt nem dolgozik, az ne is egyék. A munkaórák számában sincs megszabott felső határ.
Mivel a köcsög boomerek harsogják legnagyobb számban e sátánista mantrát, melynek semmi keresztényi alapja nincsen, ezért az ő hülye fejükre hull szépen vissza mindennemű átkozott mantra, melyekkel az utánuk járó generációkat igyekeznének mételyezni.
Tehát ti nyuggerek ne is egyetek, ha nem dolgoztok, nem jár nektek békés és nyugodt öregkor. Nyomás vissza a gyártelepre padlót söprögetni, akkugyárban a mérgező tartályokat egyik sarokból a másikba cipelni, mutassátok meg nekünk, hálátlan és lusta TikTokker generációnak, hogyan érvényesítitek a férgesült mantráitokat – saját magatokon!
Megállíthatatlanul emelkedik az idős munkavállalók száma Magyarországon: csaknem kétszer annyi 65 évnél idősebb dolgozik most, mint 2018-ban – írja a Dívány a Pénzcentrum cikkére hivatkozva.
Kötel 115 ezer 65 évnél idősebb magyar polgár dolgozott hazánkban 2023-ban, ami azért sokkoló, mert 5 évvel ezelőtt, tehát 2018-ban ez a szám még alig 57 ezer volt, 2010-ben pedig még a 28 ezret sem érte el – derül ki a KSH adataiból.
A lap szerint Európában és világszerte is aktívan dolgoznak a nyugdíjkorhatár emelésének előkészítésén, ennek kapcsán a most 30-59 évesek egyre borúsabban látják a nyugdíjas éveiket.
Ez a korosztály ráadásul úgy gondolja, hogy a nyugdíjas éveik egyáltalán nem a pihenésről fognak szólni, hanem a munkáról, ők ugyanis úgy látják, hogy 70 éves koruk felett is dolgozniuk kell.
Mily lenyűgöző és varázslatos igazságszolgáltatás ez! Áldott legyen az Úr, hogy ily bölcsességgel igazgatja az alázatos keresztény-konzervatív társadalmunk életvitelét!
Persze a szociopata nemzedék mindent megtesz, hogy saját gerontokrata diktatúrája terheit ráoktrojálja az utána következő generációkra, akiknek – pusztán népességbeli számarányuk okán – a boomerekkel ellentétben soha nem bizonyult alkalmuk a szakadék felé zakatoló rendszer útirányán akár egy jottányit változtatni:
A bébibumm-nemzedék foglalkozni kezdett a saját öregedésével, és szülei öregedésével is… A bébibumm-nemzedék életpályája során mindent megváltoztatott. Most következik az utolsó és legnagyobb változás, az öregedésük. Aki azt hiszi, hogy ez a nemzedék tinédzserként idegesítő, fiatal felnőttként pedig elviselhetetlen volt, az most csodálkozni fog az öregedő bébibumm-nemzedéken. Olyan mértékű egészségügyi gondoskodást és törődést fognak igényelni, ami legfeljebb a szüleikéhez hasonlatos, habár ezek a szülők sokkal kevesebben voltak. Kényszeríteni fogják a társadalmat, hogy többet foglalkozzon az egészségügyi ellátással, minket pedig, hogy foglalkozzunk a gerontológiával, akár akarjuk, akár nem.
– Frank Schirrmacher: A matuzsálem-összeeküvés
Hála a munka alapú társalomnak, ami a megélhetést széles rétegek körében lehetetlenné tette, a luxusnyugdíjakat és ötcsillagos ellátást hisztizve követelő boomer korosztállyal ellentétben a lakosság minden további nemzedékének léte megsemmisül. Immár megfizethetetlen luxussá vált a házasság, gyerekvállalás, családalapítás. Saját lakás és autó birtoklásáról pedig már bilibe lógó kézzel sem merészel álmodozni a karhatalmi tekintéllyel és hülyítési rendszerrel mindennemű energiájától és életkedvétől megfosztatott Y és Z-generáció:
A rekordinfláció még vagyonosabbá tette a felső egy százalékot, már 500 millió forintos a vagyoni minimum. Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezetője az Economx kérdésére felhívta a figyelmet: a vagyoni olló nyílása rövid távon a kényszerű fogyasztási kijózanodásra kényszeríti a magyarokat, hosszú távon pedig a megtakarítási és öngondoskodási képesség is megcsuklik.
Mint látható, a munka alapú társadalom egy jól kifundált terv a milliárdos burzsoá kaszt uralkodói trónszékbe ültetésére, majd megistenítésére. Mindez mindenki más vérén-verejtékén. Mialatt a gazdagok gazdagodnak, a szegények folyamatosan szegényednek, hiszen az egyre alázatosabb munkát, szorgalmat, tanulást, előírásoknak való megfelelést a rendszer a maga egyre elviselhetetlenebb tehertételei mellett folyamatosan csökkenő reáljövedelmekkel honorálja.
A csodás magyar munkatársadalom egyes számú társadalmi szervezőelve a kínai modell, ami abból áll, hogy kössük le a népet annyi tehertétellel és kötelezettséggel, amennyit azok már képtelenek abszolválni (lázadás és ellenállás puszta esélyének felszámolása). Raboljuk el a lakosságtól az általa előállított termékek és szolgáltatások összességének ellenértékét, majd az elsíbolt vagyonból csupán annyit csorgassunk vissza, hogy a népesség épp ne haljon éhen, továbbá lehetőleg pottyantson kifele magából 1-2 csecsemőt az elkövetkező időszakra igényelt ágyútöltelék-létszám fedezésére. Akiket szintén el lehet küldeni akkugyárakba megrokkanni, vagy a frontvonalra megdögleni.
A kínai modell egy kevésbé ismert alkotóeleme az uralkodó kasztba, kiváltképp a vezető személyébe vetett feltétlen hit. Kína annyiban azért különb nálunk, hogy ott legalább ateista államvallás uralkodik, tehát a képmutatásnak e dimenziója kevésbé jellemző, míg Magyarországon a magasságos fáraó úgy veszi szájára a kereszténységet, hogy közben az Isten trónszékére önmagát passzírozza be, azt pedig erőszakkal kirugdalja onnan.
Kossuth Lajos, az utóbbi évtizedben nem véletlen szabadkőművesezett meg hazaárulózott hazafi százhúsz évvel előre megjósolta, hogy a XIX. századvégi hazai lakosság gyermekei vagy unokái már valódi kinézerek lesznek, kínai karakterisztikákkal felvértezvén, mely jóslat a Kádár-rendszer 1957-es megszilárdításával be is teljesült.
Azóta a magyarok kinézerek, akik kizárólag egyszemélyi tekintélyelvűséget hajlandóak a maguk részére elfogadni. Mindennemű társadalomszervezési eszményt, követendő viselkedést és etikát, de még a szavak és fogalmak jelentés-értelmezését (pl. kereszténység, konzervativizmus, nemzet) is csak a maga újbeszél szótárát bőszen lobogtató vezértől hajlandóak elfogadni:
Kossuth Lajos utolsó nyilvános beszéde 1889 június 5-én, a Turinba jött 845 magyarhoz (részlet):
Khina ezredévekkel előzte meg az európai czivilizácziót s azután megkövesedett s népe kiskorú gyermekké lett. Mi ennek az oka? Az, hogy társadalmi intézvényeit az állameszmének, az államfőben s annak orgánumaiban összpontosított mindenhatóságára alapította. Most a szabadság eszméjéből kifejtett európai czivilizáczió kezd visszahatni Khinára, ellenben Khina a maga állam-mindenhatóságával vissza kezd hatni Európára. Hasonló ok, hasonló okozat, ez a természet törvénye. Még meg fogják önök érni, hogy gyermekeik vagy unokáik lesznek valódi khinézerek.
A vezér, ha akarja, akár nyugodtan éhen is döglesztheti a népet, lásd Mao Cetung. Hiszen az uralkodó az maga az Isten, égi Isten meg ugye nincs, vagy pontosabban támasztunk a magunk részére egyet porból, sárból és szilícium-lapkákból, törvényekkel, parancsolatokkal, meghamisított és kontextusukból kiragadott Biblia-frázisokkal, szociális kreditrendszerrel.
Tartja a mondás, hogy gyáva népnek nincs hazája, ugyanakkor ennél jóval nagyobb igazság, hogy szolganépnek nincs hazája. A gyávaság betetőződését ugyanis nem a szorongás, pánik, depresszió felfutása és a karhatalmi ütleg alóli kétségbeesett menekülési kísérletek jelképezik. Ott még az emberben pislákol a belső tűz és küzdelem a maga félelmei és babonái ellen. A gyávaság csúcsa és visszafordíthatatlan végeredménye, amikor az istentelen nép mindennemű kérdezősködést, ellenvetést és gondolkodást sutba hajítván alanyi jogon és feltétel nélkül szolgálja uralkodója önkényes követelőzéseit, miközben alternatív életviteli lehetőséget a maga részére immár egyáltalán el sem tud képzelni.
Ez a gyávaság abszolút tetőfoka: a megingathatatlan rabszolgaszellem. Az önrendelkezésről való önfeledt lemondás.
Fontos megkülönböztetni eme össznépi szolgaerkölcsöt és szolgamorált, amikor a nép önkéntesen szolgálja az uradalmi rendszert és veti ki magából a rabigáskodás követelményéhez alkalmazkodni képtelen Isten gyermekeit a kívülről kényszerített szolgaságtól, amikor egy uralkodó erőszakkal leigázván egy adott népet veti azokat a maga rabigájába. Egy ilyen nép még élhet megszentelt életet (erről szól a babiloni fogság). De amelyik nép önként választja ezt a létformát és követeli annak örök fenntartását, annak részére nincs irgalom, nincs neki hogyan elnézni az Isten ellen elkövetett bűneit.
Hamvas Béla – Vízöntő (részlet):
A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, nem az, hogy szolgaságba süllyed, és hatalmasabb, nagyobb számú, erőszakosabb nép számára dolgoznia kell. Szolganépek lehetnek nagyok, a szegénység, a munka, a megalázás ellenére élhetnek magas sorsot. A legnagyobb veszély, ami egy népet fenyeget, hogy primitívvé válik, hogy eldobja magától a tudatos gondolkozást és tudatos gondolkozót, s ezzel a tudattalanság óceánjába merül. így válik csőcselékké, söpredékké züllik és oszlik fel, és elsüllyed oda, ahová az őserdő indiánjai, négerei és a tundrák eszkimói és az ausztráliai sivatag pápuái.
Miközben a “mag népe” egyre szélsebesebben lohol a szakadék felé, immár Bulgária is megelőzi a magyarokat fogyasztásban, Románia pedig már a COVID-válságot megelőző években lehagyott minket. Materiális létszínvonal tekintetében tehát Magyarország hivatalosan is az Európai Unió legcsóróbb országa lett. Mindez a munka alapú társadalom egyértelmű és nyilvánvaló következménye.
Isten figyelmeztet mindannyiunkat arra, hogy az ő követői már itt földi létükben minden szükségletet megkapnak anélkül, hogy keményen meg kéne dolgozniuk értük. Ugyanakkor az istentelenek földjei mindennemű erőfeszítésüket követően sem kapnak busás termést szavatoló esőt, kútjaik kiszáradnak és a komplett nemzet földjeit feltúrván sem találnak maguknak iható vizet. Akármilyen keményen dolgoznak a megélhetésükért, a felesleges sérven és lumbágón felül semminemű becses kincset nem kaparhatnak össze maguknak.
Ha tehát a magyarság anyagi létszínvonala a sárga földet verdesi, az egyértelmű bizonyítéka a nép istentelenedésének, kik az Úr igéje helyett a Viktor fáraó szavát isszák nyakló nélkül és szívják azt magukba.
Eközben a fáraó nemhogy nem tanulna a népesség ellen elkövetett bűneiből, de még tovább kívánja facsarni az eleve csontszárazra nyúzott lakosságot. Az Index cikke szerint magas nyomású – még több erőfeszítést és munkaórát megkövetelő – gazdasági modellre kellene átállni, amelynek nyomán akár radikálisan meg is ugorhat a fizetésünk. Amit rögvest el is vihet az infláció, gondolom.
„A munkatermelékenység és a bérek növekedésének fenntartható módja a magasnyomású gazdaság” – írta pénteken közzétett elemzésében György László… Ez a kitörési stratégiánk, amely arra ösztönzi a cégeket, hogy termelékenységet növelő beruházásokat indítsanak… A magasnyomású gazdaság egyszerre támogatja a termelékenység és hatékonyság növelését és a bérversenyt is, mondhatjuk azt, hogy alulról és felülről is pozitív nyomás alá helyezi a gazdaságot a fejlődési ugrás, előrelépés érdekében.
“A nemzetgazdasági tárca vezető közgazdásza” felfedi ama tényt, hogy eme totalitárius függőségi viszony és igavonó barom létmód szavatolásához első körben teljes körű függőségbe volt szükséges taszítani a lakosságot a rendszer kényétől-kedvétől, amely folyamat az össznépi munkadiktátum univerzalitása által volt szavatolható.
…leküzdve a korábbi időszakok nehéz örökségét, először munkát kellett adni az embereknek, és csak ezt követően lehet a termelékenység növelésével foglalkozni.
Innentől nem is szükséges a rendszernek nyílt színi terrort folytatnia a lakosság hathatós megregulázására, hiszen bárki, akinek gyerekkori álmai nem kizárólag arra terjednek ki, hogy homályosan megvilágított depresszív asztalka mögött babrálgassa az elé pakolt bizbaszokat 40-50 éveken át, az azonnali hatállyal éhen is hal. A rendszer pedig nyilván képes eme roppant alattomos és burkolt terrordiktatúrát úgy beállítani, hogy hát a saját döntéseik, lustaságuk, viselkedésük vezette a rendszeráldozatokat a megsemmisülésbe, hiszen senki nem tördelte le körmeiket, nem verte le veséiket, nem deportálta őket vagonokban a munkatáborok felé.
Ehelyett aki nem választotta önkéntesen és alanyi jogon az örök bér -és adósrabszolgaság kizárólagosan rendelkezésre álló lehetőségét, arra szimplán olyan körülményrendszert oktrojált a hatalom, mely tökéletesen ellehetetlenítette bármely más lehetőség kibontakoztatását, ideértve az Istennek tetsző létmód elsajátítását.
Azt is felfedte György László kormánybiztos, hogy a nép eleddig is rendre üldöztetett, pusztított és irtott alkotóképességét magasról leszarván dollármilliárdos multinacionális konglomerátumok gründolásával és egy úgynevezett plutokrata arisztokrácia létrehozatalával kívánná a pártállam a maga totalitását örök időkre bebetonozni. Ehhez a követendő példát a dél-koreai modell nyújtja, ahol jelenleg 0,68 a teljes termékenységi arányszám, és az ember vagy alanyi jogon örök rabszolgájává válik a Samsunghoz hasonlatos konglomerátumoknak, vagy éhen hal.
Nevezett gazdasági modell bevezetésével tökéletesen szavatolható, hogy a magyarság élete fölött alig néhány magánszemély totalitárius teljhatalmat és központi kontrollt gyakorolhasson:
…Olyan nemzeti bajnokokat kell nevelnünk, mint amilyenek a fejlett országokban működnek.” A politikus szerint nemzeti bajnokra jó példa a dél-koreai Samsung, amely 70 éve még szárított hallal és fűszernövényekkel kereskedett, ma pedig már a világ vezető okostelefon gyártója. Éves profitja a magyar GDP ötöde. „Olyan cégekre van szükségünk, amelyek a Samsung és a többi globális multi példájára besöprik a pénzt a világpiacokról” – szögezte le.
A tömeggyilkos és aberrált munka alapú társadalom koporsójába az utolsó szögeket az ide bevándorló vendégmunkások tragédiája veri.
A Válasz Online leleplező tanulmánya szerint az országba beömlesztett százezernyi migránssal úgy bánnak a magyar rabszolgatartók, mint a legutolsó mocskos állatokkal.
Egy indonéz vendégmunkás csoport az éj leple alatt volt kénytelen menekülni az országból, mert Pápán olyan körülményeket találtak, amelyhez mérten még az ő mélyszegénységben tengődő országuk is maga a földi Paradicsom.
Ami ennél is meglepőbb, hogy a végül sikerrel leláncolt vendégmunkás rabszolgák az ittlétük ideje alatt SEMMI PÉNZT NEM KERESNEK, ehelyett összes jövedelmüket ama hitel törlesztésére kénytelenek fordítani, melynek felvételével eljöhettek ide a Mózes korát idéző modern Egyiptomba rabszolgának.
A kinti közvetítők Indonéziában és a Fülöp-szigeteken sokszor jelentős összeget, 1–1,5 millió forintot is elkérnek a magyarországi munka megszervezéséért. Ezt a jelentkezők jellemzően hitelből fizetik, azaz durván eladósodva érkeznek Magyarországra.
Általában jelzáloghitelt vesznek fel a családjuk lakására vagy földjére… az így érkezők több mint fél évig csak azért dolgoznak, hogy az adósságukat törleszteni tudják. Ez a kiszolgáltatottságuk egyfajta garancia arra, hogy rendesen elvégezzék a munkájukat.
Mivel a távoli földekről idecitált nyomorúságos jobbágyokat általában véve legfeljebb két éven át foglalkoztathatják a hazai rabszolgatartók, voltaképpen semmit nem keresnek az itt tartózkodásuk ideje alatt, amiből félretévén esetleg odahaza elkezdhetnének egzisztenciát építeni.
Kizárólag a totalitárius munkakényszer végett rabszolgáskodnak, nem azért, mert így nekik vagy utódaiknak egyszer jobb soruk lesz, önálló vállalkozásba fognak vagy valamiféle tragikus véletlen folytán keletkezett, odahaza nem feltétlen ledolgozható kiadást fedeznek.
Voltaképpen ennél is rosszabb a helyzet: az iváncsai akkugyárba bekényszerített, majd néhány hét leforgása után kirugdalt mélyszegény zsellértömeg még csak nem is mehet át más munkahelyre, mivel a munkavállaló célzatú beutazási jog nem időintervallumhoz, hanem munkáltatóhoz kötött! Ha tehát egy munkáltató elküldi a maga által bilincsbe vert migránsokat, azokat hivatalos protokoll szerint haza kell zavarni, majd onnan egy új munkáltatóhoz egy másik engedély igénylésére kényszeríteni. Ezt azt jelenti, hogy sok rendszeráldozatnak immár nemhogy zéró összegű, hanem egyenesen negatív összegű játszma a tömeggyilkos magyar szolgaságkultusz.
Ilyen hát az értelmetlen munkavégzés, az öncélú, soha ki nem fizetődő, az emberiséget elpusztító, leépítő, végül kiirtó halálos rabigaság világa. És ennek tapsikol minden alávaló, férgesült jobbágy, akik neisegyékező sátánfattyaik totalitárius uradalmát éltetik.
A magyarság tehát egy igazságos isteni ítéletet kap a nyakába, ám a temérdek megvezetett hülye fejébe még csak el sem jut e tény rögvalósága, hiszen az uralkodóit önszántából tápláló és a maga burzsoáziáját isteni jogosultságokkal felvértező szolgatársadalom eldobta magától a tudatos gondolkozót, a lélek hívogató szavát, mely nem tűrné el feje fölött az örök szolgaságot és a totalitárius önkényt.
Ennek köszönhetően söpredékké züllvén abszolút jogos történelmi jussa a feloszlás, majd elsüllyedés arra a szintre, melyen az őserdő indiánjai, Afrika négerei, a tundrák eszkimói és az ausztráliai sivatag pápuái állnak.
Hacsak, az őket érintő, immár elviselhetetlenül kínzó és szorongató sorcsapások hatására nem ébrednek fel és térnek meg mégis…
