Egyre tömegesebb mértékben kezdik a kapitalisták az OPNI-kezeltek állapotát megszégyenítő elmebetegség tüneteit mutatni.
Először a valósággal semminemű viszonyt nem ápoló delúziók tengerébe vetik magukat, majd őszinteségi rohamot kapván forszírozzák a lakosság nyomorba döntésének igényét. S még mindig nem gurult el az összes pirulájuk, a legfrissebb skizofrén mondatömlenyt a mesterséges intelligencia isteni megváltó erejét hirdető hamis próféták szórják az éterbe.
Tobias Zimmermann “munkaerőpiaci szakértő” a következő hülyeséget rebegte el szél által lobogtatott száján keresztül:
„Olyan megatrendek határozzák meg a munka jövőjét, mint az automatizáció, a mesterséges intelligencia és az elöregedő munkaerő” – világított rá Tobias Zimmermann, a Stepstone Group munkaerőpiaci szakértője.
A „munka jövőjét” ezek egyike sem határozza meg, hiszen a munkának nincs jövője.
Az összes sorolt tényező rendszerkényszer, nem pedig saját magától organikusan fejlődő szokásjog.
Eltolódik a munkaerőpiac egy új irányba, egyre inkább felértékelődik a kíváncsiság, az élethosszig tartó tanulás, az egymásba vetett bizalom és a diszkrimináció elleni küzdelem
Érdekes, mert akik eleddig ilyesféle attitűdöt gyakoroltak volna, azokat foglalkoztathatatlannak minősítette a magasságos munkaerőpiac. Hiszen úgyis elhagyja a büdös, gondolkodni képes jobbágy az ültetvényt, amint talál magának jobb helyet. Kreativitása és érdeklődő szellemisége felszámolja benne a zombi mód végzett monoton munka óhajtásának vágyát. Nem irányítható és manipulálható alanyi jogon, neadjisten időnként merészel visszaszólni az őt puszta manipulációs objektumnak tekintő főnök felé.
Emellett akiben a temérdek kíváncsiság és élethosszig tartó tanulás vágya a pusztító és elhülyítő iskolaévek traumatikus esztendeit követően is fennmarad, az ugyan miért menne el alkalmazottnak? Azért hajlandó új dolgokat megtanulni, hogy kreatív ötleteit magától megvalósítsa, s ebbéli törekvésében csak keresztbe tesz neki a depresszív munkaerőpiac.
A vállalati ültetvényen belül nincs mód tanulgatásra, ott az atyaúristen menedzsment kinyilatkoztatásait kötelező a kiutalt monoton és lélekgyilkos módon teljesíteni. Akkor is, ha annak katasztrófa a vége. Majd levonják a takarító néni fizetéséből a keletkezett anyagi és erkölcsi kárt.
A szakértő szerint az is fontos, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, kérdezzük meg magunktól, hogy miben kell változnunk, milyen új tudást kell elsajátítanunk. Magunkkal szemben tehát kíméletlenül őszintének kell lennünk, és beismerni, ha tévúton járunk.
Micsoda szívhez szóló sorok! Kiváltképp ama tény fényében, hogy rendszerint a gazdaság jár tévúton, nem a munkaerőpiac kényének-kedvének kiszolgáltatott egyének, kik kényszerből vergődnek a rendszer fullasztó szorításában.
Ha továbbra is egyéni döntések, hibák, felelősségvállalás következményeinek hazudjátok be a rendszerben regnáló állapotokat, nem igazán köszönt fényes jövő rátok nézve. Előbb-utóbb az emberek befejezik az önhibáztatást, s kapát-kaszát ragadnak a megzabolázásotokra.
Ennek alternatívája paradox módon még szörnyűbb: addig hibáztatják, emésztik, pusztítják magukat az emberek olyan dolgok kapcsán, melyekbe semmi beleszólásuk nincs, hogy elkerülhetetlenné válik milliók-milliárdok részére a depresszió, skizofrénia, alkoholizmus, öngyilkosság. Arról nem is beszélve, hogy a gyilkos szisztéma önmarcangolássá transzformálása megágyaz a küszöbön álló kihalási eseménynek is, ami mindent elsöprő demográfiai katasztrófa képében ölt testet.
A ChatGPT átírja a játékszabályokat, nem kell évtizedekig kódolni és programozást tanulni… senki sem ért igazán ehhez a technológiához, nem találunk olyan embert, aki már 30 éve foglalkozik nagy nyelvi modellekkel… demokratizálódott a technológiához való hozzáférés, és a digitális tudás elsajátítása, hiszen ebben korlátlanul segít a ChatGPT, jóval alacsonyabb áron, mint az egyes képzések.
Demokratizálódott… micsoda ostoba és naiv delúzió. Enshittifikáció, mesterséges árfelhajtás, ha súlyos pénzekbe kerül, egyáltalán nem segít. Továbbra is minden technológia magánkézben van, tehát a tőke önkényesen és a maga érdekei mentén korlátozhatja ezek hozzáférését.
Az, hogy egyelőre rendelkezésre állnak ingyenes és szabad modellek, egész egyszerűen a beetetés része. Rá kell szoktatni az embereket és vállalatokat azok használatára, s amint bebetonozásra került az új technológiától való függőség, szépen megkezdődhet a betakarítás.
Emellett fájóan hiányoznak a bizonyítékok a mesterséges intelligencia hosszú távú hasznának visszaigazolására. Elismerem, a vírusterjesztő spam-weboldalak tényleg rendkívüli támogatást nyertek a SEO-algoritmusoknak kedves gépi fogalmazványok milliószám való előállításával, ahogy a Taylor Swift pornó is sokak szívből jövő vágyát elégíti ki.
Ezen felül mit látunk az MI részéről? Folyamatos elhülyülést, konstans hallucinációkat. Itt kopogtat már az ajtónkon a Habsburg-MI is, amikor a következő mesterségesintelligencia-modelleket már a gépi MI-fogalmazványokon trenírozzák be.
Arról van szó, hogy a kapitalizmus a természet, az élő munkaerő kifosztását, majd fiktív vagyoneszközök generálását követően most lehetőséget nyert a fogyasztók, vásárlók és ügyfelek kizsákmányolására is. Továbbá a szellemi szférába való illetéktelen behatolásra, mely korábban kizárólag a művészek és filozófusok belakható birodalma volt.
S itt rejtezik az MI-t istenítő tudományhívők fatális tévedése: kreatív egyéni input nélkül a mesterséges intelligencia semmiféle valós teremtő-alkotó műveletre nem képes már eleve létező alkotások lemímelésétől eltekintve.
A szabadúszó státusz (freelance) a jövőben a munka világának egyre hangsúlyosabb jellemzője lesz, egyik karrierről a másikra ugrálunk… egyre kevésbé jellemző, hogy valaki akár harminc évig egy cégnél, egy területen dolgozzon. A szakértő szerint életünk során akár 5-6 karrierutat is bejárhatunk.
A kapitalizmusban pont ez nem működik. Láthattuk a gig economy nyomán, hova vezet ez a freelance státusz, amint a “szabad piacra” bízzuk annak kontrollját. Még nagyobb bér -és adósrabszolgaságba, a viszonylagos biztonság (táppénz, szabadság, nyugdíj) lehetősége nélkül. Vissza a XIX. századba.
A csodálatos szabad piac épp mostanában vezeti vissza a gyerekmunkát is a technológia révén.
Lehet, hogy a technológia fejlődik, de a kapitalizmus folyamatos regresszióban van ahhoz képest.
Ez az “5-6 karrierutat is bejárhatunk” mantra meg azért vérnevetséges, mert egyrészt a munkáltatók gyűlölik azt a munkaerőt, akinek van választása és bármikor odébb állhat igazságtalan bánásmód esetén, másrészt a jobhopper polgárokat rendkívül megbízhatatlanként bélyegzik meg, akiket nem érdemes felvenni, mert csak terhet jelentenek a vállalati büdzsére nézve.
Megint egy olyan kapitalista osztogatja a nem létező eszét, akinek fingja nincs a maga által istenített rendszer működéséről.
Ja és nem kéne ilyen fiktív fogalmakkal dobálózni, mint karrier.
Egyre több a „bumeráng munkavállaló”, aki feladja a munkáját a cégnél, kipróbál mást, majd visszatér… az új idők munkavállalói már nem építenek monolitikus karrierutakat, inkább több területen próbálják ki magukat, így megnő a sok mindenhez értő generalista szakértők száma.
Aki ennyi sok mindenhez ért, minek járna dolgozni? Az ilyen tudja magától is, hogyan tegye hasznossá magát, semmi szüksége egy pipacsvörös fejjel vernyákoló vadbaromra saját tehetsége kibontakoztatásához.
Ahhoz, hogy az ember munkahelyekhez legyen láncolva, szükséges részéről a függőség és megkötözöttség bebiztosítása. Tehát totális anyagi kiszolgáltatottságot kell generálni. De aki függ a rendszertől, az kénytelen elveszteni képességeit, mert csak azt a marginális tudás-szegletet gyakorolhatja, amelyre a vállalaton belül igény van. Tedd ide, tedd oda. Ide tologasd a számokat, oda tologasd a számokat.
A kreatív és autonóm tevékenység végzése ennél fogva messze menőkig ellentétes egy munka alapú társadalom követelményeivel. Egy koszos, három kiló krumpliért a polgármesterre leszavazó közmunkást többre tart a rendszer, mint azokat, akik bárminemű önálló gondolattal bírnak.
A szakértők szerint az országok gazdasági akkor lesznek életképesek, ha megvalósul a nemek közötti egyenlőség és a tehetségeket nemzetközi szinten kutatják fel.
Hát igen, a dárdával vadászgató bantu négerek nyilván roppant kreatív és 5-6 karrierutat bejárni képes alkalmazói lesznek a mesterséges intelligenciának.
a munka jövője alapvetően ahhoz a képességünkhöz kötődik, hogy alkalmazkodjunk, tanuljunk és kihasználjuk a technológiát a képességeink fejlesztésére.
Visszakanyarodtunk hát az origóhoz. A munkának ilyen körülmények közt nincs jövője.
