Eljutott a tőkés kaszt abba az állapotba, amikor gyakorlatilag nem marad ember a világon, aki az elmebeteg és aberrált elvárásaik teljesítésére képesnek bizonyulna.
Egy menedzserek körében végzett felmérés szerint a Z-generáció egész egyszerűen nincs felkészülve a munkában való részvételre. Legfiatalabb egyedeik ugyan most kezdik a gimnáziumot, több mint felük viszont immár a munkaerőpiac poklában kíván a maga részére valaminemű fogódzót és stabilitást találni.
A munkáltatók 40%-a szerint nem szabad Z-generációst felvenni az ültetvényre. E részarány képviselőinek csaknem mindegyike (94%) még diplomás végzetteket sem foglalkoztatna ugyanezen korosztályból, kilenc tizedük pedig megfontolná a „tiszteletlen” és „munkaetikát nem ismerő” Z-generációsok etikai kurzusra való küldését.
Kérdés, hogy a tisztelt menedzser urak értékítélete helytálló-e. Figyelembe véve, hogy 62%-uk a modern kultúrát, bő 48%-uk viszont még mindig a COVID-járványt okolja a fiatalok felkészületlenségéért, felveti a gyanút, hogy egyoldalú követeléseik talán nem feltétlen bírnak relevanciával a józan ész szempontjából.
Tavaly áprilisban a Resume Builder készített hasonló statisztikát. Ott a visszajelzések szerint a menedzserek 74%-a gondolta úgy, a Z-generációval jóval nehezebb együtt dolgozni, mint a megelőző nemzedékekkel.
Azért a fiatalságot sem kell a szomszédhoz meneszteni hülyeségért: 76%-uk abbeli félelmében rágogatja körmét, hogy a ChatGPT majd jól leváltja őket. Félelmetes látni a munkás osztályt ily sokadjára érintő kizsákmányolói fenyegetőzés hatásosságát.
Néhány munkáltató és fels(ül)őoktatási intézmény proaktív attitűdöt gyakorolván inkább a maga kezébe veszi a Z-generáció megsegítését. Az egyetemek a kezdő munkaerőt is szívesen látó vállalatokkal karöltve olyan kurzusokat indítanak, hol a kora huszonéveseket megtanítják az irodai etikett, megfelelő öltözködés, gördülékeny munkavégzéshez nélkülözhetetlen kommunikációs skillek elsajátítására.
A már munkahelyen sínylődő fiatal foglalkoztatottak sem teljesítenek túl jól az elvárásoknak való megfelelés szempontjából. A menedzserek 65%-a szerint a Z-generáció tagjait gyakrabban kell kirúgni munkahelyükről az idősebb korosztályok munkásainál.
Az alkalmatlanság legfőbb okai a motivációra és erőkifejtésre való képtelenség (37-37%) mellett meglepő módon a technológiai képességek hiánya (39%).
Ugyan a Z-generációt innovatívabbnak és kreatívabbnak, sőt, őszintébbnek és egyenesebbnek látják a tapasztaltabb munkásoknál, pont ezek a képességek azok, karöltve a kellemetlen kérdezősködéssel és a „lelkem a vállalatot illeti meg” doktrína sutba hajításával, melyekből a magasztos munkaerőpiac egyáltalán nem kér.
Az meg már a pofátlanság teteje, hogy a Z-generáció az etikusságot és társadalmi felelősségvállalást is elvárná ama cégektől, melyek istápolásába idejüket és lelküket ölik.
Mindezekkel szemben a kommunikációs hiányosságok (feltétel nélküli igen uramozás és bólogatás hiánya), illetve az önfegyelem gyengesége (önkizsákmányolás elégtelensége) végett a főnöki kar fárasztónak látja őket. Az meg a halálnál is rosszabb, hogy bizonyos esetekben a főnök döntéseit is merészelik megkérdőjelezni!
Mialatt a Z-generációt jobbára elutasítják a munkáltatók, érdekes módon az általuk eleddig ostorozott millenniumi generáció (1980-95 születettek) hirtelen nagy kedvencükké vált. Most vagy jelentősen megszépíti a nosztalgia a múltat, amikor még bennünket is hajszál pontosan a Z-generációt érő bánásmóddal illettek, vagy az utánunk következő nemzedékkel tett összehasonlítás fényében egyből más megvilágításban díszelgünk a szemük előtt.
Elvégre a csapnivaló munkaerőnél is van rosszabb, ha a tisztelt menedzserek maguk kényszerülnek pult vagy szalag mögé állni. Akkor már inkább legyen az Y-generáció szorgos és megbecsült tagja az emberiségnek!
Hogy mi a Z-generáció motiválatlanságának és munkahelyi körülményekhez való nehézkes alkalmazkodásának kiváltó oka, arról talán a FastCompany nyúlfarknyi, ám roppant lényegre törő cikke rántja le a leplet.
Népszerű hazugságmantra a hatalom részéről, hogy az emberiség – kiváltképp a hálátlan fiatalság – soha nem dőzsölhetett úgy, mint napjainkban. Szárnyal a GDP, pezseg a munkaerőpiac, erős a gazdaság, stabil és nagy a jólét!
Hol lehet hát a hiba? A Fastcompany szerint a minden normális ember által érzékelhető jelenségben, hogy az emberek létszínvonala felemelkedés helyett ténylegesen a hanyatlás állapotát mutatja évtizedek óta.
A Consumer Affairs civil szervezet az amerikai foglalkoztatási szervek, ingatlan-nyilvántartások és oktatásügyi statisztikák alapos szemlézését követően konklúzióként hozta, hogy az 1970-es évek baby boomer regnumához képest a Z-generáció vásárlóerejének 86%-át elvesztette!
Vagyis jövedelméből egyhatodnyi értékű terméket és szolgáltatást tud vásárolni magának, mint a frissen hegesztőpad mögé csücsükélő boomer korosztály a maga idejében. Erről nem zengnek oly hangzatos litániákat a magyar egyen, ugye? Pedig ha a tengerentúlon ily áldatlan a helyzet, akkor idehaza is legalább ennyire rossz.
A 70-es évek óta az amerikai népesség nomináljövedelme 80%-kal emelkedett. Ám a kiszámolt CPI (fogyasztói árindex) alapján a termékek és szolgáltatások, kiváltképp az élelmiszer, lakhatás, közlekedés és egyetemi oktatás árszínvonal ötszörösére növekedett ugyanezen időtávban!
Nyilvánvaló, hogy napjaink infláció-kalkulációs módszertana ótvaros átverés, de ily lesújtó tényadatokat mégsem tudtunk volna önerőből elképzelni!
Ha tehát a motivációhiány fő okának felderítésében módja volna segédkezet nyújtani a Z-generációnak, elegendő volna rezignáltan ennyit mondaniuk: „túl szegények vagyunk, hogy dolgozni járjunk”.
