FIGYELEM: Jelen írás 2021. április 25-én keletkezett, ám csak később került beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
Visszavárják az önfeledt zombulásba belerészegedett lakosságot az ültetvényre. A halódó-pusztuló, omladozó vadkapitalizmus azonban többé nem olyan vonzó az emberiség értelmes részének, akik a pandémiának köszönhetően megtapasztalhatták a home office áldásos hatásait. Nincs többé vernyákoló, pszichopata főnök, nem kell öltöny-nyakkendőben fulladozni a 30 fokos egérlyukban, végre szabadon és nyugodtan lehet tevékenykedni.
E szokásnak most véget kívánnak vetni a cégek, miután egyértelmű ideológiájuk, hogy nekik igazából nem az ember munkaereje, illetve teljesítménye kell a kapitalisták megfogalmazott hülyeségeivel ellentétben, hanem afféle energiavámpírként az ember lelkére, lecsapolható életerejére vágynak. Ha nincs kivel óbégatni a főnöknek, nincs kit sanyargatni-nyomorgatni, akkor a pszichopata életereje egyre csak gyengül, mígnem minden életenergiáját felemésztvén hatalomvesztés, skizofrénia lesz részére a busás jutalom a munkás jussának háromszázszorosát kitevő CEO-kompenzáció helyett.
Elemi érdekük hát a „szabad piac” felkent főpapjainak, hogy valahogy visszacsábítsák szolgáikat a négy fal közül a négy fal közé. Ennek érdekében egyrészt végletekig fokozzák a vakcina-propagandát, másrészt megvonván a korábban kiosztott előnyöket visszarendelik a munkaerőt az ültetvényre – persze csak szigorúan oltás után. Néhány hónappal ezelőtt a Deutsche Bank még azt is belebegtette, hogy az uzsorahiteleik sokasága révén felhúzott irodaházak újbóli megtöltéséhez adót kellene kivetni az otthonról dolgozó renitensekre, hogy abból támogassák a zötykölődős kedvű hajnali műszakos zombikat, illetve elejét vegyék az irodaházak üresedése nyomán bedőlő építési hiteleknek.
Madarak csiripelik, hogy eme kombó hatására rekord mennyiségben mond fel a munkaerő a részére korábban home office-t engedélyező cégeknél. Kinek az értelmetlen bejáráshoz, zötykölődéshez, forgalmi dugóhoz nem fűlik többé a foga, kinek az ostoba kollégákhoz, kinek pedig az elvárt oltatáshoz.
Akad azonban egy ezeknél is ütősebb jolly joker érv a vegzálós kedvű főnökök jobb belátásra térítésére: az írországi Trinity Business School kutatása alapján a bejárás követelménye oly mértékű időt és energiát von el a dolgozóktól, hogy azok munkateljesítménye alaposan lezuhan. Mire beérnek az irodába, a lila köd megszállja agyukat, és képtelenek megfelelő intenzitással a feladataikra koncentrálni.
Wladislaw Rivkin egyetemi docens szerint a bejárás újbóli megkövetelése oly terheket ró a munkásra, melyeket nehezére esik újból megszoknia a viszonylagos szabadság mézédes hónapjai után. Amennyiben például valamilyen oknál fogva késik a korábban szabadabb időbeosztást megengedő otthoni munkavégzésből való visszarázódás nem épp zökkenőmentes folyamatának köszönhetően, szorongásai máris ama probléma elhárítására irányulnak, mely felett nyilvánvalóan nem gyakorol kontrollt. Mindezen kognitív lefáradás felemészti a szervezet felhalmozott tápanyagait (elsősorban vitaminokat és ásványi sókat), majd egyfajta prezervációs állapotba helyezi azt. Ez azt jelenti, hogy a szervezet részére fontos tápanyagok teljes elvesztésének megakadályozása érdekében a metabolizmus, ezáltal a gondolkodóképesség belassul. De ugyanezen folyamat vonatkozik az izomerőre, illetve a természetes cirkadián ritmustól eltérő alvási és kelési rend megkövetelése révén az általános pihentségi állapotra is.
Lényegében azt kívánja fülünkbe ültetni a professzor úr, hogy abszolút természet -és életellenes szokás bejárkálni mindenféle munkahelyekre, pláne úgy, hogy minden mozzanatban önkényesen meghatározott külső elvárásoknak kötelező megfelelni. Így az ember természetes, vele született képességeit nem képes a szervezete igényei mentén teljes mértékben kiaknázni. Az otthon békésen dolgozgató, minden rá osztott feladatot megfelelő igényességgel elvégző, ámbár az elvárt 8 óra helyett lehet csak 5-6 órát dolgozó kolléga inkább bedobná a szunyát, vagy enne egy kiadósat az Excel-táblák vakságig tartó böngészgetése helyett, amikor épp ez a főnök által vizslatott kötelező viselkedés.
További hátrányuk a munkahelyeknek a professzor szerint, hogy a munkatársak is össze-vissza zaklatják hülyeségekkel a tevékenységébe mélyedő dolgozót, ráadásul szinte soha nem a megfelelő időben. Az összeférhetetlenség fő forrása, hogy otthon a feladat elvégzése után azt csinál a kolléga, amit csak akar, míg az irodában kötelező kitölteni a 8 órát plusz az 1-2 elvárt túlórát, már csak a „csapat” érdekében is, hogy mindenki célba érjen a rá rótt feladattal.
A bejárás követelménye viszont önmagában véve is jelentősen rombolja a teljesítményt a kutatók szerint. Ezért azt javasolják a mélyen tisztelt vezetőknek, hogy ha már visszahívják a munkaerőt a kis fülkéikbe, legalább engedélyezzenek részükre hangyányit rugalmasabb bejárási időkeretet (például hogy reggel 7 és 11 között bármikor beérhetnek az irodába, a 8 órát pedig az érkezés időpontjától számolják), illetve biztosítsák a feladataikkal épp elmélyülten foglalkozó kollégák részére a zavartalan munka lehetőségét. Vagyis ne zaklassák őket, míg azt el nem végzik és fel nem állnak a székükből.
