Nem először fordul elő a történelemben a munkaidő-csökkentés forszírozása. A XX. század elején, néhány évtizeddel a 40 órás munkahét bevezetése után láttak napvilágot a futurológus elméletek arról, hogy további kedvezmények is várhatók a XXI. század elejéig, mikoron is a technológiai fejlettség abszolút csúcson lesz. Valahol 15 óra környékén húzták meg azt a határt, amennyit az emberiség tagjainak le kell dolgozniuk a saját megélhetésük biztosításáért. Minden ezen felüli idő kizárólag önkéntes alapon tölthető el munkával (pl. mellékes vállalkozás) azok részére, akik szeretnének luxusigényekkel is élni a lakhatás-táplálkozás-tisztálkodás szent hármasa mellett.
Menet közben azonban eme ígéret valahogy ködbe veszett. Pedig valóban elérkezett az idő, amikor a produktivitás szintje erőteljesen megkívánná a több szabadidőt.
Ne feledjük el, hogy a kapitalizmushoz köthető szélsőséges elidegenedés előtt a munka leginkább az önfenntartást szolgálta, ráadásul közösségépítő szerepet is betöltött. Miközben takarították be a termést, nyugodtan maradt alkalmuk a déli harangszó után sziesztázni is egy kicsit. Míg a gyümölcsöt szedték, vagy a búzát kaszálták, nyugodtan fütyörészhettek kedvükre vagy beszélgethettek egymással. A termelékenység sokadrangú tényező volt.
Ennek ellenére ősz végére rendszerint ott púposodott a betakarított széna az istállóban, katonás rendben álltak a liszteszsákok a spájzban és még a padláson is gazdagon lógtak az ínycsiklandó kolbászok. Kivételek voltak persze a történelem roppant ínséges évtizedei, mint a pestisjárványok kora, a kis jégkorszak, vagy a két világháború vérzivataros időszaka.
Most, hogy közel 70 éve jobbára béke honol a világban, mi sem volna egyszerűbb, mint bőségben megélni. Ennek ellenére mintha épp ellenkező irányba haladna a világ. A nagy nehezen kiharcolt 40 óra egyre inkább csak „ajánlás” a munkáltatók részére. Akik az 50-es évek jóléti-szociáldemokrata berendezkedéséhez képest háromszor annyit (!) termelnek ugyanannyi munkaidő alatt, most azt a mantrát kapják az arcukba, hogy lusták, munkakerülők, semmirekellők, nem termelik meg a létfenntartásukhoz szükséges javakat.
Hogy ennek konkrétan miféle okai vannak, annak leleplezése a Kapitalisztán rovatunk feladata lesz. Azt mindenesetre jól láthatjuk, hogy valóban eljött az idő. Ha 40 óra alatt az átlag amerikai termelékenysége két és félszerese az 50-es évekbeli állapotoknak, amikor széleskörű jólét honolt a társadalomban, valóban nem volna többé szükség 15, pesszimista esetben 20 munkaóránál többre, hogy a megélhetéséhez szükséges javakat bárki elő tudja állítani.
A kapitalista közgazdászok persze általában véve is hadilábon állnak a matekkal és a józan logikával. Így szerintük a jóléti államok virágzásának időszakához képest sokszor több értéket előállító munkaerő nem érdemel fedélt a feje fölé és falatot a szájába. Mars hatvanórázni az ültetvényre, minekután – hüpphüpphüpp, barbatrükk – pontosan ugyanannyi jövedelem ütheti a markod, mint 40 évvel korábban fele annyi erőfeszítés esetén.
Azért a tudomány még nem vált végérvényesen a kapitalizmus martalékává. Hébe-hóba akadnak olyan kísérletek, mozzanatok, melyek keretében lemérik, tényleg szükséges-e a határok nélküli bérrabszolgáztatás, vagy esetleg észszerűbb elvárásokkal, okosabb munkaszervezéssel a túlórák nagy része szükségtelenné válik?
A Perpetual Guardian Új-zélandi székhelyű pénzügyi cég vezetősége tavaly novemberben váltott át kísérleti jelleggel a négy napos munkahétre. A teljes 240 fős dolgozói állomány áthelyezésre került az új szisztémába. A kísérlet legfontosabb mozzanata, hogy a munkabéreket egy fillérrel sem csökkentették, azaz a 32 órásra zsugorított munkahét ellenére ugyanazt a fizetést vihette haza mindenki.
Az első két hónap eredményeit összegző papírok szerint a dolgozók összteljesítménye pontosan ugyanazt a szintet érte el a 32 óra alatt, mint korábban 40 óra esetén. Az általuk kitöltött kérdőívekben azonban a munka/magánélet egyensúlyára 54 helyett 78%-os eredményt adtak. A pénzügyi szolgáltató cégekre jellemző nagy fokú stressz ellenére is 7%-kal bizonyultak kevésbé idegesnek a korábbi időbeosztásaikhoz képest.
A kísérletet a University of Auckland, valamint az Auckland University of Technology egyetemek is felügyelték. Így akár más cégeket is fel tudnak készíteni a négynapos munkahétre való hatékony átállásra a gazdagon gyűjtött adatoknak köszönhetően.
Felnőttként voltunk kezelve, és ennek következményeként mindenki felnőttként viselkedett.
– emlékezik vissza egy csoportvezető.
Az angol Munkáspárt már meg is kezdte a négynapos munkahét beemelését a választási programjába. A megvalósítást azonban nem sietik el. Rengeteg szakmai kritériumnak kell ugyanis megfelelniük, és sok problémát kiküszöbölniük a siker érdekében. Ilyen szakpolitikai kérdés például, hogyan lehetne a folyamatos jelenlétet igénylő munkakörökben, mint a rendvédelem, egészségügy, vagyonvédelem, bevezetni egy hasonló jellegű intézkedést.
Azt is tudjuk néhány kisebb vállalkozás esettanulmányából, hogy bár az első néhány hétben a munkateljesítmény radikálisan javul a munkaidő-csökkentés hatására, miután az alkalmazottak hozzászoknak a dologhoz, egy hangyányit visszaesik a teljesítményük. Ezért a négynapos munkahét felé kacsingató cégek számára a legfontosabb kritérium, hogy összességében ne menjenek alá a korábbi eredményeknek.
A keletkezett többlet szabadidőt az alkalmazottak természetesen saját belátásuk szerint osztják be. A legtöbben shoppingolni vagy szórakozni járnak a felszabadult időben. Öntudatosabb társaik azonban családi kapcsolataik ápolására fordítanak extra órákat, sőt, olyan is akadt, aki hétvégenként leült tanulni vagy elkezdett extra bevételt termelő vállalkozást létrehozni.
A puszta teljesítménymutatókon felül további pozitív hozadékokat is eredményezett a rövidített munkaidő:
– A menedzserek alá beosztott csapatok kreatívabban oldották meg a napi munkavégzésükkel kapcsolatban felmerülő problémákat.
– A vevőszolgálati dolgozók sokkal hatékonyabb támogatást nyújtottak ügyfeleiknek.
– Harmonikusabbá vált a kommunikáció a munkacsoportok tagjai között.
– Magasabb szintű hitet értek el abban, hogy a munkájuknak értelme van.
A kutatással összefüggő papírok egy rövid regisztrációs folyamat után letölthetők egy dedikált weboldalról. Ennek javaslatai alapján a kis számú vállalkozó kedvű, emberbarát cégek önállóan is megkezdhetik a kísérletezgetést a 4 napos munkahéttel.
