Ugyan nem oly mértékben prominens a szelfik jelenléte, mint egykoron az Instagram fénykorában, mindenesetre napjainkban is nagy mennyiségben bukkannak elő saját magukat bottal vagy beállított záridővel fényképező személyek. Egy vonatkozó kutatás az Instán szelfizgető emberek társadalmi megítélésének kívánt utánajárni.
Ehhez egyetemistákat kértek fel, kiknek egy része korábban a szelfizés és nárciszizmus közti összefüggéseket felkutató vizsgálatnak is alanya volt. Ez a kísérlet végül kudarccal végződött: sikerült ugyan igazolni, hogy hasonló hasonlót vonz alapon a nárcisztikusok szeretik egymást követni, arra viszont nem született bizonyíték, hogy a szelfiket posztolgató személyek önmagukban véve nárcisztikusok volnának.
A mostani kísérletet úgy módosították, hogy inkább a szelfizgetőkkel kapcsolatos véleményekre voltak kíváncsiak a kutatók. Ehhez két amerikai egyetem hallgatóit vonták be, akiket két csoportra osztottak. Az egyiket a rendszeres szelfizgetők alkották 30 fővel, a másikba kb. 120 diák került, kik véleményezték az előző csoport által készített fotókat. A szelfis csoportba olyanokat válogattak, akik egyúttal „pozikat” (pózolós fotók) is rendszeresen publikáltak. A második csapat 13 különféle paraméter szerint értékelhette a szelfik készítőit, mint önzőség, önbizalom, feltételezett sikeresség, vagy extraverzió.
Az első csoport szabad hozzáférést nyújtott Instagram profiljához a második részére, miközben a pszichológusok további adatokat gyűjtöttek róluk, mint geolokáció a fényképek mellett, illetve a fotó elkészítéséhez választott környezet vagy tájkép kinézete.
A profilok kiértékelését követően a második csoport véleményét összegezvén ama konklúzióra jutottak a tudósok, hogy a szelfizgető egyének rendszerint roppant negatív értékelést kaptak. A 13 tételes tulajdonságmix-kérdőív szerint a szelfiket posztoló fiatalok kevéssé kedvelhetőnek, bizonytalannak, valamint sikertelennek tűntek a spontán gründolt zsűri előtt.
Megítélésüket csak rontotta, amennyiben valamilyen környezeti elem vagy tárgy is szerepet játszott a fotó esztétikájában, példának okáért tükör előtt fotózták magukat. Ilyen esetben konkrét ellenszenvet élveztek a kérdőívezők az alannyal szemben. Az sem számított, amennyiben izgalmasnak tűnő tevékenység, pl. utazás vagy pozitív érzelmi állapot kinyilvánítása alatt került ellövésre a kép, annak percepciója negatív maradt.
Furamód legtöbb esetben ezek az ellenszenvet keltő képek voltak az adott profil legsikeresebb (legtöbb lájkot / megtekintést gyűjtő) fotói.
Amennyiben nem magukat fényképezték az alanyok, hanem fotográfus vagy egy jó barát segítette ki őket, rögvest pozitívra változott a velük szembeni megítélés. Harmadik fél által lőtt pózolós fényképek az előbb még lesajnálandónak hitt alanyokat hirtelen kalandorokká, társaságkedvelőkké, megbízhatókká és sikeresekké alakították a zsűri előtt.
A percepciók enyhén változtak a zsűritagok életkorának előrehaladtával. Minél idősebb volt az értékelő alany, annál nagyobb eséllyel fogalmazott meg negatív véleményt gyakorlatilag bárki képeiről.
Hogy némi tanúsággal is szolgáljanak, a kutatók tanácsul adják a jövőbeli Insta -és TikTok generáció ifjoncai számára, hogy amennyiben a puszta lájkgyűjtés mellett pozitív megítélésre is szeretnének lelni a követőik részéről, kérjenek segítséget barátjuktól vagy egy idegentől, aki segít nekik lőni egy igazán ütős felvételt.
