Sok idős, a napi szintű mókuskerekezésből teljességgel kiábrándult vagy már nyugdíjba vonult ember kapja a tanácsot doktoraitól és közeli rokonaitól, hogy tessék ropogó derékkal, fájó lábbal, görcsbe állt kézzel is aktív, mozgással teli életet folytatni. Más sem hiányzik ugye, mint 45 mérgezett egér üzemmódban eltöltött esztendőt követően újabb 15 éven át vergődni a fájdalom korábban meg nem ismert dimenzióinak agóniájában.
Az aktív testmozgás követelményéhez csatlakozik az újabban roppant trendi elmeprogramozási trükké lett mindfulness meditáció gyakorlata, mely művelet a testünk mellett elménket is jól megtrenírozza a rendszer láthatatlan börtöncelláihoz való alkalmazkodásra.
A Washington University friss kutatása szerint bár papíron roppant jól hangzik a nyolcvanévesen is fel-le futkorászó, elmeműködését regulázó „szépkorú” nemzedék eszményképe, a testedzés, illetve mindfulness gyakorlatok kedélyjavító hatása egyáltalán nem igazolható.
A terapeuták által előadott mese úgy hangzik, hogy a rendszeres testmozgás – kiváltképp idős korban – erősíti a csontokat, javítja a kedélyállapotot, illetve a korból eredő fatális szervi összeomlások, mint agyvérzés, szívelégtelenség, érelzáródás kockázata minimálisra redukálható, vagy legalább elodázható az aktív életmód által.
Nagyon sokan át is adják magukat a rokonság és busásan fizetett terapeuták kívánalmainak, félvén a kiszolgáltatottságukból eredő negatív következményektől, valamint a minden hírcsatornán okkultista varázsigeként kiszórt öregkori elbutulás jelenségétől.
A Washington University vonatkozó felmérésében 585 fő, 65-84 év közti nyugdíjast vizsgáltak, kik között vegyesen akadtak továbbra is aktívan tornázó, meditáló egyének, illetve jobbára passzívan vegetáló idősek egyaránt. Ügyeltek arra, hogy az alanyok közt senki ne szenvedjen visszafordíthatatlan leépülésben (pl, végstádiumú demencia, rák, szervi katasztrófa). Így az aktív életmód előnyei, vagy épp hátrányai könnyedén kiolvashatók maradnak az eredményből.
A pácienseket 4 kategóriába osztották. Külön vizsgálták ugyanis a csak edzést vagy mindfulness meditációt végző, a mindkettőt alkalmazó és a mindegyiket hanyagoló csoportokat. A progressziót memóriatesztek, illetve agyszkennek által ellenőrizték.
A 6, majd 18 hónap elteltével kiállított jelentések szerint mind a 4 csoport meglehetősen hasonló eredményeket produkált a felméréseken. Egyikről sem mondható el, hogy bárminemű pozitív eredményt generált a részükre kiutalt kognitív, fizikai vagy kombinált terápia. Még az MRI-szkennek sem jeleztek változást a kognitív folyamatokban.
Magyarán az értelmetlen idővesztegetésen túl nem sok mindenre alkalmas az „aktív nyugdíjas kor” doktrínája. Akinek 45 munkával elpazarolt évet követően még marad kedve ugrálgatni, az eleve nem az élet által meggyötört generációt reprezentálta korábban sem. A többieknek ebben a korban inkább megnyugvásra volna szükségük oktalan izgágáskodás helyett, hogy számba vehessék életük során elért eredményeiket, mulasztásaikat, bűneiket, majd megtisztult lélekkel térhessenek vissza teremtőjükhöz. A futkosás meg agyaskodás további erőltetése csak akadályozza a folyamatot.
Hogy nincs semmi különbség a magukba forduló, meg továbbra is világi hívságokkal foglalkozó idősek közt? Hát akkor csak figyeljük meg, hogy amikor elérkezik az igazság végső pillanata, melyikük hogyan fogadja az elmúlás tényét a halálos ágyán. Keserves vergődésben agonizál, vagy tökéletes nyugalomban, szinte nevetve hagyja itt ezt a sárgolyót?
Visszatekintve az eredményekre, a kísérlet hátrányának róják fel a kutatók, hogy kizárólag mentálisan, testileg és kognitív funkciók szempontjából egyaránt egészséges alanyokat válogattak össze, s nem ellenőrizték ugyanezen módszerek hatásosságát az életkorra jellemző leépülési folyamatokban szenvedőkre. Náluk talán felleltek volna némi reménnyel kecsegtető pozitív fejleményt.
Érthető az oktalanul optimista hozzáállás, hiszen muszáj az értelmetlenül eltapsikolt adófizetői támogatások kiutalásának jogosságát valamiféle pozitív felhanggal indokolni. Megjegyzik a tudósok, hogy a kísérlet 18 hónapja során legalább nem butultak tovább a páciensek. Végülis, bizonyos nézőpontból ez is siker.
